Kizsgerli és halálra untatja a diákokat a magyar oktatási rendszer, ami sokakat egyre jobban idegesít. Pénteken diáktüntetést tartanak a Kossuth téren, hogy elmondják, milyen azonnali változtatásokat várnak a kormánytól. Az esemény egyik szervezője szerint a kormány hozzáállása sok mindent el fog dönteni, például azt is, hogy érdemes-e még ebben az országban maradni. Ha nem törődnek a diákokkal, akkor lehet menni bárhová, csak el innen.
Megunták, hogy az iskola agyonhajszolt zombikat csinál a diákokból, ezért néhányan úgy döntöttek, péntek délután négytől tüntetést tartanak a Kossuth téren egy igazságosabb, modernebb és diákközpontúbb oktatási rendszerért.
Az ötlet még tavaly ősszel pattant ki egy középiskolás diák fejéből, aki hamarosan létre is hozta a tüntetés Facebook-eseményét. Ezt azóta tízezren igazolták vissza, de nem valószínű, hogy ilyen sokan kimennek tüntetni, már csak azért sem, mert hideg van, a legtöbb diák a félévzárással van elfoglalva, és nincs napirenden olyan botrány sem, mint a tavalyi CEU-ügy, vagy korábban a felvételi keretszámok csökkentése. A szervezők azt remélik, legalább 2-3 ezren így is kimennek a Parlament elé, és még többen vállalják, hogy napközben tiltakozásképp nem mennek iskolába.
„Általános problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek tegnap is érvényesek voltak, ma is azok, és holnapután is azok lesznek. Meg akarjuk mutatni, hogy a diákok a tél közepén is hajlandóak kiállni magukért” – mondta Gyetvai Viktor egyetemi hallgató, a megmozdulás egyik szervezője, aki 2014-ben még középiskolásként vett részt a Független Diákparlament megalakításában. Ez egy alulról szerveződő diákszervezet, amely az elmúlt években többször kereste javaslataival a kormányt, és több oktatási témájú tüntetésen is részt vett.
Gyetvai a Diákparlamenten keresztül csatlakozott a mostani tüntetés ötletgazdáihoz, akikkel szintén szerettünk volna beszélgetni, de ők nem vállalták az interjút. Ezért Gyetvai Viktorral néztük végig, mi minden zavarja ma az iskolásokat.
Inkább legyen érdekes az iskola, vagy legyen jó az érettségi?
„Minden egyes diáktól azt halljuk, hogy hajnalban kel, késő délután ér haza, és még otthon is tanulnia kell. Lényegében nem marad szabadideje, ráadásul a tanulás is többnyire magolást jelent. Nem az van, hogy az iskolában készségeket fejlesztenének, esetleg azt mondanák, hogy itt egy projekt, dolgozzatok rajta közösen. Csak tényanyagot tanulunk, és
azt kell visszaböfögnünk, amit a tanár frontálisan elmondott.
Ez csak a rövidtávú memóriánkat fejleszti. Nem gondoljuk, hogy van felesleges tudás, de muszáj lenne racionalizálni a tananyagot, mert a kevesebb néha több. Ha ennyi anyagot akarnak lenyomni a diákok torkán, az visszafelé fog elsülni, mert a fele se fog megmaradni” – mondta Gyetvai, aki két éve érettségizett az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában. Azóta ő is megtapasztalta, hogy hiába tanulta meg becsülettel a tananyagot, a nagy részét elfelejtette. „Inkább azok a dolgok maradtak meg, amiket készségként sajátítottunk el. Mondjuk, amikor töri órán vitatkoztunk, érveket ütköztettünk, vagy megtanultuk, hogyan kell úgy esszét írni, hogy minden fontos információ benne legyen” – mondta.
Gyetvainak olyan történelemtanára volt, aki szívesen nyitott az új módszerekre, de mivel a fakultáción többnyire emelt szintű érettségire készültek, ő is folyton két tűz közé került. A fakultációs diákok nagy része ugyanis emelt szintű érettségit akart tenni, és azt várták, hogy erre készítsék fel őket. Vagyis írjanak esszéket és töltsék ki sorra a feladatlapokat.
„Volt, hogy a tanár megkérdezte, mi legyen: inkább készüljünk az érettségire, vagy foglalkozzunk érdekes és hasznos témákkal? Nagyon zavart, hogy egyáltalán felmerült ez a dilemma. A diákok egy része azt nyomta, hogy szükségük van a 95 százalékos érettségire, úgyhogy itt nem lesz projekt alapú oktatás, meg beszélgetés, mert beszélgetni azt otthon is lehet. De szerencsére így is voltak szuper óráink, amikor a tanár megmutatta, hogyan lehet érdekessé tenni az egészet, és izgalmas összefüggésekre mutatott rá. Ilyenkor persze nem haladtunk olyan gyorsan” – mondta.
Gyetvai szerint a Radnóti „egy sziget a magyar oktatási rendszerben”, ahol a tanárok nyitottak voltak a diákok véleményére, még ha az oktatás ugyanúgy frontálisan is zajlott. „Minden évben volt egy fórum, ahol az igazgatóval közösen beszéltük meg, milyen problémákat látunk, és milyen ötleteink vannak. Demokráciára neveltek minket”. Persze tudja, hogy kivételes helyzetben volt, hiszen egy budapesti elitgimnáziumba járhatott, ami ráadásul nem az állam, hanem az ELTE irányítása alatt állt.
Nem tetszik az oktatás? Liberális propaganda!
Gyetvai 11.-es koráig egy másik ELTE-s gyakorlóiskolába, a Trefortba járt, ahol ennél rosszabbak voltak a tapasztalatai, és a tanáraival is bőven voltak konfliktusai. Előfordult, hogy nem értett egyet egy-egy tanár oktatási módszereivel, aminek hangot is adott, mire általában az volt a válasz, hogy 16 évesen nincs joga beleszólni ilyesmibe. Végül azért is váltott iskolát, mert nem tetszett neki, hogy azok a tanárok sikeresek, akik beleverik a gyerekekbe az alá-fölé rendeltségi viszonyokat.
Szerinte ez abból látszott, hogy „azok a tanárok, akik partnerként kezeltek minket, egyre nehezebben bírtak velünk. Annak volt a legnehezebb dolga, aki nem a tábla előtt állva, hanem körbeülve, beszélgetve akart tanítani. Nem éreztem okénak, hogy kiállt egy tanár, elmondta, hogy más módszert szeretne, és szétverték az óráját. Engem meg körberöhögtek a többiek, amikor kiálltam ezekért a dolgokért. De nem hibáztatom a diákokat, mert gyerekek voltak, és nem szándékosan csinálták. Egyszerűen megszokták, hogy akkor kell normálisan viselkedni, ha ott van valamilyen fenyegető szankció
Ráadásul, amikor elindult a Független Diákparlament, a tanárok egy része liberális propagandaterjesztéssel vádolta Gyetvait, és minden észrevételét ezzel torkollták le.
„Ha felnőttként kezeljük a diákokat, akkor úgy is fognak viselkedni. Ha viszont kisgyerekekként kezeljük őket, akik képtelenek döntéseket hozni, akkor meg úgy fognak viselkedni. Akkor viszont ne várjuk el tőlük, hogy felelős választópolgárokká váljanak, mert nincs olyan kapcsoló, amitől egyszer csak 18 évesen mindenkiből az lesz”.
Bárhová, csak el innen
Bár Gyetvaiék csak a pénteki tüntetésen akarják elmondani az összes követelésüket, azt elárulta, hogy mind olyan lesz, amit rövid időn belül, pusztán jogszabályi módosításokkal is teljesíteni lehet. Szeretnék például, ha 2020-tól mégsem lenne elvárás a nyelvvizsga az egyetemi felvételihez. Nem azért, mert alapvetően nem értenek egyet ezzel, hanem mert szerintük nincs hozzá megfelelő nyelvoktatás.
„Ahhoz, hogy ez megoldódjon, rendszerszintű változásra lenne szükség. De mi most első körben csak azt szeretnénk, hogy vonják vissza ezt az elvárást. Tudjuk, hogy ez csak tüneti kezelés, de látni szeretnénk, van-e nyitottság a kormányban. Ha nincs, akkor nincs miről beszélni” – mondta Gyetvai. Az elmúlt évek alapján mindenesetre nem számíthatnak túl sok nyitottságra, hiszen állítása szerint a legutóbbi diákparlamentes javaslatcsomag elküldése után azt a visszajelzést kapták, hogy egyáltalán nem foglalkoznak az ötleteikkel, és csak a kevésbé kritikus diákszervezetekkel fognak szóbaállni. „Ez furcsa volt, mert korábban legalább a látszatra adtak”.
Gyetvai most az ELTE alkalmazott közgazdaságtan szakán tanul, és ha végzett az alapszakkal, a CEU-n folytatná. Nagy kérdés számára, hogy a CEU maradhat-e az országban, mert ha nem, akkor ő is el fog menni, „bárhová, csak el innen”.
„Azért veszek részt ebben a megmozdulásban, mert szeretnék itthon maradni. Hamar el fog dőlni, van-e esély arra, hogy itt bármilyen szemléletbeli változás történjen. Nálam ennek az egész ügynek az a tétje, hogy vagyunk-e olyan fontosak mi, fiatalok, hogy a kormány emberszámba vegyen minket. Mert ha nem, akkor oldja meg nélkülünk”.
Azt üzenjük a diákoknak, hogy muszáj kimennünk, ha azt akarjuk, hogy ne vegyenek minket semmibe.
Megosztás