Keresés

Nagyon köszönjük Ausztria, a szíriai barátaitok!

Zsúfolásig megtelt a bécsi Westbahnhof menekültekkel, mégis mindenki találhatott magának ételt, mobiltöltőt, ingyenes internetcsatlakozást, vagy egy azonnal induló különvonatot Németországba. Az osztrák segélyszervezetek példás szervezettséggel látják el a menekültek tömegeit, a bécsi önkormányzat szívélyesen üdvözli őket az országban, a helyiek között pedig van, aki a fél országot átutazta, hogy segíteni tudjon.

Nagy taps csendült fel vasárnap délután Bécs egyik fő pályaudvarának, a Westbahnhofnak az első vágányánál: éppen egy újabb vonat futott be Hegyeshalomról, tele menekült családokkal. A peront kordonnal kerítették körbe, mégis mindenhol emberek álltak. A többségük osztrák segélyszervezeteknek dolgozó önkéntes, de voltak bámészkodók, újságírók, már ottlévő menekültek, illetve a kordonokat biztosító rendőrök is.

A tömeg minden egyes, a vonatról leszálló menekült csoport elhaladásánál ujjongásba tört ki. Süteménnyel, teával és cigivel kínálták az elcsigázottnak tűnő embereket, miközben az osztrák Caritas segélyszervezet egyenpólóit viselő önkéntesek bekísérték őket a peron egy lezárt részére, ahol étel és ital várt rájuk.

PB_20150906_23
Menekültek érkeznek a bécsi Westbahnhofra Fotó: Pivarnyik Balázs

Ausztriába szombat hajnal óta érkeznek Magyarországról tömegével a menekültek. A magyar kormány ekkor döntött úgy, hogy buszokkal szállítja az osztrák, magyar határhoz azokat a menekülteket, akiknek elege lett a Keleti pályaudvar előtti várakozásból, és gyalog indultak el Bécs irányába. Később már nem csak buszokkal, hanem vonatokkal utaztak az ország különböző pontjaiból Hegyeshalomra, ahonnan egy pár kilométeres gyaloglással jutottak el a határig.

Az osztrák kormány szombaton bejelentette, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel megnyitja a határt, és engedélyezi a menekülteknek, hogy Ausztriába jöjjenek. Két nap alatt 14 ezer menekült sétált vagy vonatozott át Magyarországról Bécsbe. A legtöbben a nickelsdorfi határátkelőn keresztül utaztak, és végül szinte mindenki a bécsi Westbahnhofon kötött ki. Elutaztunk, és megnéztük, hogyan kezeli az osztrák állam a menekültkérdést, vajon a Westbahnhof ugyanúgy néz ki, mint a Keleti pályaudvar Magyarországon, és hogy mi történt a határátkelőn.

A gyerekek majd megfagytak az éjszaka

A régi, hegyeshalmi határátkelő talán soha sem nézett ki úgy, mint az elmúlt két napban. A parkolóban sátrak álltak, az út mellett Toi-Toi vécék, a régi 1-es út végén pedg buszok várták, hogy felszálljanak rájuk az utolsó utasok.

PB_20150906_10
Fotó: Pivarnyik Balázs

Az ideiglenesen kialakított tábor vasárnap délre már a végét járta – a vonatközlekedés újraindításával okafogyottá vált -, alig lézengtek benne páran, pedig az előző nap este még ezrek vackolták be magukat az osztrák önkéntesek által összegyűjtött pokrócokba.”Nagy kihívás volt” – mondta a grazi Ewald Greif, aki kifejezetten az önkénteskedés miatt utazott a magyar határhoz. Éjszaka ugyanis rendkívül hideg volt a puszta közepén fekvő határátkelőn, a menekült családokkal érkező gyerekek közül pedig többen megfáztak.

“Nagy szemekkel néztek, ilyenkor egy kicsit viccelődnöm kellett” – mondta Ewald Greif, és bár arabul nem beszél, így a gyerekek valószínűleg nem sokat értettek a mondandójából, de azért mosolyogtak.

PB_20150906_01
Adománycipők Nickelsdorfban Fotó: Pivarnyik Balázs

“Hová mennek ezek a buszok?” – kérdezte sietve Ali, aki egy barátjával éppen akkor sétált ki az ideiglenes szálláshelynek kialakított hangárból. Rendkívül megörült, amikor megtudta, hogy reggel óta Bécsbe viszik a határátkelőnél rekedt menekülteket. “Őszinte leszek, az osztrákok sokkal jobban bánnak velünk, mint a magyarok” – mondta, még a rendőrök is sokkal segítőkészebbek.

Különvonatokat indítanak értük

A nickelsdorfi menedéken jól látszik, hogyan tud az állam a háttérben maradva, de mégis tevékenyen részt venni a menekült csoportok ellátásában. Ausztriában a menekültek ellátását a pályaudvarokon és egyéb köztereken ugyanúgy önkéntesek teszik, mint Magyarországon. Így volt ez Nickelsdorfban is.

A helyszínt azonban mégis az állam biztosította: a határátkelő legforgalmasabb pontját, a kamionok átvizsgálásra használt vámellenőrző pontot alakították át menekültszállássá. A rendőrség nagy számban vonult fel, a menekültekkel viszont szinte alig érintkeztek, csupán sorba állították őket a buszokhoz, miközben az önkéntesek péksüteményeket vittek nekik. A szállásként szolgáló hangár mellett pedig az osztrák Vöröskereszt három mentőautója állt, és még egy ideiglenes tábori kórházat is felhúztak melléjük.

PB_20150906_06
Ételosztás Nickelsdorfban a buszra váró menekülteknek Fotó: Pivarnyik Balázs

Ez a fajta szervezettség nem csak Nickelsdorfra volt jellemző. A határról induló buszok ugyanúgy a bécsi Westbahnhofra vitték a menekülteket, mint ahogy a Hegyeshalomról induló vonatok. A pályaudvarnak így rövid időn belül több ezer embert kellett fogadnia, és továbbindítania Németország felé. A bécsi állomás mégsem fulladt bele az embertömegbe.

“Amint megérkeznek, azonnal utaznak is tovább Németországba” – magyarázta a pályaudvar egyik önkéntes koordinátora. Angela Merkel hétfői bejelentése óta a menekültek többsége nem akar Ausztriában menedékjogot kérni, hanem minél előbb szeretnének eljutni Németországba. Az osztrák rendőrség pedig nem akadályozza őket ebben, sőt az osztrák és a német vasúttársaság különvonatokat állított be, amelyekkel a menekülteket Hegyeshalomról Bécsbe, majd onnan Münchenbe szállítják.

PB_20150906_13
Menekültek várnak a Németországba induló vonatra Fotó: Pivarnyik Balázs

Ezekre a vonatokra menekülteknek vagy nem kell jegyet váltaniuk, vagy a helyszínen tevékenykedő osztrák Caritas kifizette nekik a jegyek árát az adományokból begyűjtött pénzből. Több munkatársuk is kasszákkal járja a pályaudvart, hogy a menekültek vonatjegyeire gyűjtsön pénzt.

IMG_9765
Vonatjegyre gyűjtenek Fotó: Pivarnyik Balázs

Hemzsegnek az önkéntesek a pályaudvaron

“Mindent megteszünk, hogy megszervezzük az Önök ellátását! Biztonságban vannak. Aláírás: a bécsi önkormányzat” – állt a pályaudvar falára kifüggesztett plakáton. A menekültellátásból úgy tűnt, hogy mindenki kivette a részét: a rendőrség biztosította a helyszínt, az osztrák vasúttársaság a vonatokat, a Caritas és az osztrák Vöröskereszt a felszerlést, a bécsi lakosság pedig az önkénteseket.

“Tegnap enni adtam egy éhes szíriainak, ez megindított” – magyarázta Hoshim, miért jött ki a pályaudvarra önkénteskedni vasárnap. A jelentkezőknek külön pultot állítottak fel a segélyszervezetek, ahol mindenkinek megmondták, hol tud a leghasznosabb lenni. Hoshimot tolmácsnak állították be. Ezzel nem volt egyedül, a pályaudvaron hemzsegtek a különféle nemzetiségű tolmácsok, akiket arról lehetett felismerni, hogy mindegyikük mellkasán egy lap virított, amire fel volt írva, hogy milyen nyelven beszélnek. Pastu, fárszi, arab, német angol, sokfélét lehetett látni.

PB_20150906_15
Hoshim tolmácsként önkénteskedik Fotó: Pivarnyik Balázs

“A legtöbben csak azt akarták tudni, mikor indul a német vonat és hol a kaja” – mesélte Hoshim, de hozzátette, hogy ennél szomorúbb eseményekkel is találkozott. Egy menekült nő például azt mesélte neki, hogy az úton elveszítette a férjét és a gyerekeit is, fogalma sincs, épp merre járnak, így ő nem is szeretne tovább utazni Németországban, inkább Bécsben várná be őket.

Ez a nadrág elég nagy lesz már?

A pályaudvarra érkező menekülteket információs asztal várja, ahol a menetrend, az étkezési lehetőségek, a WC és az adományfelvétel után is érdeklődhetnek. Utóbbi helyét egy térképen is jelölik. A segélyszervezetek egy, a pályaudvar melletti kis utcában rendeztek be egy adományraktárat. Külön ponton veszik fel a ruhákat, táskákat, kabátokat, amelyeket a bécsiek hoznak a menekülteknek, kiadni viszont pár méterrel arrébb adják ki őket, még egy turkálót is létrehoztak.

“Ez a nadrág elég nagy lesz már?” – kérdezte egy osztrák önkéntes az egyik tagbaszakadt arabot, akinek már a sokadik farmert hozta ki a raktárból. Eközben a hangosbeszélőn bemondták, hogy a tárgyi adományok helyett jobban várják a vonatjegy-felajánlásokat, segítőkre pedig hétköznap van leginkább szükségük, akkor ugyanis sokan nem tudnak jönni a munka miatt.

PB_20150906_18
Fotó: Pivarnyik Balázs

Pedig sokaknak még a segélyszervezetekkel sem feltétlenül kellett kapcsolatba lépniük. Egy férfi “Telefontöltő” feliratú lappal állt az egyik oszlop tövében, majd amikor odament hozzá három arab srác az okostelefonjával, rögtön előkapott a táskájából egy akkumlátort és pár telefonkábelt, pár perc múlva pedig már mindhárom telefon rá volt csatlakoztatva. Kissé arrébb gyerekek osztottak házisütit, egy idős nő járt körbe teával, vagy éppen egy fiatal pár reklámozott egy ingyenes WiFi Hotspotot.

Magyarország nagyon nem oké

Az érkezőkre rá is fért a támogatás. Volt olyan férfi, aki két kisgyerekkel állt a tömegben, majd amikor megkérdeztük, mi az úticélja, csak széttárta a kezét, hogy fogalma sincs. Egy Hegyeshalomról érkező nő pedig alig állt a lábán, ketten is tartották, míg betámolygott az elkerített pihenőzónába.

“Magyarország nagyon nem oké” – mondta Aliakbar. Az afgán férfi már két éve él Bécsben, de ő is menekültként érkezett.. “Iránon, Törökországon, Görögországon, Macedónián, Szerbián, Magyarországon keresztül. Egy kamion rakterében ülve jöttem keresztül Magyarországon, csoda, hogy élek” – mondta

Hozzátette, hogy a most érkezőktől is többnyire rosszakat hall Magyarországról, ahol volt, hogy jól megrugdosták őket, amikor ételt kértek. “Nem a magyar emberekkel van bajom, sokkal inkább a politikusokkal” – mondta. Ausztriában viszont jól érzi magát, szerinte itt még a rendőrök is segítőkészebbek, így pedig neki is magától értetődő volt, hogy a pályaudvaron a helye, és már egy hete minden nap kint is van.

PB_20150906_11
Fotó: Pivarnyik Balázs

Az Ausztriába érkezett több ezer menekült közül szombaton mindössze 101-en nyújtottak be menedékkérelmet, mindenki más továbbutazott Németországba. A vasárnap délután Salzburgba, majd onnan Münchenbe továbbinduló railjetet legalább akkora tapsvihar búcsúztatta, mint az alig pár perccel korábban érkező hegyeshalmi járatot. Volt, aki egyszerűen csak átszállt az egyikről a másikra. A pályaudvar falán azonban ott virított egy filccel írt üzenet: “nagyon köszönjük Ausztria, a szíriai barátaitok”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!