Hogyan terjedt el a magyar közbeszédben napok alatt egy korábban sosem használt fogalom, a megélhetési bevándorló? Mitől lett hirtelen az ország legkeresettebb migrációs szakértője Nógrádi György? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni egy most megjelent tanulmány, amiből az is kiderül, hogy a menekülteket bűnözőként beállító rendőrségi fotók, a járványtól való rettegés miatt maszkban intézkedő rendőrök képe és a civilek totális háttérbe szorítása mind hozzájárultak a menekültellenes kampány sikeréhez.
Két kutató, Bernáth Gábor és Messing Vera Bedarálva című tanulmányukban azt vizsgálták, hogyan alakult a menekültekkel kapcsolatos kormányzati kampány, mik lettek a jellemző szóhasználatok, hogyan számolt be a kérdésről a média, az újságírók a szakmai előírásoknak megfelelően dolgozták-e a fel a témát, és voltak-e olyan szereplők, akik függetlenként tudtak megszólalni a kérdésben. Fontos megjegyezni, hogy ez a kutatás csak a kampány elindítása utáni első hónapot vizsgálta, de már ebből a rövid időszakból is nagyon érdekes következtetések születtek.
2015 januárjában a párizsi Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás, illetve a Magyarországon menedékkérelmet benyújtók számának emelkedése minden korábbinál erősebben vetette fel a migráció kérdését. Erre a két eseményre épült fel a magyar politikát és a médiát azóta is uraló téma – írják a kutatók, akik szerint nem lehet független ettől, hogy a TÁRKI minden korábbinál magasabb idegenellenességet mért Magyarországon idén áprilisban.
A migráció, mint veszély
Annak ellenére, hogy 2012 óta erősen nő a menekültkérelmet benyújtók száma, a témával a szakmai sajtón és a civil szervezeteken kívül nem sokan foglalkoztak. A tavalyi év második felében a parlamentben sem gyakran került elő a migráció kérdése, ha mégis, az általában az ukrajnai válságról vagy a külföldre tartó magyarokról szólt. Ennek az érdektelenségnek napra pontosan akkor lett vége, amikor idén januárban a Charlie Hebdo elleni támadás után Orbán Viktor nyilatkozott a témában. Néhány nap múlva pedig megtörtént a migráció, mint veszély megnevezése. Komolyabb aggodalomra adhat okot a bevándorlás, mint a terrorizmus – hirdette meg a Fidesz egyik vezetője.
A kormány kampánya bevezetett egy új kategóriát: a megélhetési bevándorlóét. Miután a menekültkérelmet benyújtók nagy többsége az elbírálás eredményét nem várja meg, hanem megy tovább, kérelmüket érdemi vizsgálat nélkül utasítják el a hatóságok. Őket nevezi el a kormány megélhetési bevándorlónak, hiszen azzal, hogy továbbállnak, maguk mondanak le arról, hogy menekültstátuszt kaphassanak. “A megélhetési jelző a magyar nyelvben erősen sugalmazó és kizárólag negatív környezetben használatos, lásd: megélhetési bűnöző, megélhetési gyermekvállalás” – írják a szerzők.
A 2014-ben menekültkérelmet benyújtó több mint negyvenezer külföldi nagy részéről a kormány bevándorlóként, a jog és a szakma pedig menekültként beszélt. Míg a menekült kifejezés szolidaritást, együttérzést, segíteni akarást vált ki az emberektől, addig a bevándorló mellett gyakran használt másik kifejezés, a migráns, egyszerűen idegent jelent, ami semmilyen közösségvállalást nem ébreszt.
Ugyanazt fújták
Fontos pontja volt a kampánynak a február 20.-ai parlamenti politikai vitanap, amin kiderült, hogy a
- a Jobbik és a kormánypártok véleménye a kérdésben számos ponton ugyanaz
- a baloldal sem tudja teljesen függetleníteni magát a kormány gondolataitól.
A kormány, a kormánypártok és a Jobbik az anyagi terheket, az előrevetített kulturális és beilleszkedési problémákat hangsúlyozta, azt azonban egyikük sem mondta meg, hogy ez a veszély mégis mekkora. Nyugati integrációs kudarcokról, terroristák beszivárgásáról, járványokról és közegészségügyi veszélyekről beszéltek, amiket azonban semmilyen adattal nem igazoltak. A Jobbik ráadásul gyakran egyedi, félelemkeltő, tényekkel nem igazolható történetekkel helyettesítette a tényeket, például a következő történettel, aminek valódiságát semmi sem igazolja: “két szír fiatalember betör a tanyára, felszedi a parkettát, és tüzet rak belőle”.
De a többi ellenzéki megszólaló is részben azzal érvelt, amivel a kormány. Például az MSZP vezérszónoka, aki már az első mondatával elfogadta a biztonsági problémákat: “Az MSZP minden, a menekülthullám kezelése érdekében előterjesztett ésszerű szakmai javaslatról kész tárgyalni, ami a magyar emberek biztonságát erősíti, és a menedékjogot kérőket emberként kezeli”.
Az LMP vezérszónoka a pánikkeltéssel úgy próbálta felvenni a harcot, hogy maga is pánikot keltett: arról beszélt, hogy Boszniában terroristakiképző központok működnek. Hasonlót tett az MSZP is, amikor a potenciális veszéllyel hozta összefüggésbe a menedékkérőket, ráadásul ugyanolyan drámai képeket használt. “Önök a tűzzel játszanak, hiszen katasztrofális következményei lehetnek, ha a menedékkérőket borzasztó körülmények közé zárják, miközben az őrzésükről sem tudnak megfelelően gondoskodni. Kérdezem fideszes képviselőtársamat, melyikük örülne egy ilyen időzített bombának a saját választókerületében”?
Gyorsan igazodtak, amihez kellett
A rendőrségi-szakmai intézmények kommunikációjának átalakítása is kiemelt terepe volt a politikai kampánynak. A rendőrség és a hivatalok január közepétől bevezették a megélhetési bevándorló fogalmát. Az új kategória használata nem okozott vitát vagy értetlenséget a hatóságok és a szakemberek körében. Az említett szervek gyorsan igazodtak a kormány kommunkációjához.
A kutatás szerint érdekes megfigyelni, hogyan alakultak az érintett időszakban a szakértői tévés szereplések: a vitában a migrációval, menekültkérdéssel régóta foglalkozó kutatók igen hamar tiltakoztak. A kormányzati médiában ugyanakkor megjelentek azok az elemzők, akik korábban ebben a kérdésben nem voltak aktívak, viszont a kormányzat biztonságpolitikai értelmezését támasztották alá.
Ilyen elemzők az Alapjogokért Központ szakértői, akikről egy tényfeltáró portál derítette ki, hogy miként kötődnek pénzügyileg és személyeken keresztül is a kormányzathoz, illetve a Fidesz pártalapítványához, valamint Nógrádi György honvédelmi és biztonságpolitikai szakértő, akit előszeretettel kérdezett a kormánypárti média bevándorlásról, miközben ő elsősorban háborús helyzetek, konfliktusok szakértője, bevándorlással korábban nem foglalkozott.
Nem jelent meg ugyanakkor egyetlen olyan szervezet vagy szakértő véleménye sem, amely vagy aki évtizedek óta foglalkozna a kérdéssel és publikálna a témában. A Menedék Egyesület, az Artemisszió Egyesület vagy a Magyar Helsinki Bizottság kezdettől próbált reagálni a kibontakozó kampányra: tényalapú kampányt indítottak, és folyamatosan publikáltak a menekülteket emberközelbe hozó személyes történeteket a közösségi médiában és az online hírportálokon. Mindez azonban valószínűleg nem tudta érdemben befolyásolni a fősodrú média és a szélesebb közvélemény képét sem, mert e szervezetek kiszorultak a legnagyobb közönséget vonzó médiumokból.
Ábrázold úgy, mint egy bűnözőt, és senki sem fogja sajnálni
A kutatók a miniszterelnök január 9.-ei nyilatkozatát követő három hét médiamegjelenéseit elemezve a következőkre jutottak:
- az akkor még a kormánnyal lojális Magyar Nemzet túlsúlya a témában elsöprő votl: az anyagok több mint fele, naponta átlagosan három itt jelent meg, míg a többi médiumban csak átlagosan napi egy tudósítás
- a kormányhoz közel álló médiumok (a Magyar Nemzet, a Hír TV, az M1) jóval nagyobb hangsúllyal foglalkoztak a témával. Már önmagában a kormányközeli médiafigyelem intenzitása is azt sugallta, hogy óriási a baj
- a megjelenések között viszonylag kevés szakértői vélemény volt. A Magyar Nemzetben tízszer szólaltak meg szakértők, többnyire biztonságpolitikai szakértők, akik a bevándorlást kizárólag saját szempontjukból (terrorizmus, kriminalitás) értékelték
- a legkevésbé maguk az érintettek jutottak nyilvánossághoz. Mindössze két tudósítás (az RTL Klubon és az index.hun) szólaltatta meg a menekülteket
- a képek, amelyeken egyáltalán megjelentek menekültek, jellemzően csoportokban, vagy hátulról mutatták őket. A képek ötödében ábrázolták a menekülteket úgy, mintha bűnözők lennének: kitakart arccal, bilincsben, földön fekve, míg a képeken szereplő rendőrök a járványveszélyt hangsúlyozva arcmaszkot és fehér kesztyűt viseltek. Az elidegenítésnek egyik fontos technikája ez a kutatók szerint.
Alternatív vélemények bemutatására a média gyakorlatilag minimális lehetőséget biztosított, ilyen megszólalókkal csak az találkozhatott, aki ezeket a véleményeket kimondottan kereste. Így nem meglepő, hogy a kormánypártok álláspontja lett az uralkodó, azon belül is a következő három dolog:
- terrorizmus veszélye
- menekültek nagy száma
- ellátásuk anyagi terhei.
A legnézettebb, legolvasottabb médiumok a kutatók szerint nem tudtak ellenállni a kormányzati úthengernek, ami jól látszott abban is, hogy az érintett időszakban a civilek alig jutottak széles nyilvánossághoz, a kampány mondanivalóját pedig minden különösebb nehézség nélkül tudta a kormány teríteni – írja a kutatás.
Megosztás