Keresés

A teljes kétségbeesés okozta a nagyfai fogolylázadást

Bezárták, ahelyett, hogy hazaküldték volna azokat a menekülteket, akik tavaly fellázadtak a nagyfai idegenrendészeti börtönben. A kétségbeesett külföldieknek senki sem tudta megmondani, mikor szabadulhatnak, ezért először éhségsztrájkba kezdtek, majd egy csoport elhatározta, hogy elbarikádozza magát a zárkájában, és még az is felmerült bennük, hogy öngyilkosságot követnek el. Így bolydult fel egy napra a nagyfai börtön.

A Szegedi Fegyház és Börtön Nagyfai intézetének egy része idegenrendészeti börtönként, hivatalosan “őrzött szálláshelyként működik”. Jellemzően olyan menekültek kerülnek oda, akiket kiutasítottak Magyarországról – például tiltott határátlépés miatt -, és arra várnak, hogy ténylegesen is kitoloncolják őket az országból. A börtön körletekre, szektorokra és zárkákra tagolódik. Tavaly októberben 71 külföldi fogvatartott tengődött a 3-as körletben, közülük nyolcan a 333-as zárkában.

A 333-as zárka lakói azért különlegesek, mert ők voltak azok, akik tavaly október 23-án fellázadtak: elbarikádozták magukat, ellenszegültek az őrök felhívásainak és ezzel egy teljes napra felforgatták a börtön életét. A lázongás ugyanis egykettőre átterjedt más zárkákra is, amelynek következtében a rabok ablakokat zúztak be, csöveket rongáltak meg.

A fogolyzendülés komoly dolog, alapesetben egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik, a kezdeményezők azonban ennél súlyosabb büntetést is kaphatnak. A legutolsó magyarországi fogolyzendülés 26 évvel ezelőtt történt a miskolci börtönben, így egyáltalán nem általános dologról van szó. A Szegedi Törvényszék kedden kezdte meg annak a tíz külföldinek a tárgyalását, akiket a zendüléssel vádolnak. Az ott elhangzottak segítségével felvázoljuk, mi történt tavaly Nagyfán, kik voltak a főszereplői a zendülésnek és miért döntöttek a barikádok mellett.

Magyarországon ragadnak a kiutasított menekültek

A zendülés október 23-án történt, a benti hangulat azonban már korábban is feszült volt. Szeptemberben jelentősen szigorított a kormány a magyar a menekültügyi szabályokon: a zöldhatáron át érkezők kerítéssel találták szembe magukat, amin, ha át is jutottak, attól kezdve pár nap alatt kiutasíthatóak voltak az országból határzársértés miatt. A nagyfai börtön jórészt ilyen menekültekkel volt tele, és emiatt került be a zendülés tíz vádlottjából kilenc is.

Vegyes társaság került össze a 333-as zárkába: irakiak, szíriaiak. Volt közöttük olyan, aki egészségügy laboráns volt Irakban, más hegesztő vagy asztalos. Volt, aki négy gyereket hagyott hátra Egyiptomban azzal, hogy majd maga után hozatja őket, ha már Nyugat-Európába ért, de voltak egyedülálló férfiak is és olyanok is, akik a tesvéreikkel együtt utaztak. Az egyikük, egy idősebb férfi daganatos beteg volt.

cikk2_20160614_093909
Az ügysészség fogolyzendüléssel vádolja a 333-as zárka lakóit

Az azonban közös volt bennük, hogy a fogvatartás már egy hónap alatt teljesen felőrölte őket. Ez a vádirat szerint jellemző volt a Nagyfára került külföldiekre, elsősorban azért, mert fogalmuk sem volt arról, mikor szabadulhatnak. A menekültügyi szabályok szigorításával ugyanis hiba keletkezett a magyar rendszerben: hiába utasítják ki a bíróságok tömegével a kerítésen át az országba érkező menekülteket, a hatóságok egyszerűen képtelen fizikailag kitoloncolni az embereket. Ennek az oka, hogy a menekültek szülőhazája, illetve Szerbia (ahonnan a legtöbben beléptek Magyarországra) nem fogad vissza annyi embert, minta ahányat a magyar hatóságok küldenének (ennek miértjeiről ebben a cikkünkben írtuk bővebben).

Akit kiutasítottak, de nem tudnak kitoloncolni, az idegenrendészeti őrizetbe kerül, ahol akár egy éven keresztül is tarthatják. A vádirat alapján a nagyfai menekültek mindebből annyit szűrtek le, hogy kitoloncolás helyett börtönbe kerültek, és senki nem tudja nekik megmondani, mikor mehetnek haza, mennyi időt fognak bezárva tölteni, illetve mi történik velük utána.

Az öngyilkosság is szóba került

Az ügyészség vádirata szerint tavaly októberben már általános volt az elégedetlenség Nagyfán. A fogvatartott menekültek éhségsztrájkoltak, sőt, néha ablakokat törtek ki. Mindezt azért, mert egyre bizonytalanabbnak érezték azt, hogy időben kitoloncolják őket, azaz, hogy időben újra szabadok lesznek.

A 333-as zárka lakóinál végül betelt a pohár. Azt, hogy mennyire kétségbe voltak esve, jól jelzi, hogy a vádirat szerint felmerült közöttük a közös öngyilkosság lehetősége is. Az egyik férfi később a rendőröknek azt mondta, hogy idegileg teljesen ki voltak merülve. Egy jogvédő szervezet képviselőjétől úgy tudták, hogy akár évekig fogságban tarthatják őket, és Magyarországon ragadhatnak.

Korábban éhségsztrájkoltak, annak azonban semmi eredménye nem lett, ezért végül úgy döntöttek, hogy elbarikádozzák magukat. Ennek a célja a férfi szerint kezdetben az volt, hogy ne derüljön ki, hogy öngyilkosságra készülnek.

Ablakokat, csöveket törtek

A vádirat szerint a 333-as zárka lakói október 22. éjjelén felfeszítették az egyik emeletes ágyat, majd a befelé nyíló ajtó elé tették, így az őrök reggel nem tudtak bemenni. A rabok közölték velük, hogy az ajtó zárva van, majd a kiérkező tisztnek azt mondták, hogy a börtönfelügyelettel nincs problémájuk, de ki szeretnének jutni, és “akár öngyilkosságra is képesek”.

A barikádnak hamar híre ment a szomszédos zárkákban, a rabok kiabálni kezdtek, a lappangó feszültség pedig a felszínre tört. A vádirat szerint öt szektorból kettőre is átterjedt a zendülés, a rabok több zárkában is kitörték az ablakokat, megrongálták a vizesblokkokat, betörték a zárkák bejárati ajtóinak üvegeit. Sőt, fűtési csöveket is letörtek, aminek az lett a következménye, hogy elkezdett ömleni a víz a folyosókra, ezért pedig áramtalanítani kellett. Mindezekkel több százezer forintos károk keletkeztek.

Délután fél ötkor részleges riadót rendeltek el a börtönben a zendülés miatt, napközben pedig erősítésként rendőröket és fegyőröket vezényeltek Nagyfára. Végül azonban nem volt rájuk szükség. Vacsoraidőre a rabok nagy része lenyugodott, felvették az ételt, a egészségügyi személyzet pedig megkezdte az ellátásukat. Volt ugyanis olyan, aki az ablakbezúzás közben megsérült. A börtönparancsnok ezután felajánlotta nekik, hogy elhagyhatják a zárkáikat, sokuknak ugyanis éppen az volt a problémája, hogy ezt nem tehették meg.

Estére a körletek lecsendesedtek, már csak a 333-as zárka tartott ki. Ők egészen éjjel fél 12-ig nem engedték be az őröket, végül a börtönparancsok személyesen tárgyalt velük, ezt követően bontották le a barikádot.  A vádirat szerint az ágyfelfeszítésen kívül semmi erőszakosat nem tettek.

Csak odatolták az ágyat az ajtó elé

Az ügyészség végül tíz külföldit vádolt meg zendüléssel, köztük azt a nyolc embert, akik a 333-as zárkában voltak. Közülük mindössze egy volt jelen a keddi tárgyaláson, egy szerb férfi. A tíz vádlott közül ő volt az egyetlen, aki nem határzársértésért, hanem embercsempészésért ült Nagyfán. Őt is ki kellett volna már utasítani, de nincsenek papírjai, saját bevallása szerint sohasem voltak. Papírok nélkül pedig sehová sem fogják tudni kitoloncolni.

Ő nem a 333-as zárkában ült, hanem az egyik szomszédosban, ahol belehajított egy széket az ablakba. Azt mondta, azért tette, mert szerbként csak arabok voltak a zárkatársai, és mérges volt, amiért nem értette a nyelvüket, majd magával ragadta a tömeghisztéria. Hozzátette, hogy megbánta, és hajlandó megtéríteni a kárt.

cikk1_20160614_090231
A tárgyaláson csak egy vádlott jelent meg, őt egy büntetés-végrehajtás állította elő

A maradék 9 vádlott közül egy sem jelent meg a tárgyaláson. Hetüket már nem is várták, kettőjüket még igen, ellenük elfogatóparancs is érvényben van, de hiába: mivel időközben az őrzött szállásról nyitottba kerültek, már valószínűleg mindannyian leléptek Magyarországról Nyugat-Európába.

A bíró csak annyit tehetett, hogy felolvasta a korábbi vallomásaikat. Egy kivétellel egyikük sem ismerte el, hogy bűncselekményt követett volna el. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy semmi helytelent nem tett. Többen arra hivatkoztak, hitegették őket azzal, hogy hazaengedik őket, de valójában sosem történt semmi, viszont hallották, hogy akár évekre is Magyarországon ragadhatnak. Így nem csoda, hogy éhségsztrájkba kezdtek, de nem bántottak senkit.

Egyetlen menekült vállalta fel, hogy valóban zendülés volt, amit tettek, de szerinte ez csupán a barikádépítést jelentette, és a vádirattal szemben még az ágyat sem kellett felfeszegetniük a földről, egyszerűen odatolták az ajtó elé, majd amikor estére megérkezett a börtönigazgató, eltolták.

A tárgyalást a vádlottak távolmaradása miatt fél évre elhalasztották, a megjelenésükre azonban akkor sem számítanak. Ítéletet akkor már nélkülük is hirdethetnek.

Tetszett a cikk? Ossza meg!
Olvasna még több ilyet? Kövesse az Abcúgot a Facebookon is!