Kocsis Máté drogtesztes ötleté minimum 5-10 milliárd forintba kerülne, miközben a drogprevencióra szánt összegek évek óta csökkennek. A 2015-ös költségvetésben kevesebb mint százmilló forint lesz a keret. Mire elegendő ennyi pénz? Jelenleg hova fordulhat egy tizenéves, ha drogproblémái vannak?
“Hatalmas lyukak vannak az ellátórendszerben, és már ezekbe az intézményekbe is csak azok jutnak el, akiknél felismerték és beazonosították a problémát” – mondta Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő. Szerinte a valódi prevencióra kellene több forrást szánni, nemcsak a már kialakult függőséggel, hanem az alkalmi használókkal és azokkal is többet kellene foglalkozni, akik még csak „kacérkodnak a kipróbálás gondolatával”. Ezt jelenti a prevenció.
Az iskolákból kipucolták, aki segíteni tudott
“Az a kérdés, hogy ki veszi észre, ha a gyerek magára marad a problémáival, és közel sodródik ahhoz, hogy a droghoz nyúljon, vagy hogy saját maga ellen forduljon. Az új köznevelési törvény eltüntette a gyermekvédelmi felelősöket az iskolákból. Pedig ők legalább jelen voltak a gyerekek életében, és tudták, hogy milyen szakemberekhez kell küldeni őket, ha valamilyen probléma merült fel” – mondta Gyurkó. Az új köznevelési törvény szerint az iskoláknak szociális munkásokat kellene alkalmazniuk, ezt viszont a gyakorlatban a legtöbb iskola még nem tudja megvalósítani. “Csak néhány szociális munkás van jelen az iskolákban. Néhol önszorgalomból maradt a régi gyermekvédelmi felelős, vagy még rosszabb esetben teljesen magukra maradtak a gyerekek: még a minimális esélytől is elesnek, hogy valakiben megbízhassanak, hogy valakinek megnyílhassanak.”
Iskolapszichológusok még maradtak az iskolákban, de Gyurkó szerint az ő kapacitásuk sokszor a tűzoltáson kívül nem elegendő másra: “Az új rendszerben az iskola alkalmazza őket, az anyagi helyzetüktől függ, hogy a pszichológus állandóan, minden kedden, vagy csak kéthetente van ott. Az ötszáz fő feletti iskolákban kötelező lenni egy szakembernek, de nagyon naiv azt képzelni, hogy ő ennyi diák gondozását egyedül el tudná látni. Ráadásul a jogszabály lehetőséget ad arra is, hogy összevont tagintézmények is egy kalap alá kerüljenek, és így akár az is előfordulhat, hogy 3000 gyerekre jut egyetlen szakember”.
Drogsegélyvonal már Skype-on is
Ha valaki drogozni kezd, onnan nem egyszerű bekerülni az ellátórendszerbe. A 2013-as Global Drug Survey válaszadóinak a fele vallotta azt, hogy az elmúlt egy évben aggódott egy barátjáért alkohol- vagy drogfogyasztás miatt. Tanácsért, segítségért a többségük a családjához, vagy más barátokhoz irányítaná az ismerősét, és csak kevesebb, mint ötödük ajánlana drogambulanciát, vagy droginformációs weboldalt.
Az országban több, ingyenesen hívható droginformációs telefonvonal működik. “A telefonos segítség nyújtás egy speciális műfaj, mondjuk úgy is, hogy az első állomás az ellátórendszerben. Egyrészt fontos az adekvát, hiteles, semleges, minősítés és tabumentes információ nyújtás. Ez már önmagában életmentő lehet, illetve segít döntéseket meghozni, tájékozódni” – mondta Batári-Szepesi Anikó, a Drog Stop Segélyvonal elnöke. Az egy százalékos adókból kevés összeg folyik be a szervezet számára, pályázati forrásokból próbálják fenntartani a szolgáltásaikat. A korábbi nonstop ügyeletet lecsökkentették napi 8 órára, de a kereslet így is nagy: napi tíz-húsz telefon érkezik hozzájuk. “Vannak rövidebb információ kérések a szerekről, a segítőhelyekről, kapunk krízis hívásokat rosszullétek miatt, de kérnek segítséget a leálláshoz is” – mondja Szepesi, hozzátéve, hogy az elmúlt években bővíteni is tudták a szolgáltatásaikat: akár chaten, Skype-on is lehet információkat kérni, és személyes találkozókat is szerveznek. Mindezek mellett működtetnek egy online adatbázist a drogambulanciákról is – így a betelfonálóknak meg tudják megmondani, hogy melyik intézmény van hozzá a legközelebb, mikor van nyitva, és mik a bekerülési feltételek.
Drogambulanciák: se anya, se a rendőr nem tudja meg
Nem mindegy azonban, hogy hol lakik az illető: “Vidéken vannak olyan helyek, ahol szinte semmi segítséget nem tud kapni egy fiatal, Budapesten viszont több drogambulancia is működik. Ezek az ambulanciák első sorban a fiatalokra koncentrálnak – ők viszont nem tolonganak maguktól az ajtóban” – mondta Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője.
Pedig egy alacsonyküszöbű ellátót úgy is fel lehet keresni, hogy a segítséget kérő teljes névtelenségben marad. “Általában először elbeszélgetnek vele, és kitöltetnek egy tesztet, amiben felmérik, hogy milyen gyakran, milyen szereket fogyaszt. Ez alapján tudják közösen meghatározni a következő lépéseket” – mondta Sárosi. A drogambulancia dolgozóinak csak akkor kell értesíteniük a gyermekjóléti rendszer dolgozóit, ha úgy látják, hogy a hozzájuk betérő fiatal erőszak áldozata lett, és nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel érkezik hozzájuk. “Megpróbálják rábeszélni a fiatalt arra is, hogy vonják be a szülőket is, hiszen ha valaki már ilyen fiatalon drogozik, valószínűleg az egész családjával problémák lehetnek. Ez az azonban nem kötelesség, hanem lehetőség. Attól sem kell félni, hogy a rendőrséget értesítenék a drogfogyasztásról” – mondta Sárosi.
A rendőrök gyakran csak rontanak a helyzeten
Nem ilyen egyértelmű a helyzet akkor, ha a gyereknek véletlenül az jutna eszébe, hogy egy rendőrhöz forduljon segítségért. Az ORFK november végén jelentette be, hogy új drogprevenciós programot indít: valamennyi rendőrkapitányságon elérhetők lesznek a segítőik, akik e-mailben, előadásokon, fórumokon, havonta egy alkalommal fogadóórán, illetve kéthetente telefonos ügyelet útján segítik tanácsokkal, információkkal az őket felkeresőket. Ezzel viszont az a probléma, hogy a rendőröknek hivatalból eljárást kell indítaniuk, ha a tanácsadói munkájuk során egy fiatalról kiderül, hogy drogot fogyasztott.
A rendőrség az iskolarendőrökön keresztül és önállóan (általában iskolai tájékoztató előadásokon keresztül) is részt vehetett a drogprevencióban, viszont Gyurkó Szilvia szerint ennek a hatékonysága megkérdőjelezhető: „Az iskolarendőrök az elvárások szerint hangsúlyozottan nem rendőrként, hanem kvázi segítőként keresik fel az iskolákat – ehhez viszont kérdés, hogy meg van-e a megfelelő képzettségük, felkészültségük és érzékenységük. Az is felmerülhet, hogy miért kényszerítenek arra embereket, hogy lépjenek ki a szerepükből, és miért nem inkább olyan szakembereket alkalmazunk, akik teljesen önazonosan tudják végezni a munkájukat” – mondta Gyurkó.
Számos olyan civil szervezet, alapítvány és egyesület működik országszerte, amelyek a fiatalokon tudnak segíteni. “Jellemzően profi szakember gárdával, felkészülten várják a hozzájuk fordulókat, igaz, ezeknek a szervezeteknek a nagy része kapacitáshiányban és létbizonytalanságban szenved” – mondta Batári-Szepesi Anikó. Ilyen például a Kompánia, a CityArt, a Kapocs, a Pince Ifjúsági Klub, a Tisztajövőért, a Bázis, a Megálló Csoport, a Félúton Klub például, de szerveződik számos önsegítő csoport is. A legtöbb szervezet azonban szintén Budapesten taláható, vidéken kevesebb.
Tini drog rehab, egyelőre tíz főnek (se)
Van olyan dolog, amiben viszont egyelőre a vidék vezet: egyelőre csak itt fog működni a tinédzserek drogrehabilitációjával foglalkozó központ. Az országban egyszerre két településen épült uniós pénzből bentlakásos otthon a 18 év alatti drogfelhaszálók rehabilitációjára: Ráckeresztúron még az alapkőletételnél tartanak, Szatymazon pedig már átadták az épületet, de még az EMMI finanszírozására várnak az induláshoz.
Első körben összesen tíz, 10 és 18 év közötti fiúnak tudnak majd helyet biztosítani (ha megépítik a másik szárnyat is, 5 fővel tudnak majd bővülni, és lányokat is fogadnak). Nincs olyan nap, hogy ne csörögne a telefon: 70-80 százalékban a szülők, nevelőszülők hoznák ide a gyerekeket, de vannak olyanok is, akik maguktól jönnének. Óriási a túljelentkezés, hiszen az egész országban ez lesz az első olyan intézmény, amely kifejezetten a serdülő korúaknak nyújt drogrehabilitációs ellátást.
“Volt olyan szakember az egyik társszakmából, aki azt mondta, hogy betalicskázna ide hozzánk néhány olyan gyereket, akikkel nem tud mit kezdeni. A rehabilitáció nem szerviz, ahol „megszerelik” a klienst, hanem egy folyamat,amely során a bentlakó megtanulja irányítani a saját életét. A drog csak a problémák tünete, amivel átfogóan kell foglalkozni, a gyerkőc családját, környezetét is bevonva, például családterápia útján” – mondta Farkas Attila, a rehabilitációs központ gyermek- és serdülő részlegének vezető koordinátora. A szülők nehezen tudnak mit kezdeni a drogozó fiatalokkal – és ráadásul nem is tudnak hitelesek lenni, ha például ők maguk is minden nap altatóval alszanak el.
A rehabilitáció megfelelő előkészítés után fél-egy éven keresztül tart, és egy vegyes összetételű szakmai csapat foglalkozik a gyerekekkel: gyermekpszichiáter, szociális munkás, művészetterapeuta, szakápoló, pedagógus. Így válik lehetővé, hogy átfogó, a kliensek életének minden fontos területén változást célzó rehabilitációs tevékenység valósuljon meg. “Reggeltől estig minden percük be van táblázva a gyerekeknek; szilárd és biztonságot nyújtó keretek között tudunk egy új életstílust, életvitelt kialakítani” – mondta Farkas. Fontos, hogy a felépülés, ami felnőtteknél 3-5 év, ezek után is folytatódjon, a távozó fiatal egészségesebben működő közegbe kerüljön és biztosított legyen további támogatása is. Ehhez nélkülözhetetlen a különféle szakterületek (oktatás, egészsgéügy, szociális-s és gyermekvédelmi szolgáltatók) szoros együttműködése.
Bár a szakember a pályafutása során már hallott kilenc éves intravénás felhasználóról is, tapasztalata szerinte a fiatalok a marihuána mellett (anyagi helyzetüktől függetlenül) főleg az ellenőrizhetetlen minőségű és hatású, de olcsón beszerezhető dizájner drogokat használják. Nagyobbrészt 14-15 évesen próbálják ki ezeket először, de nem ritka, hogy mindez 12 évesen történik. Rendszeres használat mellett a dizájner drogok a régi, klasszikus szerekkel szemben nem hosszú évek, hanem néhány hónap alatt függőséget, személyiségzavarokat, problémákat okoznak, sok esetben jóval súlyosabbat, mint a heroin vagy a speed. A felnőtt pszichiátrián elvileg van arra lehetőség, hogy drogfüggő fiatalkorúakat is befogadjanak – az viszont csak az intézmény döntésén és kapacitásán múlik, hogy akarnak-e ilyen gyerekekkel foglalkozni.
Megosztás