Keresés

Trójai falovat vagy bölcs tanácsadókat küld a kormány az egyetemekre?

Jószándékú tanácsadó szerv vagy a kormány rejtett beavatkozása? Gatyába rázná az egyetemek gazdálkozádást, vagy ellehetetlenítené őket? Sok a kérdés a konzisztóriumokkal kapcsolatban, amelyek a kormány tervei szerint akár már ősszel elkezdhetnek működni az egyetemeken. Az ELTE jogi karán szerdán tartottak erről vitát, amelyen az államtitkár is részt vett. 

Egy hete még az egyetemi szakok megszüntetése ellen tüntettek a hallgatók, de miután a kormány visszavonta a tervei többségét, a vita új területen folytatódik. A felsőoktatási koncepció egyik legnagyobb újítása a konzisztóriumi rendszer, amely jelentősen átalakítaná az egyetemek döntéshozatali rendszerét. Sokak szerint annyira, hogy az autonómiájuk is sérülne.

A konzisztóriumok öttagú testületek lennének, benne a rektorral, a kancellárral és három, a minisztérium által kinevezett taggal. A tervek szerint olyan gazdasági kérdésekben lenne szükség az egyetértésükre, amelyek eddig a kancellár hatáskörébe tartoztak. Például azt vizsgálnák, hogy az egyetem által tervezett beruházások, fejlesztések, cégalapítások gazdaságilag megállnak-e a lábukon. Ha úgy látják, hogy nem, akkor a szenátusnak újabb terveket kellene készítenie, és addig kellene azt a konzisztórium elé vinnie, amíg az nem látja megfelelőnek. Ezzel az egyetemek egy plusz ellenőrző szervet kapnának a nyakukra, az államtitkárság szerint viszont nem sérülne az autonómiájuk, mert közvetlenül csak gazdasági kérdésekbe szólhatnának bele, tudományosakba nem. Az eredeti terv szerint a rektorválasztásban is lett volna szavuk, de ez végül kikerült a koncepcióból.

Szerdán erről rendeztek vitát az ELTE jogi karán, amelyen részt vett Palkovics László felsőoktatási államtitkár, Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke és Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke.

Csak tanácsot ad, vagy irányítani akar?

A legtöbben attól félnek, hogy a kormány ezzel a testülettel korlátozni akarja az egyetemek önállóságát, amire meg is lenne a lehetősége, hiszen a kancellár mellé a minisztérium újabb három embert küldhetne. A Rektori Konferencia ezért azt próbálja elérni, hogy a tagokat az egyetem jelölhesse, és a kormány csak közülük választhasson. Palkovics a beszélgetés után azt mondta az Abcúgnak, hogy ebben még nem állapodtak meg, de szerinte ebbe az irányba fognak haladni.

A legfontosabb kérdés viszont még mindig az, valójában milyen szerepet szán a kormány a konzisztóriumnak:

  • tanácsadó testület lenne, vagy
  • képviseleti szerv, amely összekötné az egyetemet a piaccal és a kormánnyal, vagy
  • döntéshozó, fenntartó testület.

Palkovics szerint az első kettő igen, de a harmadik semmiképp. “Tanácsadó testület lenne, mert tükröt tartana az egyetem felé, és megmutatná, jó-e, amit csinál, de közben összekötő szerepet is adnánk neki, mert az egyetemek nem nagyon kapcsolódnak a külvilághoz, a vállalatokhoz, a politikához. Ebben tehát javítanunk kell, operatív ügyekben viszont nem dönthetne”. Lovász László szerint az jó hír, ha egy tanácsadó testület képes becsatornázni a külvilág igényeit az egyetemvezetés felé, de Bódis Józseffel együtt attól tart, hogy az egyetértési jog túl nagy hatalmat adna a testület kezébe, ezért elég lenne a véleményezési jog is. Bódis szerint

az egyetértési jog elegáns kifejezése a vétójognak.

Az államtitkár viszont azt mondta, csak úgy van értelme a konzisztóriumnak, ha az egyetem kénytelen végigvinni rajta az ügyeket. “A szenátusban nem feltétlenül olyan emberek ülnek, akik értenek a gazdasági kérdésekhez. Nem biztos, hogy tudják, érdemes-e egy beruházásra hitelt felvenni, és ha csak kikérik a testület véleményét, aztán pedig döntenek, ahogy döntenek, akkor az egész semmit sem ér”.

A Rektori Konferencia mégis támogatja a konzisztórium ötletét, mert úgy látják, még mindig jobban járnak vele, mint a kancellárral az eddigi formájában. “Érthetetlennek tartottuk, hogy a kancellárnak vétójoga van, miközben szavazati joggal rendelkezik a szenátusban. El akartuk venni ezt az egyszemélyi vétójogot, így született meg a konzisztórium ötlete” – mondta Bódis.

Az sem dőlt még el végleg, milyen szakembereknek kellene ülniük a testületben. Lovász László szerint nem feltétlenül kell tudósoknak lenniük. “Versenyszférából érkező vezetők kellenének, akik az egyetemen végeztek, vagy valamiért szimpatizálnak az intézménnyel”. Palkovics is azt mondta, olyan embereket kellene találni, akik “képesek értelmezni egy éves pénzügyi mérleget, de érezniük kell azt is, hogyan múködik az egyetem. Ezért lenne előnyös, ha az egyetem egykori hallgatói lennének benne”.

Az államtitkár szerint az új rendszer előnye az lenne, hogy a rektor és a szenátus ismét tudományos, szakmai kérdésekkel foglalkozhatna, a konzisztórium pedig az intézkedések gazdasági oldalát vizsgálná, ami a rektorok számára is könnyebbség lenne.

A megvalósult szocializmus álma 

Fábri György, az ELTE egykori rektorhelyettese szerint viszont a konzisztórium teljesen aláássa az egyetemi autonómiát. „Ez a megvalósult szocializmus álma” – mondta. “A kancellári rendszer már amúgy is megszüntette a gazdasági autonómiát, de a konzisztóriumok bevezetésével a végén még sajnálni fogom a kancellárt. Hiába vannak hasonló testületek más országokban is, ott elképzelhetetlen, hogy a kutatómunkába is beleszóljanak. Itthon sosem alakult ki stabil egyetemi autonómia, finoman szólva is csenevész állapotban van az egész”.

Fábri szerint például azért, mert a kormányok állandóan a munkaerőpiac érdekei szerint akarnak beavatkozni. „Ettől a görcstől kicsit el kellene lépnie a kormányzatnak, és elhinni végre, hogy a hallgatók, a szülők és az oktatók nem egy üvegburában élnek, hanem tudják, hogy mit, miért csinálnak. Az elmúlt években a legtehetségesebb diákok többek közt a pszichológiát, a nemzetközi tanulmányokat és a jogi képzést választották. A politika rosszul jár, ha ezzel szembeszáll”. Ráadásul „a munkaerőpiac teljesen kiszámíthatatlan, megnézném, hogy a 2oo8 előtti jóslatok mennyire jöttek be” – mondta. Fábri azt sem érti, miért szólnak bele bizonyos gazdasági érdekcsoportok a felsőoktatás működésébe.

Nem tudok mást gondolni, mint hogy frusztráltak. Elhiszem, hogy nem mindenki tudott megfelelő egyetemi diplomát szerezni, de talán nem így kellene kompenzálni.

Fábri kritizálta az egyetemeket is, akik szerinte hagyták, hogy tíz évvel ezelőtt a kormány rosszul vezesse be a bolognai rendszert. „Biztosan nem engedtünk a minőségből, hogy minden fillérünk megmaradjon? Nem bíztunk a kormányokban, ezért a felsőoktatás szélesítése pénzhajhászássá vált” – mondta. „Évente indítunk olyan mesterképzéseket, amelyeket doktori iskolában kellene ötévente. És mindezt azért, mert növelni kell az óraszámot. Mi sem mertük megnézni, hogy mit csináltunk rosszul. Így nehéz lesz kiharcolni az autonómiát”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!