Az olasz középiskolás, a pesti gíroszos, a tönkrement zöldséges és a többiek. Ők voltak a tagjai annak az embercsempészhálózatnak, amelyet még márciusban fülelt le a rendőrség, amint épp egy furgonnyi menekülttel igyekeztek a nyugati határ felé. Elmondjuk, hogy szervezték be a menekülteket, hogyan működött óraműpontossággal a csempészhálózat, és mi köze mindehhez egy IX. kerületi kis lakásnak. A bíróság úgy ítélte a csempészeket többéves börtönbüntetésre, hogy közben megjegyezte, a magyar állam pont ugyanezt csinálja, csak nagyban.
Khan tavaly decemberben döntött úgy, elhagyja Afganisztánt, és Európába jön, azon belül is Franciaországot nézte ki magának. Az út oda nyolcezer euróba kerül – mondta neki az az embercsempész, akit mindenki jól ismert a környéken. Átbeszélték a családdal, és a nagybátyja vállalta, hogy kifizeti a pénzt.
Khan elindult, a nagybátyja pedig részletekben fizetett az embercsempészeknek: minden megtett útszakasz után. Egy-egy állomáson rendszerint odaadták Khannak a telefont, beszélt a nagybátyjával, aki ezután átadta a pénzt. Mindez Szerbiáig rendben működött, a bolgár határ átlépése után viszont Khan nem találta a helyi csempészt a megbeszélt helyen. Végül az afgán férfi valahogy eljutott Szabadkáig, onnan pedig a zöldhatáron át Magyarországra. Az mondta, csak abból derült ki számára, hogy Magyarországon van, hogy magyarok voltak a rendőrök, akik végül elfogták február 28-án hajnalban.
Szegedre vitték, ahol menedékkérelmet adott be, majd elküldték vonattal a debreceni menekülttáborba. Khan története itt véget érhetne, de az afgán fiú sohasem jutott el Debrecenbe, helyette kapcsolatba került egy másik embercsempész-hálózattal, akik arra szakosodtak, hogy Bicskén, Debrecenben és Budapesten lévő menekülteket szállítsanak el autóval Nyugat-Európába.
Bemutatjuk a csempész-hálózat működését és tagjait, akiket egy olaszországi út közben kapcsoltak le a magyar rendőrök Rédicsnél, és jelenleg a börtönben várják, hogy jogerős ítélet szülessen az ügyükben. Többségében ugyanolyan nehéz sorban lévő menekültek, mint azok, akiket Nyugat-Európába szállítottak. Kiderül, hogyan került Khan egy Iveco-furgon rakterébe, ahol majd megfagyott, és az is, hogy mi köze az egésznek egy IX. kerületi kis lakáshoz.
Tucatnyian nyomorogtak a raktérben
Khan március 4-én éppen a Nyugati pályaudvar előtt állt – cigit és italt akart venni, a debreceni vonatra várt – , amikor ráköszönt egy ismeretlen, pakisztáni férfi. “Hová szeretnél menni?” – kérdezte tőle. “Franciaországba” – felelte Khan, mire az idegen azt mondta, oda nem, de Olaszországba el tudja juttatni. Mindezért csupán háromszáz eurót kér. Végül 250-ben megegyeztek.
A férfi azt mondta neki, hogy várjon, vissza fog jönni érte. Végül sötétedés után meg is jelent, és villamosra szálltak. Mint később kiderült, a Boráros térig mentek. Ott a férfi rámutatott egy fehér furgonra, “nyisd ki az ajtót, és szállj be”, mondta, de ő nem ment ötven méternél közelebb. Khan így tett. Az autó rakterében akkor már tucatnyian ültek, főleg afgánok, később pedig még többen jöttek. A vezetőt nem látták, az ajtót pedig minden beszállás után be kellett húzni. Végül pedig valaki becsapta kívülről, és elindultak.
Ekkor a kis Iveco-furgon rakterében már 16-an nyomorogtak. “Nem éreztem jól magam, fáztam, betegnek éreztem magam” – mondta Khan. Végül elaludt. Több óra múlva ébredt arra, hogy kék villogó fénye világít be, az ajtót pedig rendőrök nyitják ki. A sofőröknek akkor már nyomuk sem volt.
Majdnem átjutottak a határon
A két sofőrt nem sokkal később elfogták a rendőrök, ahogy annak az Opel Astrának a két vezetőjét is, amelyik az Iveco-furgon előtt haladt, a feladata pedig az volt, hogy figyeljék a rendőröket. Rá is telefonáltak a furgonra, amikor Lenti előtt nem sokkal közúti ellenőrzést láttak, de már nem tudták elkerülni: a furgon sofőrje ahelyett, hogy megállt volna, továbbhajtott, mire a rendőrök üldözni kezdték, és végül pár kilométerrel a szlovén határ előtt meg is állították.
Az Opel Astrát a pakisztáni Ali H. vádlott vezette, mellette az indiai Sing A. ült. A furgont szintén két indiai vezette. A rendőrség ezen kívül letartóztatott még két agfán férfit, akik Budapesten segítették a csempészetet, valószínűleg az egyikük ajánlotta fel az olaszországi utat Khannak a Nyugatinál.
A Lenti Járásbíróság szeptember utolsó hetén kezdte el tárgyalni a három indiai, két afgán és a pakisztáni férfi perét, amelyben mind a hatukat bűnszervezetben elkövetett embercsempészéssel vádolták, amelyet ráadásul a kuncsaftok – a furgonba bezsúfolt 16 ember – sanyargatásával követtek el. Két nap tárgyalás után elsőfokon mind a hatukat el is ítélték.
A kisfőnök egy tönkrement zöldséges
A per során a bíróság egy teljes napon keresztül foglalkozott a vádlottakkal, és ezalatt rengeteg minden kiderült róluk. Sing A., a legfiatalabb vádlott mindössze húsz éves, 2007-ben érkezett Olaszországba Indiából, ahol tartózkodási engedélyt kapott. Autószerelői középiskolába járt, idén szeptemberben kezdte volna az egyetemet. A fiatal férfi a tárgyalásra elegánsan felöltözött, de végig riadtan válaszolt a bíró kérdéseire. “Ez az első hiba, amit életemben elkövettem” – mondta.
Sing A-t a pakisztáni, de szintén Olaszországban élő Ali H. találta meg azzal, hogy szüksége lenne a féltve őrzött Opel Astrájára, cserébe pedig pénzt ígért. Sing igent mondott, és szólt egy ismerősének, aki szintén Olaszországban élő indiai, ő lett az ügy másodrendű vádlottja.
A bíróság szerint a csempészhálózatnak Ali H. volt egy egyik szervezője, aki elsősorban olyan, Olaszországban élő bevándorlóknak ajánlott munkalehetőségét, akik munkanélküliek voltak, vagy pénzügyi gondjaik voltak. Maga Ali H. viszont valójában egy tönkrement zöldséges.
A 41 éves pakisztáni saját bevallása szerint nyolc osztályt végzett, Olaszországba költözése után pedig zöldségboltot nyitott. Ez azonban két éve becsődölt. Ali azóta segélyekből él a feleségével és négy gyerekével, alkalmi munkákat végez, a célja pedig az, hogy újranyissa a boltot. A bíróság szerint azonban már egy ideje szervezőként dolgozik az embercsempészhálózatban, bár a nagyfőnök nem ő, hanem egy Amin becenevű nevű személy és a társai, akiket azonban nem sikerült kézre keríteni. Ali H. meg is jegyezte, hogy a nagyfőnökök sosem vesznek részt az ilyen utakban, így nem is tudnak lebukni.
A pesti gíroszos tele volt mobiltelefonokkal
Aliék végül négyen indultak el Budapestre március 3-án, az időközben beszervezett negyedrendű vádlottal kiegészülve. Ő volt az, akinek a nevére az Iveco-furgont bérelték Velencében. A vádirat szerint a három sofőrt és Ali H-t ekkor már többen várták Budapesten, köztük az ötöd és hatondrendű vádlott, P. és G..
P. és G. mindketten Magyarországra érkezett migránsok, egyikük menekült, a másikuk oltalmazotti státusszal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy legálisan élnek Magyarországon és munkát is vállalhatnak. P. Afganisztánban még fonógyári munkás volt, itt viszont gíroszos lett a Széll Kálmán téren. Ő a többiekkel ellentétben még a börtönben is azonnal munkát vállalt. G. azt mondta, sohasem járt iskolába, ő egy pizzériában dolgozott. Együtt béreltek egy lakást a IX. kerületi Ipar utcában.
A vádirat szerint ez a IX. kerületi kis lakás volt a hat embercsempész találkozópontja. A lakásban rendszeresen szálltak meg nagyobb csoportok, bár erről P. a bíróságon azt mondta, nincs benne semmi különös: a keleti kultúra része a szívélyes vendéglátás, ő pedig az ismerősök ismerőseit is szívesen látta mindig, akár több éjszakára is. Mindenesetre a rendőrök a házkutatás során nem kevesebb mint hét mobiltelefont és több SIM-kártyát is lefoglaltak.
A vád szerint P. és G. feladata – több, máig ismeretlen társukkal egyetemben – az volt, hogy menekülteket szervezzenek a nyugat-európai utakra, majd eljuttassák őket a rájuk várakozó furgonba. A tárgyalás során az indiai vádlottak tulajdonképpen beismerték az embercsempészetet, de egyrészt mindannyian nagy hibaként beszéltek róla, másrészt azt mondták, nem is igazán volt tudomásuk arról, miben vesznek részt, hiszen csak kocsit kellett vezetniük.
Sing szerint Ali még nyugtatta is őket azzal, hogy ha elkapják őket, abból sem lehet nagy bajuk, hamar szabadon engedik őket. Azért azt hozzátette, hogy ha megállítják őket a rendőrök, azonnal rohanjanak el.
A Pesten élő P. azonban azt mondta, ő még az embercsempészet tényével sem volt tisztában, csak egy ismerőse kérésére kísért külföldieket egy autóhoz, G. pedig mindent tagadott. A bíróság szerint azonban mindketten tisztában voltak azzal, mit tesznek, G-nek pedig még az ujjlenyomatát is megtalálták a furgonban.
Óraműpontossággal működött
A furgonban utazó menekültek közül többen is elmesélték a rendőröknek, hogyan zajlott a beszervezésük. Kaled a bicskei menekülttábor melletti üzletsoron sétált éppen, amikor megszólították. “Tovább szeretnél utazni Olaszországba?” – kérdezte tőle egy ismeretlen. Persze, hogy szeretett volna. Az ismeretlen útba igazította, hogy utazzon fel az esti vonattal Budapestre, Kelenföldnél szálljon le, majd a 103-as busszal utazzon el a végállomásig, ott fogja várni. Száz eurót kért tőle.
Egy másik afgántól szintén száz eurót kértek, de ő azt mondta, nincs annyija, csak ötven. A titokzatos segítő azt mondta, neki úgy is jó lesz. Több menekült azt vallotta, hogy a csempészek hitelben is hajlandóak voltak elvinni őket, “majd ott kifizeted”, mondták, miközben garanciát ígértek az utazásra.
Aziz maga indult el Budapestre Bicskéről, mert úgy hallotta, hogy a pályaudvarokon vannak emberek, akik pénzért segítenek Nyugatra utazni. Ő is Kelenföldön szállt le, majd a 107-es busszal utazott egy parkig, ahol leszállt, és leült egy padra. Nem sokkal később odament hozzá a hálózat egyik tagja, akivel megállapodott a szállításról. “Menjek át a Dunán a villamossal, szálljak le, és ott vár majd valaki, aki útbaigazít” – mesélte Aziz, hogy milyen instrukciókat kapott. Így hát átvillamosozott a Boráros térre, ahol valóban találkozott egy másik férfival, akivel elindultak. “Amelyik kocsira ráteszi a jobb kezét, abba kellett beszállnom” – mondta. Az Iveco-furgon volt az.
A bíróság ítélete szerint a csempészhálózat óraműpontossággal működött. A menekülteket beszervezték a táborokban. A megbeszélt időpontban felutaztak Budapestre, ahol várták őket a pályaudvaron vagy a parkokban. Ezután egy, vagy egymást váltva akár több közvetítő elkísérte őket a kocsihoz, ami március negyedikén épp a Boráros téren várakozó fehér furgon volt.
A vádlottak ugyan tagadták, de a bíró az ítélet indoklásában kimondta, hogy valószínűleg nem a márciusi volt az első fuvarjuk, sőt, a kocsik épp Németországból érkezhettek vissza akkor, amikor az afgánok a táborokban már szervezték az utasokat az olaszországi fuvarra. Két fuvar között pedig szállodában vagy a IX. kerületi lakásban pihentek.
Egy autógumin ülte végig a többórás utat
A három indiai csempészt első fokon 2 év nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésére ítélték, Ali H-t és a két budapesti afgánt pedig négy évre. Külön minősítő ok volt a csempészett emberek sanyargatása. A vádirat szerint minimális élet- és légtér sem volt a furgonban, a több órás út alatt se enni, se inni nem kaptak, és a szükségleteiket sem végezhették el. Három iráni még a Boráros téri parkolóban lelépett, mert nem voltak hajlandóak beszállni a szűk raktérbe, egy másik menekült pedig azt mondta, hogy egy autógumin ülte végig az utat.
A tárgyalás során a vádlottak nem beszéltek a menekültekről, igaz, nem is kérdezték őket róluk, vallomást ugyanis nem tettek. Az utolsó szó jogán felmentést kértek, és többen is arra hivatkoztak, hogy megbánták a tettüket, már hónapok óta nem látták a családjukat, vagy hogy az apjuknak kell helyettük dolgozniuk Olaszországban, amíg haza nem érnek. Azt is felemlegették, hogy még sohasem voltak börtönben, hiszen mindannyian büntetlen előéletűek.
A bíró a büntetlen előéletet enyhítő körülménynek vette ugyan, de az ítélet indoklása szerint teljesen egyértelmű volt, hogy a hat férfi bűnszervezet tagjaként követte el az embercsempészést. Az ügyész súlyosbító körülményként hivatkozott arra, hogy mostanság mennyire gyakori Magyarországon az embercsempészés, a védők pedig azzal érveltek, hogy legnagyobb embercsempész éppen a magyar állam.
Az állami buszoztatás is csempészet?
“Úgy tűnik mintha megsértették volna az embercsempészés állami monopóliumát” – mondta egyikük ügyvédje a védőbeszédében. Egy másik ügyvéd azt mondta, látta a rendőri felvezetéssel határtól határig közlekedő, menekültekkel tele lévő buszokat. “Mi a különbség? talán csak a napszak. Mi a különbség a BKV-s buszokon ülő menekültek és azok között a menekültek között, akiket ezek az emberek akartak átsegíteni a határon?” – kérdezte.
A harmadik ügyvéd szerint azért súlyos dolog az állami menekültszállítás, mert szerinte a jogegyenlőség szűnik meg vele: a menekülteket buszokra terelő rendőr, a buszvezető vagy éppen a pályaudvaron vonatjegyeket értékesítő jegyárus nem áll a bíróság előtt embercsempészésért, és nem kell szembenéznie azzal a büntetéssel, amivel a védenceinek igen.
Ezekre az érvekre a bíró is kitért az ítélet indoklásában. “Magyarországon az elmúlt hetekben zajló események miatt tényszerűen megfelel a valóságnak az, amit az ügyvéd urak felvetettek. A magyar állam szervezésében, koordinálásban a Magyarországra érkezett személyek szervezett utaztatása zajlik, annak tudatában, hogy azok a személyek minden bizonnyal át fogják lépni az államhatárt” – mondta. A bíróság ugyanakkor csak arról határozhat, aki ellen vádat emeltek. “Mi jogászok tudjuk, hogy attól, hogy valami tényállásszerű, az nem feltétlenül jelenti, hogy bűncselekmény. Az állam dönti el, mi annyira veszélyes a társadalomra, hogy bűncselekménnyé váljon” – magyarázta.
Az ítélet nem jogerős, az összes vádlott fellebbezett. A furgonba zötykölődő 16 menekült tanúvallomását papírról olvasták fel, ők valószínűleg már nincsenek az országban, hanem más módokon tovább utaztak Nyugat-Európába.
Megosztás