Keresés

Titokban a kormány is tudja, hogy baj van a magyar iskolákkal

A korai iskolaelhagyás súlyos probléma Magyarországon, az intézményekből kieső diákok száma drasztikusan csak akkor csökkenhetne, ha kevesebb szegény lenne, és újra 18 év lenne a tankötelezettség korhatára. A problémát ugyan nem oldja meg, de talán enyhíthet rajta egy tavaly indult uniós program, amely az iskolán belül kezelné a helyzetet, úgy, hogy élvezetessé teszik az ott eltöltött időt. Alkotói úgy vélik, ha jó az iskola, a gyerek maradni fog, ehhez pedig a pedagógus a kulcs. Az ország általános iskoláinak felébe akarják elvinni a módszert.

Egy-egy Élménysuli nélkülözhetetlen eleme a tantestület és a gyermekek. Az iskolák közösségei is úgy működnek. mint egy család. A gyermek naponta nyolc órát tölt ott, ezért rendkívül fontos, hogy szeretetben és barátságban élje meg. Megnyugtató tapasztalat volt az, ahogy a résztvevők a projekt szakmai vezetőivel közösen, egy egységként gondolkodtak a jövőbeni feladatokról és kihívásokról, ezzel is mutatva, hogy a cél és az út már világos ahhoz, hogy közösen, a gyakorlatban is működhessenek ezek a fantasztikus Élménysulik”.

 

“Az Életgyakorlat-alapú alprogramunk legfőbb célja általános – neveléselméleti – értelemben a szociálisan értékes és egyénileg eredményes életvezetés megalapozása közösségfejlesztő és önfejlesztő magatartás- és tevékenységformák kialakításával, direkt és indirekt nevelési módszerek és eljárások adekvát alkalmazásával”.

– a fenti részletek “A köznevelés módszertani megújítása a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése céljából – Komplex Alapprogram bevezetése a köznevelési intézményekben” nevet viselő projekt honlapján olvashatók. Az uniós program öt éven keresztül tart, 2017-ben indult és 2021 szeptembere a vége. Tízmilliárd forintot szánnak rá (csak összehasonlításul: tavaly egy tankerület teljes éves költségvetésére 3-18 milliárd forint között jutott), ennek ellenére valódi konkrétumok nem derülnek ki a honlapról, és a hírekbe sem került be semmi arról, hogy pontosan mit is fognak csinálni ebből a pénzből. Az oldalukon az látszik, hogy rengeteg tanár vesz benne részt, voltak tanulmányi úton Finnországban és Észtországban, tartanak workshopokat és tankerületi tájékoztatókat.

Pedig amiról szól a program, az nagyon is fontos probléma ma Magyarországon: az Oktatási Hivatal legfrissebb adatai szerint 82 ezer gyereket fenyeget jelenleg a lemorzsolódás veszélye – írta meg a g7. Mártonfi György oktatási szakértő pedig arról beszélt egy 2014-es tanulmányában, hogy az oktatásból kieső diákok nagy eséllyel maradnak egész életükben a társadalom peremén, szociális ellátásra szorulva. A szegénység és a peremhelyzet ráadásul makacsul újratermelődik, így egy ország negatív fejlődési spirálba kerülhet. Magyarország ebben a tekintetben különösen veszélyeztetett.

Révész László szakmai vezető / Fotó: Hajdú D. András

A Komplex Alapprogramnak három nagyobb szakasza van, ami most történik, még a fejlesztési szakaszhoz tartozik, ez az oka annak, hogy nem kapott még különösebb hírverést a projekt – mondta az Abcúgnak Révész László szakmai vezető. “A módszertani szemléletváltás támogatásával szeretnénk a köznevelésben változást elérni, amivel a tanulók tanuláshoz kapcsolódó érdeklődése, motivációja átalakul, megváltozik és javul. A cél az, hogy a gyerekek a pozitív iskolai élmények miatt minél tovább maradjanak bent a közoktatásban” – mondta.

Azt szeretnék, ha a húsz-harminc éve berögzült frontális, a csak egyféle megoldást elfogadó tanítási szemlélet helyét az általános iskolákban az interaktív és differenciált oktatási módszerek vennék át, ehhez pedig a pedagógusok továbbképzése az egyik kulcs. A gyerekek tudjanak csoportban dolgozni, egy kérdésre többféle jó válasz is elfogadható legyen, tanuljanak olyan készségeket, amiknek hasznát tudják majd venni a gyakorlatban, a munkahelyükön és az életben. Céljuk, hogy a program végéig 1500 iskola csatlakozzon, ez nagyjából az általános iskolák fele. Önkéntes alapon várják a csatlakozást, ennek érdekében eljárnak iskolákba bemutatni a projektet, tankerületi tájékoztatókat és workshopokat tartanak a pedagógusoknak, szülőknek.

Nem egy konkrét programot, hanem az ország iskoláiban elszórtan már működő jó gyakorlatokat szeretnék adaptálni. Az egyik ilyen a K. Nagy Emese nevével fémjelzett Komplex Instrukciós Program (KIP). A módszer közel száz iskolában működik már, egyről ebben a cikkünkben mi is írtunk. Révész azt mondta, hogy a KIP-ből kiemelik, majd adaptálják azt, ami az ő programjukhoz passzol.

Bár a program célja, hogy jó iskolát csináljanak, nagyon is dicséretes, de a végzettség nélküli iskolaelhagyás ennél összetettebb probléma. A korai iskolaelhagyás mértéke az előzetes adatok szerint 12,2 százalék volt 2017-ben Magyarországon, a kormány évekkel ezelőtt ígérte meg az Európai Uniónak, hogy 2020-ra 10 százalékra csökkenti ezt a mutatót. A 10 százalék nem tűnik teljesíthetetlennek, vannak olyan uniós országok, ahol rosszabb helyzetből indulnak. A különbség viszont az, hogy míg a legtöbb tagállamban évek óta csökken a korai iskolaelhagyók aránya, addig Magyarországon folyamatosan nő. Ennek pedig köze lehet a kormány olyan oktatáspolitikai döntéseihez, mint például a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése.

Utóbbi – a szegénységgel karöltve – a legnagyobb rizikófaktora a korai iskolaelhagyásnak – állítják oktatási szakértők. Szerintük ahhoz, hogy a trend megforduljon, az oktatáspolitikának is irányt kell váltani. Ellenkező esetben további romlással kell számolnunk. De Kende Anna is azt írja legfrissebb tanulmányában, hogy a leszállított tanköteles kor a roma gyerekek korai lemorzsolódása szempontjából különösen növeli a kockázatot, hiszen sokan már az általános iskola végére elérik a tanköteles korhatárt.

Révész Lászlótól megkérdeztük, mit gondol arról, hogy legyen bármilyen szuper is egy program, rendszerszintű problémákon nem tud érdemben változtani, és ez különösen igaz a korai iskolaelhagyásra. Azt mondta: ők egy másik útban hisznek, abban, hogy ha jó iskolát csinálnak, akkor a gyerekek is maradni fognak, és nem az számít, hogy a tankötelezettség 16 vagy 18 év.

Hiába töltenek el hátrányos helyzetű gyerekek 6-8 órát vidáman az iskolában, ha utána egy olyan házba mennek haza, ahol még íróasztal sincs, és olyan szegény a családjuk, hogy eleve ki van zárva a továbbtanulásuk. Révész erre úgy reagált: ők is látják, hogy a lemorzsolódás egyik fő oka a gyerekek szociális háttere, a szegénység. “Nekünk ezzel foglalkozni kell, és mi a szülőkön keresztül szeretnénk ezzel foglalkozni”. És hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Szeretnék bevonni a szülőket is a programba, tájékoztatni őket, hogy lássák és értsék, mi történik a gyerekkel egész nap az iskolában. Szerinte az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők is láthatják, hogy az oktatás egy kitörési pont. “Ők is megfogják idővel látni azt, hogy több értelme van még 3-5 évig iskolába járatni a gyereket, ha utána jobb feltételek várják a munkaerőpiacon, és nem éri meg jobban, ha 16 évesen elmegy dolgozni és hozzáad a családi kasszához” – tette hozzá.

Révész a tankötelezettségi korhatárról azt mondta: önmagában az, hogy 18 évre emeljük a tankötelezettséget nem a probléma gyökerét fogja megoldani. Az iskola falain belül, lokális szinten dől el a dolog: hogy milyen a tanár és a diák közötti kapcsolat, mi történik az osztályteremben.

A program honlapja szerint jártak már a tarnazsadányi és a tarnabodi iskolában is. Szerettük volna megtudni a két érintett iskola vezetőjétől, hogy pontosan mi történt a találkozón, hogyan néz majd ki a gyakorlatban az együttműködésük. A két érintett iskolában magas a hátrányos helyzetű tanulók aránya, így külön érdekes lett volna a véleményük arról, vajon mennyiben tud érdemben változtatni a korai iskolaelhagyáson ez a program, de nem reagáltak a megkeresésünkre.

Beszéltünk viszont K. Nagy Emesével, aki hosszú évek óta viszi sikeresen Hejőkeresztúron a KIP-programot. Ő azt mondta, hogy az egész módszer lényege a gyerekek közötti viszony rendezése, mert addig, amíg a tanulók közötti státuszhelyzet nem rendeződik, bármit is tesznek, nem lehet a diák sikeres az iskolában. “Hogy mitől fogja jól érezni magát a gyerek az iskolában? Attól, hogy nem érzi alsóbbrendűnek magát a társainál, mert pontosan tudja, hogy mi az ő értéke, miben jó. Nekünk, tanároknak ezt kell elérnünk”. A gyerekek egymás közötti kapcsolata nagyon is befolyásolja az iskolai szereplésüket. Abban, hogy az órán jelentkezik-e valaki, benne van, hogy mit gondol saját tudásáról, mennyire érzi kompetensnek magát a társaihoz képest. Ő is látja, hogy ez a program nem fogja megoldani a végzettség nélküli iskolaelhagyást, de ez nem is várható önmagában egy projekttől.

Arra a kérdésre, hogy Hejőkeresztúron volt-e bármilyen hatása az iskolaelhagyásra a KIP-es programnak, K. Nagy Emese azt mondta, félévkor például nem volt bukás, annak ellenére, hogy 70 százalék felett van az iskolában a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. “Nem állítom, hogy azok közül, akik nálunk tanultak, senki nem hagyja ott 16 évesen az iskolát, de nem ez a jellemző. Nálunk szoros együttműködés van a szülők, az iskola és az önkormányzat között. Az iskola körzetébe tartozó egyik település polgármestere például kifejezetten figyel arra, hogy 16 éveseknek ne adjon közmunkát, ezzel is próbálva őket az iskolában maradásra bírni”.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!