Csak találgatni mernek az Ózd nyomortelepein élő cigányok, hogy milyen lesz a következő öt évük a jobbikos polgármester kétharmados győzelme után: lovasrendőröktől, térfigyelő kameráktól, kilakoltatástól és dózerolástól tartanak. Sokan viszont örülnének annak, ha valóban rend és fegyelem lenne, néhány cigány le is adta a szavazatát a Jobbikra. Igaz, csak titokban.
“Lehet, hogy olyan lehetőségeket ad majd ez a jobbikos, amiről álmodni sem mertünk. Többen viszont inkább azt beszélik itt, hogy összevernek minket, ha bemegyünk Ózdra. Vagy ha éjjel gyalog jössz haza, lelőnek” – mutat a város központja felé egy húsz év körüli srác, aki a novemberi ködben, kapucnis pulóverben járkál Ózd legnyomorúságosabb külterületén, Bánszállás cigánytelepének régi bányászházai között.
Elköltözött családok lecsupaszított lakásai Bánszállás telepen | Fotó: Magócsi Márton
Pár nappal ezelőtt kétharmadas többséggel nyert itt a 27 éves jobbikos polgármesterjelölt, Janiczák Dávid. Ez már a második nekifutás volt az ózdi polgármester-választáson: első körben mindössze 66 szavazattal verte meg az addig hivatalban lévő polgármestert, Fürjes Pált. A Fidesz megfellebbezte az eredményt, de másodszorra még nagyobbat nyert a Jobbik, több mint 5ooo szavazat előnnyel.
A cigányokat megülik, ígyis, úgyis
“Nem örülünk, egy csöppet sem. Itt mindenki a Fideszre szavazott” – mondja egy fiatal lány, aki a telep melletti úton álló, kitört ablakú buszmegállóhoz tart, ahol pár perc alatt egyre több nő és kisgyerek verődik össze. Nem jó lekésni a járatot, hiszen alig megy pár busz naponta a 6-7 kilométerre lévő városközpontba. Márpedig a telep vezetékes víz, úthálózat, szennyvízhálózat és közvilágítás nélkül élő körülbelül 6oo lakosa csak így tud a belvárosba jutni. “A jobbikos megvette pénzzel, étellel meg minden mással az embereket, hogy szavazzanak rá. Meggyőzött így még talán néhány cigányt is. De hát mi ez? Most én egy zsák krumpliért feladjam a jövőmet?” – méltatlankodik egy idős cigányasszony, aki szerint azok, akik környéken “félreszavaztak” a Jobbikra, ezt inkább titkolják.
Bánszállás telepen azok a házak sincsenek fényes állapotban, ahol laknak | Fotó: Magócsi Márton
A választás napján a területi választási bizottság egyik tagja lement a telepre, hogy figyelmeztesse mindenkit: ma szavazás van, menni kell. A bánszállásiak a politikával nem nagyon foglalkoznak (a Budapesten szervezett tüntetésekről azért hallottak, de azt hitték, hogy “azért akarják lemondatni Orbánt, mert cigány”). Azt viszont szinte mindenki meg tudta mondani, hogy a Fidesz pontosan mekkora mértékben csökkentette, illetve tervezi csökkkenteni a segélyeket: “22 ezerből kellene megélnünk négyen. Osztunk, szorzunk, de végül mindig az lesz, hogy többet éhezünk, mint amennyit eszünk” – mondta az idős cigányasszony. Mellette egy fiatal lány kacarászva megjegyezte, hogy mindegy, ki nyer, “a cigányokat megölik, ígyis, úgyis” – erről azonban nem beszélt többet, mert a völgy másik végéből felbukkant a busz, ezzel egy időben tízéves forma fiú messziről kezdett sprintelni, hogy odaérjen a megállóba.
Bánszállás tarthat a dózerolástól
A cigánytelep lakói csak a szóbeszéd alapján ismerik az újonnan megválasztott jobbikos polgármester terveit. Bánszálláson attól félnek a legtöbben, hogy elözönlik a telepet a lovas rendőrök, este hat óra után kijárási tilalmat vezetnek be, megszüntetik a közmunkaprogramot és bezáratják a telepen működő óvodát. Janiczák hivatalos programjából azt lehet kiolvasni, hogy a jobbikos vezetés valóban nagy hatással lesz a bánszállásiak mindennapjaira: “Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy a beilleszkedni képtelen emberek önként elkívánkozzanak a városunkból. Párizs, Róma, Kassa mind európai városok, csakúgy, mint Ózd. Ha ezekben a városokban buldózerekkel, kitoloncolással, falak emelésével meg lehetett oldani a cigánykérdést, akkor a mi elképzeléseink sem megalapozatlanok”.
Janiczak Dávid a megismételt polgármester-választáson a baloldali szavazatokat is begyűjtötte | Fotó: Magócsi Márton
Janiczák szerint két út van a cigánykérdés megoldására: vagy létrehoznak egy cigány-magyar megegyezést, ha pedig ez a próbálkozás kudarcba fullad, akkor radikális kirekesztésre van szükség. (Azt egyelőre nem részletezte Janiczák, hogy pontosan milyen radikális módszerekre gondolt.) A programjában többször kiemeli, hogy nem a cigányok és nem cigányok között próbál ő határvonalat húzni, hanem rombolók és építők között, a társadalmi hasznosságukból ítélve. A “nem bőrszín alapján ítélek” kijelentését viszont gyengíti, hogy a program ugyanazon bekezdésében azt is kijelenti, hogy a “cigányság közt él a legtöbb romboló ember”.
Janiczák azt ígéri, a megjavulni nem képes rombolók életét meg fogják nehezíteni: vagy elhagyják a várost, vagy börtönbe kerülnek. Ózdon maradni csak úgy lehet, ha beilleszkednek a többségi társadalomba, amit a programja szerint úgy lehet megtenni, hogy „a kisebbségi társadalomnak fel kell adnia a kultúráját, szokásrendjét, el kell fogadnia a többségi társadalom elvárásait”.
A telepen élők szerint munkára lenne szükség ahhoz, hogy elfogadják őket. Sokan vannak otthon nap közben, de ezt többen azzal magyarázzák, hogy csak épp most érkeztek haza a melóból, vagy pont a napokban ért véget az indénymunka – egyébként másban nem is reménykedhetnek, mint a közmunkában. “A cigányok csak a mocskos munkára kellenek. A közmunkán kívül lehetne menni az acélgyárba, de oda csak magyarokat vesznek fel. Vagy áramkapcsolókat lehet csinálni a GE–nél, de ott meg tesztet kell írni. Nehéz az” – mondja egy nő, aki kézi fűrésszel a vállán, hét éves kislányával együtt húz végig két hosszú, tüzelőnek szánt fát a telep egyik sáros utcáján.
Utcakép egy lakásból Hétes-telepen | Fotó: Magócsi Márton
Vagy a színt választjuk, vagy a kenyeret
“Hát ha egyszer nyert, akkor nem lehet mit tenni, Isten akarta így. Úgysem rajta múlik semmi, Orbán Viktor csak ül a bőrfotelben (csak nem ilyen szakadtban, mint a miénk), ő dönt arról, hogy lesz-e segély vagy nem. Nekünk a Fidesz is jó volt, ez is jó lesz” – mondja egy nő, aki a kislányával tér haza a vásárlásból Ózd egy másik cigánytelepén, Hétesen. Büszkén mutat be a döngölt padlós, belső szobába: “Most meszeltünk, de a színt még nem tették fel. Vagy a színt választjuk, vagy a kenyeret” – mondja, miközben sokáig szív egy cigerattát, a lakás melegét adó sparheltbe hamuzva. “A férjem most is elment máshová dolgozni, erdészetbe, Pesten túlra, úgyhogy nekünk azért itt jobb sorsunk van. Általában van pénzünk rendes kenyérre, hónap végén töri csak fel az állunkat a vakaró. A vakarót itt sokan eszik, szegény kenyér, egy kiló liszt, szódabikarbóna, só, víz, ezt összesütjük, és kész”.
Egy nő édesanyjával portájuk előtt Hétesen | Fotó: Magócsi Márton
Hétes korábban Ózd leghírhedtebb cigánytelepe volt, le akarták dózerolni, aki tehette, elmenekült innen. Akik itt maradtak, azt mondják, hogy vannak ennél rosszabb részek is Ózdon. A hétesiek már annak is örülnek, hogy pár évvel ezelőtt újra megnyitották a vizet a telep közepén, a közös használatú pottyantós vécék mellett lévő kútban, így már két helyről tudnak reggelente vizet hordani a házakba. A Van Helyed Alapítvány segítségével pedig két éve egy fürdőházat is megnyitottak, itt tudnak zuhanyozni a telep lakói. Az itt lakók most attól félnek, hogy el fogják venni a házukat, hiszen a Janiczák programjában az szerepel, hogy minden eszközzel, “akár behajtó cégen keresztül” is beszedik az önkormányzati lakások bérletéből fennmaradt tartozásokat. “Itt szinte mindenki tanácsi házban lakik. Amikor megjön a segély, befizetem a bérleti díjat, 32oo forintot, meg mondjuk egy csekket, és már szinte el is ment az egész”- mondja egy nő.
Mintha egy kígyó fejét vágnánk
A játszótérnél összegyűlt férfiak már azt is tudni vélik, hogy már a választási győzelem előtt megkezdte Janiczák a munkát: néhány héttel ezelőtt egy oszlopra egy fém dobozt szereltek fel – senki nem tudja pontosan, hogy mi az, de legtöbben térfigyelő kamerának gondolják. Így éppen meg tudnák figyelni az erdőt, ahonnan a telep legtöbb lakója a tüzelőjét gyűjti. Sokan hallottak arról is, hogy a fiatal jobbikos a külterületeken lovas, squados és kutyás rendőrökkel tartaná fent a biztonságot. A programja szerint: “a legrenitensebb, legbomlasztóbb személyeket szembesítjük a törvényekkel. Behódolás és gyáva konfliktuskerülés helyett példát statuálunk rajtuk, ami olyan eredménnyel jár, mintha egy kígyó fejét vágnánk”.
Hétesen kevésbé rosszak a körülmények, mint Bánszállás telepen | Fotó: Magócsi Márton
“Jó is az végül is, ha rend van, ha valaki nem a lopásból él. Rend, fegyelem, munka, az jó lenne” – mondja az egyik férfi a telepen. Egy közmunkáról éppen hazaérkező ismerőse (a patak oldalfalát betonozzák, állítólag mázsás betonokat kell mozgatniuk) azt sajnálja, hogy minden cigányt egy kalap alá vesznek: “Elítélnek minket, pedig nem is ismernek. Húzták az ikszeltek a jobbikra a vakok, a sánták, csak mert utálnak minket.”
“A fő cigányokat is meggyőzte Janiczák. A telepre sosem jött el személyesen. Az első választás után valaki szétszórt errefelé ilyen szórólapokat, az ő fényképével. Azt írta rá: köszönöm a szavazatokat, cigány testvéreim” – mondja egy idős férfi, aki gyorsan vissza is szalad a lakásába, hátha megtalálja a szórólapot, mert el is tette, emlékbe. Végül üres kézzel tér vissza, de idő közben eszébe jutott még valami: “talán azért szavaztak rá a cigányok is, mert azt beszélik itt, hogy a felesége cigány”. Bár hozzáteszi, hogy “a bőr végül is mindegy” – reméli, hogy erről nem sokat fognak beszélni a következő öt évben.
Megosztás