Keresés

Tömi a pénzt az állam a hajléktalanszállókba

Havonta több tízezer forintot költ az állam arra, hogy egy hajléktalan lepukkant szállókon vagy az utcán éljen. Drága az orvosi ellátás, és még a gyakori rendőri igazoltatások is pénzbe kerülnek. Egy friss kutatás szerint ezeknek az embereknek egy részét párosával lakásba lehetne költöztetni, kevesebb pénzért. Onnan pedig nagyobb eséllyel találhatnának munkát, és az egészségük is javulna.

Gábor évek óta hajléktalan, ősszel azonban bérlakásba költözik. Kispesten további két hajléktalan család költözhet az erdőből egy kis lakásba, a hajléktalan-ellátó rendszer kihagyásával. A hajléktalanokat támogató szervezetek évek óta azt vallják, hogy a hajléktalanszállók helyett a hajléktalanok lakhatását, azaz albérletbe költözését kellene támogatnia az államnak. A Fővárosi Önkormányzat azonban inkább az ellátást erősíti azzal, hogy egyre több szállót nyit.

A Városkutatás Kft. most A Város Mindenkié hajléktalanokat segítő csoport kérésére készített egy kutatást, amely azt vizsgálja, mi érné meg jobban: ha a hajléktalan embereket a jelenlegi ellátó rendszerben gondozná az állam, vagy egyszerűen lakástámogatást fizetnének nekik, és saját lakást bérelnének.

Hasonló kutatást eddig csak külföldön végeztek. Egy 2009-ben készített Los Angeles-i kutatás például arra az eredményre jutott, hogy olcsóbb lakást bérelni a hajléktalanoknak: míg a támogatott lakhatásban való elhelyezés költsége havi 605 dollár, addig a hajléktalan ellátásban lévő embereké ennél ötször nagyobb, 2897 dollár havonta.

Magyarországon a helyzet ennél árnyaltabb. A kutatás szerint csak a hajléktalanok egy bizonyos csoportját érné meg a hajléktalanszállók helyett lakásba költöztetni, ennek azonban elsősorban az az oka, hogy az alulfinanszírozott hajléktalan-ellátásnál nehéz olcsóbb alternatívát találni.

Öregednek és egyre kevesebbet keresnek

A Los Angeles-i kutatóknak annyiban egyszerű dolguk volt, hogy egy hajléktalanokat követő adatbázisra tudtak támaszkodni, így viszonylag pontos adatokból dolgozhattak. A Városkutatás Kft. által végzett kutatás egyik gyenge pontja éppen az, hogy bár megpróbál hiteles adatokra és több adatbázisból beszerzett információkra támaszkodni, Magyarországon nehéz megállapítani, hogy ki és hányszor veszi igénybe a hajléktalan-ellátó rendszer egyes szintjeit, hányszor fordul orvoshoz egy hajléktalan, stb., mert nincsenek egységesen vezetett adatbázisok, és az orvos sem feltétlen kérdezi meg a beteget, hogy hajléktalan-e. Így a kutatók több esetben is csak becsülni tudtak.

Az intézmények, segélyszervezetek és az OEP adatai mellett leginkább a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal által működtetett KENYSZI adatbázisra, valamint egy, a budapesti hajléktalanok körében évente  kitöltött kérdőíves felmérésére alapozták a kutatást.

A kutatás azzal számol, hogy körülbelül húszezer hajléktalan él Magyarországon. Róluk a következőket tudni::

  • Többségük férfi
  • 75 százalékuk egyedül él és csak 25 százalék családtaggal
  • Több mint a harmaduk közterületen tengeti az életét
  • A hajléktalan népesség öregszik, 2011-ben a felük már 50 éves és annál idősebb, míg korábban a negyvenes éveikben lévő emberek voltak a legtöbben. Ez a kutatók szerint azért baj, mert idős korban már nehezebb kilépni a hajléktalanságból.

A 2008-as gazdasági válság a hajléktalanokat kifejezetten rosszul érintette, míg előtte 57 százalékuk dolgozott, 2011-ben már csak 25 százalék. Ennyit kerestek akkor:

A nappali melegedő a legnépszerűbb

A kutatás alapvetően négyfajta hajléktalancsoporttal számol. Vannak tartósan fedél nélküli emberek, akik már évek vagy évtizedek óta az utcákon vagy kunyhókban laknak. Ők vannak legcudarabb egészségügyi állapotban, mind fizikailag, mint mentálisan. Ők veszik igénybe legkevésbé az ellátórendszert – gyanakvás vagy korábbi rossz tapasztalat miatt – , és nekik van szükségük a legalaposabb felkészítésre és utógondozásra, amennyiben saját lakásba költöznének.

Vannak a szintén utcán, vagy kunyhóban élő hajléktalanok, akik jobb egészségügyi állapotban vannak, valószínűleg fiatalabbak is, és nagyrészt van munkájuk. Ők is csak ritkán vagy egyáltalán nem használják az ellátórendszert, főleg azért, mert napközben dolgoznak.

Vannak olyanok, akik éjjeli menedéken élnek, rendszeresen igénybe veszik az ingyenes szálláshelyet. Nagyobb mértékben szorulnak támogatásra, mivel benne élnek az ellátórendszeben, de ezért jóval nyitotabbak is a szociális támogatásra vagy épp az orvosi ellátásra.

Végül vannak, akik átmeneti szállásokon élnek, itt a legtöbb a bejelentett munkahellyel és rendszeres jövedelemmel rendelkező. Ők a legegészségesebbek, mivel a szállókon könnyen hozzájutnak, és viszonylag gyakran használják a közegészségügyi rendszert.

A KENYSZI vizsgálata szerint a hajléktalanok ilyen arányban veszik igénybe az ellátórendszert:

Mire költi a legtöbbet az állam?

A kérdés az, hogy mennyibe kerül az államnak egyrészt az ellátórendszer fenntartása, másrészt pedig a járulékos rendszerek biztosítása. Ilyen járulékosan igénybevett állami ellátás például az egészségügy, de hajléktalan embereknél a kriminalizációs költségeket is figyelembe vették, abból kiindulva, hogy az utcán élő emberek igazoltatása szintén pénzbe kerül.

A kutatók megnézték, mennyit költ az egyes szolgáltatásokra az állam, és megpróbálták kihámozni az adatbázisokból, hogy hányan használják, majd ebből kiszámolták, hogy egy ember ellátása mennyibe kerül. Íme:

És hogyan használják ezeket a szolgáltatásokat a korábban emlegetett hajléktalan csoportok?

Tartósan hajléktalan, utcán élő emberek: havonta akár háromszor is kapcsolatba kerülnek az utcai szolgálattal, rendszeresen látogatják a nappali melegedőt, a konyhát, de még így is alig használják az ellátórendszert, így nem is kerülnek sokba az államnak: csak havi 30 ezer forintba.

Jó egészségügyi állapotú, de az utcán élő emberek: ők még az előző csoportnál is olcsóbbak, elsősorban azért, mert szinte nem is járnak orvoshoz, az utcai szolgálatnak nincs gondja velük, csak a nappali melegedőt használják többször az előző csoportnál. Havonta 24 ezer forintot költ rájuk az állam.

Éjjeli menedéken élők: rájuk költi a legtöbbet az állam. 38 ezer forintba kerül csak a lakhatásuk a menedékeken, ehhez pedig hozzájön a háziorvos-használat, amely az ő esetükben a leggyakoribb, és mindezek mellett még a nappali melegedőt is rengetegszer használják. Havi 63 ezer forintot költ rájuk az állam.

Átmeneti szállón élők: az ő költségeiket a szállón való élet drágítja meg, más szolgáltatást szinte igénybe sem vesznek. Havi 53 ezer forintba kerül az ellátásuk.

Mi éri meg jobban?

A támogatott lakásba költözés költéségét a kutatók szerint sok minden meghatározhatja, például, hogy az új lakó egyedül vagy lakótárssal költözik-e, sikerül-e alacsonyabb bérleti díjú önkormányzati lakást szereznie, vagy a piacról bérel, mekkora a havi átlagos rezsiköltsége stb..

Emellett nem mindegy, hogy a költözőknek mekkora a jövedelmük, a kutatók 15 ezer, 35 ezer és 45 ezer forintos jövedelmi kategóriákkal számoltak.

A két államilag támogatott lakhatási forma összehasonlításakkor a következő eredményre jutottak:

Az eredmény szerint semmilyen hajléktalan csoport esetében sem éri meg jobban a támogatott lakás az ellátó-rendszernél. Ugyanakkor a legnagyobb különbség pont annál a két csoportnál van, amelyek épphogy szinte semmilyen módon sem vesznek részt az ellátásban, az utcán laknak nehéz körülmények között, így rájuk tulajdonképpen alig költ az állam.

Változik a helyzet akkor, amikor a kutatók azzal számolnak, hogy két hajléktalan személy költözik egy támogatott lakásba.

A hajléktalan-ellátást rendszeresen használó csoportoknál éves szinten, személyenként majd félmillió forintot takarítana meg az állam, ha párosával lakásba költöztetné őket.

A támogatásokból nem tudnak megélni

A kutatók szerint a számolgatásuknak több tanulsága is van. Először is az, hogy a hajléktalanellátás alulfinanszírozott. Ez főleg abból fakad, hogy a szociális és egészségügyi szektorban dolgozóknak rendkívül alacsony a fizetése. “Nem csupán arról van szó, hogy kétféle típusú ellátás – intézményi és önálló lakhatási – és az azokat támogató szolgáltatásokat hasonlítunk össze, hanem hogy egy addigi alacsony és hiányos szolgáltatási színvonal költségeit vetjük össze egy magasabb szintű szolgáltatás költségeivel” – írják.

Másrészt az az 50-75 ezer forint között lakhatási támogatás, amely ahhoz kell, hogy a hajléktalanok egyedül vagy akár párosan lakásba költözzenek, valójában borzasztóan sok ahhoz képest, amit a szociális rendszer nyújt nekik: a munkanélküli támogatás háromszorosa, a lakhatási támogatásoknak több mint tízszerese. Ez azért van, mert a hajléktalan embereknek alacsony a havi jövedelme, még a legtöbbet keresőknek is havi 50 ezer forintos támogatásra van szüksége a lakhatáshoz.

A kutatás 1700 Ft/négyzetméteres lakbérrel számolt, ami ugyan az országos átlagnak megfelel, de a nagyvárosokban – ahol több a munkahely – ennél magasabbak az árak.

A kutatók azt is megemlítik, hogy a költségek jelentősen változhatnak az évek során, csökkenhetnek és nőhetnek is attól függően, hogyan alakul például a költözők egészsége. “Sejthető, hogy sok esetben lényegesen javulna” – írják. Lakásba kerüléssel azért csökkennének az egészségügyi ellátásokhoz kapcsolódó költségek, mert a sürgősségi / elkülönült ellátásoknál olcsóbbak a mainstream szolgáltatások, és mert a lakásban élés során az emberek egészségi állapota fokozatosan javul. Ezt azonban egyelőre még senki sem számszerűsítette.

Azzal sem számoltak, hogy a lakásba kerüléssel még annak ellenére is nőhetnek az elhelyezkedési esélyek, hogy sok hajléktalanaknak nagyon alacsony a végzettsége. Azt sem számolták ki, hogy az utcán élés milyen társadalmi és gazdasági károkat okoz, mint ahogy azt sem, mekkora haszonnál jár, hogy a hajléktalanokat emberhez méltó körülmények közé helyezik.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!