Keresés

Tönkreteszik a gyerekek életét a rossz iskolai mérésekkel

Felmerült, hogy kompetenciaméréssel döntenék el a diákokról, milyen középiskolában tanuljanak tovább.  Pszichológusok szerint azonban nem szelektálásra, hanem felzárkóztatásra kellene alkalmazni a kompetenciaméréseket. Az iskolák eleve kevés kompetenciát nyújtanak, a gyengén teljesítőknek nincs esélyük felzárkózni, és egész életre szóló tévedéseket okozhatnak a túl korai döntéssel. 

Március elején szellőztette meg a Magyar Nemzet, hogy az új oktatási koncepció szerint minden általános iskolásról kompetenciamérés alapján döntenék el, mehet-e gimnáziumba, vagy inkább szakiskolába való, és a mérést pályaorientációs tanácsadással egészítenék ki. Az ötlet komoly negatív visszhangot váltott ki, pedig van olyan európai ország, ahol hasonlónak tűnő rendszer működik. A Nemzetgazdasági Minisztérium azóta közölte, még nem döntöttek arról hogy bevezetik-e ezt a vizsgálatot.

Forrás: bitjungle
Forrás: bitjungle

A hazai iskolákban azonban zajlik már kompetenciamérés. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont a matematikai eszköztudást és a szövegértési képességeket méri fel évente, bár ennél a kettőnél jóval több kompetencia van. Csak kulcskompetenciákból nyolcat tart nyilván az Európai Unió – mondta az Abcúgnak Tóth Veronika, a Magyar Pszichológiai Társaság Tanácsadó szekciójának igazgatósági tagja. Ezek az  anyanyelvi, idegennyelvi, matematikai, természettudományi, műszaki, vállalkozói, állampolgári, szociális és digitális kompetenciák.

A kompetencia alkalmasságot jelent valamilyen funkció teljesítésére: döntések meghozatalában, kivitelezésében, végrehajtásában nyilvánul meg. A döntés meghozatalának feltétele a motiváltság, a kivitelezésé a képesség (részletek). Amikor ezt mérik, akkor nem feltétlenül azt nézik,  hogy tanították meg a tananyagot, hanem az adott területhez kapcsolódó gondolkodási, problémamegoldási képességeket.

Szelektálás vagy felzárkóztatás

A szakember szerint a kérdés, hogy mire akarják használni a kompetenciák mérését: szelektálásra, vagy a lemaradó diákok segítésére. Ha csak az előbbihez kellene, ahhoz nem is feltétlenül szükséges az egész: megnézik a tanulmányi eredményt, és húznak egy vonalat: aki fölé kerül, gimnáziumba megy, aki alá, az szakmát tanul. “Ha már ezt akarják nézni, ehhez nem kell kompetencia.”

“De miért nem az a cél, hogy a lemaradókat támogassuk, és miért az a cél, hogy azt mondjuk neki, neked érettségi sem jut?” Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknél a kompetencia-mérés nem hoz olyan jó eredményeket, mint akiknek amúgy is jó a családi háttere.  Az iskola nem tud kompetenciákat nyújtani a hátrányos helyzetűeknek, az ebből fakadó különbséget nem kompenzálja – figyelmeztetett Tóth Veronika.

Ráadásul ugyan több kompetenciát mérnek és fejlesztenek az általános iskolákban, de Tóth Veronika szerint, azok az igazán érdekesek, amiket nem mérnek. “Sok dolog, ami az életben fontos, az iskolában nem kap elég hangsúlyt.” Nem értékelik a szociális kompetenciát – ami kulcskompetenciának számít -, a gyakorlati képességeket, a kézügyességet, a térlátást, azokat a kompetenciákat, amelyek ahhoz kellenek, hogy valamit szétszereljen és összerakjon. “Az egész iskola annyira verbális, és annyira az írásra-olvasásra épít, hogy akinek van egy kis deficitje ezekben, az nagyon szenved.”

Lehetnek más buktatói is az egésznek Gyarmathy Éva, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének kutatója szerint. A jelenleg is zajló kompetenciamérések ugyanis nem az egyénekről szólnak, hanem iskolákról. Ha a jövőben olyat vezetnének be, amelyek az egyes diákokat értékelik és ezt központilag rögzítik, az szerinte kényes dolog lehet. Ha valaki esetleg valamilyen részképességzavarban szenved (amit amúgy később kinőne, vagy fel tudna fejleszteni), és ez bekerülne egy központi rendszerbe, akkor ez az egész életét végigkísérheti és kihathat rá.

Egy mérés nem mérés

Gyarmathy Éva szerint az lenne célravezető, ha folyamatosan követnék a gyerekek kompetenciáinak alakulását, és ott, ahol lemaradást tapasztalnak, segítséget nyújtanának a felzárkózáshoz. “Hatalmas nagy tévedési lehetőség van az egészben – mondta az Abcúgnak. – Egy mérés nem mérés, egyetlen ilyen vizsgálaton nem lehet dönteni egy ember, egy gyerek sorsáról.”

A folyamatos vizsgálatok lehetőséget nyújtanának arra, hogy ahol gyenge eredmények jönnének ki, azok az iskolák segítséget kaphatnának. “Most általában elítélik a rosszabbul teljesítő iskolákat, és rangsorok vannak, de ehelyett a segítésükbe kellene sok energiát tenni… Nem azt kellene mondani, hogy ez egy rossz iskola, hanem módszertant vinni oda, ahol rossz eredményeket érnek el, és megfelelő beavatkozással felturbózni, ahogy egy vállalat is teszi a rosszul működő egységeivel.”

Ilyen folyamatos vizsgálatokat végeznek Németországban. Itt hetedikes, nyolcadikos korban kezdik a pályaorientációt, ekkor kezdődik az úgynevezett Berufswahlpass- (kb. pályaválasztó igazolvány) portfólió kialakítása, ami a felelősségvállalást, a kezdeményezőkészséget, az ismereteket, készségeket és kompetenciákat összegzi pedagógusok és más segítő szakemberek segítségével. Ez azonban nem egy egyszeri mérés, hanem egy három éven át tartó folyamat. Ennek során asszisztálnak a diákoknak az általános ön- és pályaismeret megszerzésében, illetve segítik a döntést a további iskolai tanulmányok kiválasztásában, ami 15-16 éves korban esedékes. (A német modellről itt talál bővebb információt.)

Ne túl korán

Fontos kérdés egy ilyen pályaválasztást nagyban meghatározó vizsgálat időzítése. Az ötlet szerint 13-14 éves korban végeznék, de Tóth Veronika szerint egy ilyen korú gyerek még nem alkalmas a pályaválasztásra. “Nagy hormonális változások zajlanak a szervezetében, és csak később kezd kifejlődni az absztrakt gondolkodás, majd ezt követi, hogy a realitásokkal is foglalkozik, nem csak fantáziál arról, hogy tűzoltó lesz, katona vagy tárgyalóteremben brillírozó ügyvéd” – mondta. A gyerek csak később ébred rá az adott szakma, foglalkozás további esetleges “nem szeretem oldalára”. Ezért szerinte később, 16 éves kor körül lenne optimális a pályaválasztás.

Ebben a pályaorientációs tanácsadás tudna további segítségre lenni, ami szerepel is a koncepcióban. Ez sem egy pillanatnyi döntés azonban, hanem egy folyamat, aminek során “Önismeretet, pályaismeretet adunk, esetleg szakmai tapasztalatot is szerezhet azért, hogy képes legyen eldönteni, mi az, ami érdekli, mi az, amiben jól érzi magát” – mondta Tóth Veronika.

Ilyenkor felmérik a képességet, a személyiséget, az érdeklődést, sőt a családot is. “Készül családfa, hogy otthon milyen foglalkozások vannak, mit tanultak a szülők, milyen az iskolázottságuk, hogyan viszonyulnak a munkához, az iskolához, a tanuláshoz, vagy épp mit gondolnak gyerekük jövőjéről, és az erőforrásaikról, mennyire tudják támogatni a tanulmányait.”

Pénz és státusz

Ezen a területen azonban nincs elég szakember, pontosabban “nincs pénz és státusz” rájuk. Pedig van pályaorientációs tanárképzés, és munkatanácsadó szakpszichológusi képzés is, csak kevés a jelentkező és nehéz elhelyezkedni.

A méréseknél az is buktatót jelenthet, hogy nem tudni pontosan mit akarnak mérni. Külön kellene mérni a kompetenciákat a gimnáziumra és külön szakiskolára, de az oktatási rendszer is folyamatos átalakulásban van, és egy állandóan változó rendszerhez nem lehet hozzáigazítani egy mérést – mondta Gyarmathy Éva, aki nagyobb önállóságot adna ebben az iskoláknak, és a gyerekeknek is.

“Az, hogy szakiskolába vagy gimnáziumba menjen, az legyen a gyerek döntése, nem azon kellene gondolkodni, hogy erre vagy arra tegyük alkalmassá, hanem a saját lehetőségeit maximalizáljuk.” A szakiskolába, gimnáziumba kerülés egy folyamat eredménye kell, hogy legyen. “Nem elsősorban felkészítjük, hanem segítjük, hogy a fejlődésében, az ő motivációiban megjelenő alternatívák szerint választhasson majd.”

Helytállni

És milyen kompetenciák kellenének egy szakiskolához? Tóth Veronika szerint ez attól függ, milyen szakmáról lenne szó, de nem csak a kompetenciákat, hanem az érdeklődést is nézni kellene. Hogy fával, vagy fémekkel szeretne-e dolgozni? Érdekli-e az esztétikum, az aprólékos munka? Irodában szeretne ülni, vagy akar-e bepiszkolódni ? Gimnáziumhoz az absztrakciós készség, a szövegértés, a nyelvi kompetenciák a legfontosabbak, de ott is van különbség a reál- és humán beállítottságú iskolák között.

Arra is szükség lenne, hogy aki szakmát tanul, azt úgy irányítsák, hogy ne tévesen válasszon – mondta Tóth Veronika. Nekik tényleg nagy szükségük lehet, hogy szempontokat kapjanak ahhoz, mi alapján érdemes választaniuk. Hogy visszajelzést kapjanak arról, ők milyenek. “Az iskolában csak arról lehet visszajelzést kapni, hogy milyen a magatartásod milyen a szorgalmad, milyen vagy matekból vagy  történelemből, de az életben nem matekból, történelemből és földrajzból kell helytállni.”

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!