Keresés

Túl könnyen megússzák a bántalmazó rendőrök

Tudja, hány rendőrt rúgtak ki az elmúlt években azért, mert rendőrként bántalmazott valakit? Egyet sem. Miközben az ilyen esetek száma a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt magasságokba emelkedett, csak minden 135. feljelentés végződik a rendőr elmarasztalásával. Az elnéző hozzáállás és az esetek magas száma már a bíróknak is feltűnt, egy ügyben most hoztak egy  elrettentőnek szánt ítéletet.

Egy év letöltendő, illetve másfél év valamint egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek három rendőrt a héten nem jogerősen, amiért gyanúsítottakat bántalmaztak. Az ítélet szigorúnak tűnik, de ez nem véletlen. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa kimondottan el akar vele rettenteni minden hivatalos személyt, hogy hasonló bűncselekményeket kövessenel. A rendőri bántalmazások száma ugyanis számottevően megnőtt az elmúlt években, és ez a bíróságnak is feltűnt.

A rendszerváltás óta egyszer sem volt olyan magas a hivatalos eljárásban történt bántalmazások száma, mint tavaly. Ez a Helsinki Bizottság kutatásából derül ki, amelyben 1985-tól kezdve vizsgálták a rendőrség és a büntetésvégrehajtás hivatásos munkatársai által elkövetett bántalmazásokat, illetve azok következményeit. Ez az ábra azt mutatja, hogy hány ilyen eset volt: 

Forrás: Helsinki Bizottság

 

Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szerint ez a növekedés a büntetőpolitika szigorodásával áll kapcsolatban: nagy a társadalmi-politikai nyomás, hogy a rendőrség eredményeket produkáljon.

A három most elítélt rendőr esete azonban nem elsősorban a hivatalos személyek által elkövetett visszaélések emelkedő száma miatt érdekes példa, hanem főleg a hatóságok rendőrökkel szembeni elnéző hozzáállását mutatja. A három rendőrt ugyanis nem hivatalból indult, hanem pótmagánvádas eljárásban marasztalták el. Ügyükről Győző Gábor, a Helsinki Bizottság ügyvédje pénteken számolt be. Ő képivselte a bántalmazott sértetteket.

A történet még 2013 nyarán kezdődött, amikor a rendőrök rajtakaptak három férfit és két nőt, ahogy egy Hatvan környéki kukoricásban gyűjtögetnek. Kukoricabajuszt gyűjtöttek gyógyszeralapanyagnak. A kukoricabajuszt régóta ismerik és használják húgyúti problémák kezelésére. A feltartóztatott gyanúsítottakat a rendőrök többször is szidalmazták és bántalmazták, majd a férfiakat megbilincselve a földre fektették, jóllehet nem tanúsítottak ellenállást.

Bordatörés

 Az egyik rendőr (amúgy profi thai bokszoló) előbb gyomorszájon vágta az egyiküket, utána oldalba rúgta úgy, hogy eltört a bordája, majd a másik sértettet combon rúgta. A másik intézkedő rendőr, aki az órák óta a földön hason fekvő férfiakat őrizte, időnként beléjük rúgott, egyiküknek a hátára is lépett, amikor az vízért szeretett volna felkelni. A harmadik rendőr – egy, a helyszínre később érkező civil ruhás nyomozó – pedig kukoricacímerrel csapkodta az egyik gyanúsított arcát. Győző Gábor szerint utóbbi eset nem járt sérüléssel – az előbbi kettő igen, zúzódásokkal, illetve bordatöréssel -, de a jogszabály szerint a hivatalos eljárás során elkövetett bántalmazás ekkor is bűncselekménynek számít.

 A bántalmazott gyanúsítottakat végül két napig tartották őrizetben, közben orvosszakértő is meghallgatta őket – rendőr jelenlétében -, majd elengedték őket. Ekkor elmentek látleletet vetetni a körzeti orvoshoz, és a Helsinki Bizottsághoz fordultak segítségért.

 (A gyanúsítottak által a kukoricában okozott kárról később kiderült, hogy elenyésző – nem a kukoricát törték, az ügyvéd szerint a kukoricaföld tulajdonosa is megerősítette utóbb, hogy gyakorlatilag nem érte kár – az ügyükben indult eljárás szóbeli figyelmeztetéssel ért véget. )

 Hiába tettek azonban feljelentést az ügyészségen a jogvédőkkelxközösen, és hiába fordultak a rendőrségi panasztestülethez, ezeknek semmi eredménye nem lett. A Központi Nyomozó Főügyészség első körben nemcsak, hogy meg sem gyanúsította az érintett rendőröket, de még meg sem hallgatta őket. Még orvosszakértőt sem rendeltek ki, és megszüntették az eljárást. A Legfőbb Ügyészség utasítására azonban újraindították, és elvégezték a hiányolt intézkedéseket és kihallgatásokat, de ezután sem emeltek vádat. A sértettek végül pótmagánvádas eljárást voltak kénytelenek indítani, ennek eredménye lett a szerdai ítélet.

Míg az ítélet szokatlanul szigorú, az illetékes nyomozó hatóságok viselkedése a bántalmazás miatt bepanaszolt rendőrökkel kapcsolatban már egyáltalán nem lóg ki az átlagból.

Következménynélküliség

A hivatalos eljárásban történt bántalmazásokból ugyanis hiába van egyre több, az eleve elenyésző számú vádemelésig egyre kevesebb eset jut el. Sőt, még ennél is kevesebb ügy zárul a rendőrök elmarasztalásával, és még kevesebb a bűnösnek talált rendőrök kirúgásával – derül ki a Helsinki Bizottság kutatásából.

2007 és 2013 között (ekkorra vannak részletesebb adatok)

rendőr vagy büntetésvégrehajtási dolgozó ellen bántalmazás miatt tett feljelentés százból mindössze négy esetben jutott el vádemelésig

(és 135 feljelentésre jutott egyetlen elmarasztaló ítélet).

Az alábbi ábrán az látható, hogy a különböző típusú ügyekben milyen a vádemelések aránya a feljelentésekhez képest:

Forrás: Helsinki Bizottság
Forrás: Helsinki Bizottság

A számok a Helsinki Bizottság szerint azt mutatják, hogy bármilyen típusú üggyel vetik össze, a hivatalos eljárás során bántalmazott sértetteknek kirívóan csekély az esélyük arra, hogy az őket bántalmazót elítéljék, ráadásul nagyon enyhe büntetésekkel ússzák meg azok a kevesek, akiknek az ügye eljut az ítéletig.

“Az ügyészség nagyon sok esetben a minimálisan elvárhatót sem teszi meg, hogy tisztázza mi is történt” – mondta Kádár András Kristóf az ilyen ügyekről. Az ügyészség általában arra hivatkozik, hogy nehéz a bizonyítás, hogy az eset olyan helyen történt, ahol nincs térfigyelő, vagy ha van, akkor nem működik, vagy megrongálódott a felvétel. A nehéz bizonyíthatóság miatt így csak olyan ügyekben emelnek vádat, amikor egészen biztosak a dolgukban.

Szinte mind megússza

Ehhez képest feltűnően alacsony a váderedményesség, vagyis a megvádoltak elmarasztalása. A rendőrök ellen bántalmazás miatt indult ügyek kevesebb mint 65 százalékában állapítják meg a vádlottak bűnösségét, miközben általában a hazai büntetőeljárások 95 százalékban a vádlottak bűnösségének kimondásával zárulnak.

Még jelentősebb az eltérés, ha a kiszabott ítéletek súlyosságát nézzük: bántalmazó rendőrt az esetek alig 1,3 százalékában ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre, ezzel szemben a rendőröket bántalmazók több mint 21 százaléka börtönben végzi.

Bántalmazó rendőröket ráadásul hivatalos eljárásban egyetlen egyszer sem rúgtak ki, és lefokozni is csak durván minden tizenkettediket fokozták le az utóbbi hat évben.

A Helsinki Bizottság szerint az ilyen esetek következménynélküliségét tovább erősíti, hogy ha nem börtönbüntetést kap a bántalmazás miatt mégis elítélt rendőr, akkor nem kell elbocsátani. De ha felfüggesztett szabadságvesztést kap, a belügyminiszternek még akkor is joga van állományban tartani.

 A kutatás alapján azt javasolják a kormánynak, hogy

  • vizsgálják felül, akár egy, a Kúria által felállítandó joggyakorlatelemző csoport keretén belül a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt indult eljárások gyakorlatát,
  • a bántalmazás miatt jogerősen elítélt rendőrök szolgálati viszonyát szüntessék meg,
  • szűrjék ki az erőszakra hajlamos rendőröket a jelentkezők és az állomány közül, illetve javítsák a képzésüket
  • valamennyi kihallgatásról legalább hangfevételek készüljenek,
  • hogy ne legyen rendőr jelen az orvosi vizsgálatnál,
  • hogy a rendőrség eredményeit ne számokban mérjék, hanem például ügyfélelégedettségben.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!