Hatszoros áron megvásárolt gép, jófej pályázatíró, pármilliós szerződés a haveroknak. A Transparency International jelentése szerint az uniós pénzek felhasználása egyáltalán nem hatékony, és tucatnyi módja van annak, hogy lenyúlják az eurómilliárdokat. Az EU önti a pénzt Magyarországra, a kormány pedig nem érdekelt a csalások kivizsgálásában, csak abban, hogy minél több pénzt kapjon.
Az uniós támogatásban részesülő pályázó vásárolt egy új papírtáskagyártó gépsort 599 millió forintért. Ehhez 233 millió forint támogatást nyert. Ezután azonban vizsgálódni kezdett a Kormányati Ellenőrzési Hivatal és kiderült, hogy a pályázó a szóban forgó új gépet nem is vásárolta meg, hanem szerzett egy használt gépet, ami csak 50 millió forintba került. Azt több országon keresztül szállították, a szállítóleveleket meghamisították, majd a nyomdagépet átfestették, a típusszámát eltávolították, és a végére pont úgy nézett ki, mintha új lenne. A nyereség 183 millió forint.
Ez a történet az elmúlt 11 év uniós pályázatai közül való. A Transparency International hétfőn mutatta be legújabb jelentését az uniós pályázatokat érintő korrupcióról. A jelentés szerint az uniós források felhasználása egyáltalán nem hatékony, a pályázati pénzek lenyúlására pedig tucatnyi módszer létezik. Mindezek oka, hogy az Európai Unió önti a pénzt Magyarországra, a kormánynak pedig igazából nem érdeke felderítenie a csalásokat.
A Transparency International minden évben kiad egy mérést arról, hogy mennyire számít korruptnak egy adott ország. Magyarország tavaly az átlagnál jobb eredményt ért el, amivel közepesen korrupt országnak tekinthető, viszont a saját régióján belül sereghajtó lett, azaz más európai országokhoz képest korruptnak tekinthető.
A Transparency szerint mindezt súlyosbítja, hogy a hazai hivatalos szervek nem tűnnek aktívnak a korrupció elleni küzdelemben, 2014-ben például egyetlen csalás esetében sem tettek bejelentést az OLAF-nál, ami az EU csalás elleni hivatala.
Túl sok pénzt ad az EU
Magyarország 2007 és 2020 között, azaz az uniós tagságának az első két költségvetési időszakában olyan mértékű pénzügyi támogatást kapott az EU-tól, ami a Transparency szerint példátlan. Az ország az évente megtermelt GDP-jének több mint 3,5 százalékát – vagyis minden évben átlagosan bő ezermilliárd forintot – kap fejlesztési célra az EU-tól. „Enélkül Magyarországon nem lenne sem növekedés, sem közberuházás” – mondta Martin József Péter, a Transparency ügyvezető igazgatója.
„A forrásbőség és az a kényszer, hogy e forrásokat maximálisan kihasználja az ország, önmagában korrupciót generálhat, hiszen a források kezelői a pályázatokra szánt pénzt felültervezik, az elszámolható költségeket bőkezűen határozzák meg” – tette hozzá Nagy Gabriella, a Transparency közpénzügyi programvezetője. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan sok pénz áramlik az országba, hogy a hatóságok nem érdekeltek abban, hogy szigorúan ellenőrizzék a költéseket.
A közbeszédben főleg arról esik szó, hogy az ország el tudja-e költeni az uniós pénzeket. A szigorúbb ellenőrzés több időt venne igénybe, az meg lassíthatja a projektek megvalósítását. A visszaélések feltárása pedig rontja a forrásfelhasználási statisztikát, főleg a költségvetési időszakok végén, amikor már kevesebb mód van új projektek indítására, így ha akkor kaszálnak el egy projektet szabálytalanság miatt, a pénz az EU-nál marad, vagy rosszabb esetben vissza is kell fizetni.
A Transparency szerint jelenleg azon van a hangsúly, hogy az ország minél több uniós pénzt hívjon le, a korrupció pedig enyhébb megítélés alá esik. Nem ritka, hogy a piaci ár ötszöröséért szereznek be egy árut uniós támogatással. Egy magyar egészségügyi központ például részben EU-finanszírozással egy szlovákiai vállalattól 1,7 millió euróért vett meg egy olyan berendezést, amelynek beszerzési ára Szlovákiában 262 ezer euró volt.
Na de milyen módszerekkel nyúlják le a pénzt?
Haszontalan célok
Amikor az uniós forrásokat társadalmilag nem indokolt, de egy kedvezményezetti kör számára hasznos cél megvalósítására költik. Ilyenek lehetnek például egyes vasútállomás-felújítások vagy stadionépítések. A Transparency szerint gyanús, hogy a 2014–2020-as programozási időszak forrásainak 60 százalékát közvetlen gazdaságfejlesztésre kell fordítani, holott a 2007–2013-as periódusban ezek aránya csak 24 százalék volt, és több adat is azt támasztja alá, hogy csak nagyon alacsony hatékonysággal hasznosultak.
Érthetetlen projektkiválasztás
A forráselosztási logika szerint a projektkiválasztásnak az operatív programokban meghatározott célok elérését kell szolgálnia. Előfordul azonban, hogy nem a céloknak megfelelő projekteket választanak ki támogatásra, és olyan cégeknek adnak támogatást, amelyeknek semmi közük a kitűzött programcélhoz. Ennek a tipikus példája az, amikor azonos típusú pályázati kiírásokban egy tulajdonosi körhöz tartozó vállalkozások kapnak támogatást.
Egy magyar céggel például a szokottnál is bőkezűbben bántak a döntéshozók: a hozzá közel álló vállalatok összesen hárommilliárd forint támogatást kaptak.
Jól fizetett pályázatírók
A pályázati dokumentáció elkészítése olyan bonyolult feladat, hogy a potenciális pályázók nagy része egyszerűen képtelen végrehajtani, ezért profi pályázatírót kell alkalmaznia. Tiszta esetben a pályázatírók segítenek elkészíteni a pályázati dokumentációt, győzelem esetén pedig szabályosan teljesíteni a megvalósítást. Viszont a pályázatírók tevékenysége is lehet korrupt, sokszor ugyanis befolyásuk van a projektkiválasztási döntésre, ami miatt több pénzt kérhetnek a pályázóktól. Ez főleg akkor rossz, amikor csak a korrupt pályázatírók által készített pályázatok nyerhetnek, a többieket pedig eleve kizárják a versenyből.
A Transparencynek név nélkül nyilatkozó interjúalanyok említettek olyan eseteket, amikor a pályázatíró cégeknek belsô információik voltak a kiírások indításáról, felfüggesztéséről és garantálni tudták a győzelmet.
A havernak is jusson pénz
Ennél az esetnél a pályázó csak akkor kapja meg a támogatást, ha bevesz a projektbe közreműködőként egy baráti céget, amely rendszerint a piacinál lényegesen magasabb árat kér a szolgáltatásáért.
A Transparency által megismert esetek egyike az volt, amikor a pályázat kiírói megneveztek egy konkrét vállalkozást, amellyel 8 millió forintért volt „ajánlott” szerződést kötni, miközben a szolgáltatás valós piaci értéke körülbelül 1,5 millió forint volt.
Minden elképesztően drága
A módszer lényege, hogy a kedvezményezettek az eszközöket, szolgáltatásokat a piaci árnál lényegesen drágábban szerzik be. Ehhez szükség van az alvállalkozók, szállítók közreműködésére is, mert a haszon első körben náluk keletkezik, és azt valamilyen módon meg kell osztani a többi szereplővel.
Az Európai Bizottság ellenőrzései több olyan esetet is feltártak, amelyekben ezt a módszert alkalmazták. Például egy piaci áron körülbelül 40 ezer euró értékű gép beszerzése és elszámolása 200 ezer eurós áron. A 444.hu egy olyan esetet is nyilvánosságra hozott, amikor egy játszótér játékai kerültek a piaci ár többszörésbe. Ez az OLAf-nak is feltűnt, és elrendelte a támogatások visszafizetését. A Transparency szerint az eset azért is tanulságos, mert a visszafizetési kötelezettséget az állam gyakorlatilag magára vállalta, anélkül, hogy a csalás felelőseit és a korrupció gyanúját kivizsgálta volna. “Ezzel a magatartással az állam erősíti a csalás és a korrupció kockázatát, hiszen az érintettek levonhatják azt a tanulságot, hogy még a lebukás sem jár hátrányos következményekkel” – írták.
Az egész pályázatot egy konkrét cégre szabják
Ennek a módszernek a célja, hogy egy előre kiválasztott pályázó nyerje meg a közbeszerzést. Ezt a pályázat kiírói azzal tudják elérni, hogy a pályázat referenciáit úgy állapítják meg, hogy csak a kiszemelt szervezetre vonatkozzon. Vagy fordítva, a konkurens cégek jellemzői negítvumként kerülnek be a pályázati kiírásba, így csökkentve a győzelmi esélyeieket. Ennek a legismertebb példája a Közgép története, amely az előző Orbán-kormány alatt sorra nyerte a tendereket, amióta azonban Simicska Lajos és Orbán Viktor rosszban van, a Közép pályázatait a döntőbizottság a legapróbb hibák miatt is elkasszálja.
Ez történt akkor, amikor az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a Győr-Gönyű kikötő továbbfejlesztésére kiírt közbeszerzésén hamis adatszolgáltatásra hivatkozva kizárta az eljárásból a Közgép Zrt.-t, arra hivatkozva, hogy a felhasználni kívánt komp zárt fedélzetének területe nem érte el az 500 négyzetmétert, csak 452,6 négyzetméter volt. A Közgép korábban hasonlóan szigorú ellenőrzésnek sosem volt kitéve.
Trükközés az önrésszel
A pályázati kiírások többsége csak a költségek egy részét fedezi, azaz a pályázónak mindenképpen bele kell raknai valamekkora önrészt. Ez lehet húsz, de akár kilencven százalék is. Egyes szervezeteknek, például önkormányzatoknak azonban egyszerűen nincsen pénzük arra, hogy kifizessék az önrészt, így elesnek a fejlesztési lehetőségtől.
Ilyenkor elfogadhatják annak a kivitelezőnek az ajánlatát, amelyik vállalja, hogy túlárazással beépíti a költségekbe azt az összeget, amely az önkormányzatok önrészét fedezi. A vállakozó előre átutalja az önrészként szolgáló összeget az önkormányzatnak, amely viszont olyan árazással tervezi meg a projektet, hogy az megérje a vállalkozónak. Minél magasabb a támogatási arány és kevesebb az önrész, annál könnyebb ezt a módszert alkalmazni. Magas önrésszel már kirívóan irreális költségvetésű projektekre van szükség az önrész beépítéséhez, ez látványosabb, és nagyobb a lebukás veszélye is.
Megosztás