A magyar határ zárva, a feltorlódott menekültek pedig bevették magukat a legközelebb fekvő faluba, Horgosra. A boltokban hatalmas sorok kígyóznak, százak fekszenek a járdákon, a helyiek pedig idegbajt kapnak a nem várt vendégektől. Rózsa ablaka alatt tábortüzek gyúltak, a sövényeknek végük, a művelődési ház pedig vécévé változott.
“No chicken” – mondta a horgosi hentesnő a boltjába betérő arab férfinek. Ő azonban nem tágított, hanem rámutatott az egyik előre csomagolt sajtra. A hentesnő kivette, de nem adta oda. “Sonka van benne, ham” – mondta. “Ááá”- sóhajtott egyet az arab, majd kiment.
“Ez egy sertésbolt, mindig próbálom elmondani nekik, nem akarom átvágni őket” – mondta. Volt már olyan, aki már akkor ijedten kifordult a boltból, amikor meglátta a pult mögött heverő sertéshúsokat.
Horgoson négy hónappal ezelőtt változott meg az élet, akkor jelentek meg nagyobb számban a magyar határra érkező menekültek. A magyarlakta kis szerb falu közvetlenül a határ mellett fekszik, így a Magyarországra induló menekültek egyik fő célpontjává vált: a buszok vagy a taxik lerakták őket Horgos határán, ők pedig szinte azonnal továbbálltak.
Kedd éjszakától azonban zárva a magyar határ. A röszkei határátkelőnél ezrek torlódtak fel, sokan az autópálya közepén alszanak. A határ mellett éjszakázó menekültek egyelőre nem döntötték el, hogyan tovább, addig pedig sokan úgy gondolták, hogy Horgosra sétálnak be vásárolni vagy éppen falatozni.
Horgost ellepte a szemét és a piszok
“Lassan többen vannak már, mint mi” – mondta egy helyi szállító, aki szerint Horgoson közel ötezer ember él, miközben több ezer menekült táborozik a közeli határátkelőnél. A nyugodt falusi életnek nyomát sem lehetett látni szerdán Horgoson: a boltok előtt hatalmas sorok kigyóztak, a járdán családok pihentek heverészve. A legnagyobb forgalmat a boltokon kívül a valutaváltó és a hamburgeres bonyolította, a helyiek azonban majd megőrültek a sok menekülttől.
“Ez rohadt nagy probléma nekünk” – mondta az egyik önkormányzati alkalmazott. A rengeteg ember rengeteg szemetet hagy maga után, alig győzik takarítani. Széthagyják az úttesten, a járdán, a környező mezőn. Némelyik helyi néni óránként kijár feltakarítani a saját portája előtt, de a munka nagyját az önkormányzat végzi. “A művelődési házát is körbeszarták, pedig még kész sincs” – mondta.
“Úgy kellett őket rábeszélni arra, hogy a kukába dobják a szemetet” – mondta az egyik helyi boltos. Az üzlet előtt álló sövényt pedig ki kellett húzniuk, mert éjszaka WC-nek használták. “Valakinek ez is érték, mégiscsak locsoltuk éveken át” – mondta.
A falu szélén, a határhoz legközelebb lakó középkorú nő, Rózsa azt mondta, ő már a boltba sem tud elmenni, akkora sor áll ott. “A szomszédtól kértem kölcsön kenyeret” – mondta. A kutyákat már rég bezárta, hogy ne ugassák a portája előtt lepihent családokat. Éjszaka azonban félt, a háza előtt ugyanis tábortüzet gyújtottak, és attól tartott, hogy a szél befújja az ablakon a parazsat.
Bacskulin István helyi polgármester szerint a faluban 1000-1500 ember lehet jelenleg azok közül a menedékkérők közül, akik abban reménykednek, hogy valahogy átjutnak a határon. A polgármester szerint hiába mennek már buszok a horvát határ felé, sokan továbbra is ideérkeznek abban a reményben, hogy valahogy átjuthatnak a magyar határon.
“Zsákszámra szedik le az almát, karfiolt, szőlőt, más terményeket” – mondta Bacskulin. A polgármesternek mostanra sikerült mobilvécéket telepíteni egy civil szervezet segítségével. Azt mondta, hogy hiába kért hónapokkal ezelőtt a szerb kormánytól segítséget, hogy küldjenek egy tisztálkodási konténert, válaszra sem méltatták. Most Aleksandar Vučić szerb miniszterelnöknek fog levelet írni, hogy felhívja a figyelmét a tűrhetetlen állapotokra, és hogy karhatalmi segítséget kérjen, “különben a polgárok fognak lépni”.
A polgármesternek megszakad a szíve
A helyiek azt mondták, leginkább az zavarja őket, hogy a menekültek látszólag nincsenek tisztában az európai szabályokkal: az úton közlekednek, holott járda van, elszórják a szemetet. Az egyik kocsmáros szerint a szappan használatát is meg kellet mutatni nekik.
“Van,a ki azt hiszi, hogy azért mert muszlimok, át fogják vágni a torkukat, de én nem” – mondta a hentes. “Nem félek tőlük, kedvesek, próbálak kommunikálni” – tette hozzá. Szerinte az sem elvárható, hogy a Közel-Keletről ideérkező “félanalfabéták” azonnal tudják, mik a szokások, és az sem csoda, hogy össze vannak piszkítva a bokrok, hiszen senki sem engedi be őket a WC-jére, nyilvános meg eddig nem volt.
A polgármester korábban maga is segítette a menekültek útját, amikor a magyar határ felé vezető szerbiai részen megbontott egy út menti kerítést. Azt mondta, azért csinálta, mert látta, hogy az emberek mindeképpen átmennek rajta, és nem szerette volna ha az egészet letapossák és azért is, mert “megszakadt a szívem, amikor láttam, hogy a kisbabákat dobálják át fölötte”.
A szüreti mulatság is kútba esik
Bacskulin István elsősorban a magyar kormányt hibáztatja a településen kialakult helyzet miatt, mert ők döntöttek a határ lezárásáról. Attól tart, hogy az ott lévő emberek egyhamar nem tágítanak, “el vannak szánva, és máshova nem tudnak menni”.
Azt is mondta, hogy sürgősen pénzre lesz szüksége a 33 millió forintos éves költségvetéssel rendelkező településnek, hogy még a nagyobb őszi esők előtt eltakarítsák a határban összegyűlt, átala 500 tonnányira becsült szemetet. “Ehhez ember kell, a szállításhoz gépek kellenek, azokba üzemanyag kell.” A belgrádi kormánytól egyelőre nem kapott segítséget, de még ígéretet sem erre.
A falut ért károkat másfél millió euróra becsüli, de nagyon fájlalja, hogy az egy hét múlva esedékes szüreti mulatság is úgy tűnik, kútba esik. Sorra mondják le részvételüket a magyar testvértelepülések, még az alig pár kilométerre a határ túloldalán fekvő Mórahalom is visszamondta a részvételt a határzár miatt. “Pedig 26 éve itt vannak minden ősszel.”
Magyarországon rekedtek a diákok
A polgrmesternek azonban súlyosabb gondja is van. A falu lakosai közül legalább 100-150 ember, a diákokkal együtt több százan rekedtek a határ valamelyik oldalán a zárlat miatt. Sok, Horgoson élő, de dolgozni és tanulni Magyarországra járó ember nem tud hazajutni, vagy eljutni munkahelyére, iskolájába – mondta az Abcúgnak a polgármester. Kerülhetnének is, de Tiszasziget felé több mint 50 kilométert kell utazni, és az ottani határártkelőn óriási a torlódás, Kelebia-Tompa irányába pedig 90 kilométer a kerülő.
A cikk megírásában közreműködött: Ballai Vince
Megosztás