Keresés

Semmit nem jelentenek a megemlékezések a romagyilkosságok túlélőinek

Semmit nem jelentenek a megemlékezések a romagyilkosságok túlélőinek

A közösségi megemlékezések csak a médiának és a közvéleménynek szólnak, a megölt szeretteik emlékét az őrzi igazán, ha a családban senki nem felejti el őket – vélik a 2008-2009-es romagyilkosságok túlélői és hozzátartozóik. Mondják ezt leginkább azért, mert családtagként valódi lelki támogatást nem kapnak ilyenkor a közösségüktől – ide értve a településükön élő romákat is. A túlélők részben a távolság, részben az eltelt hosszú idő miatt már alig tartják a kapcsolatot egymással, pedig egyikük szerint össze kéne fogniuk. “Mitől féltek? Ha nem beszéltek, nem tudja meg ország-világ, hogy mi történik velünk!” – mondja a videóriportunkban Csorba Erzsébet.

Jézus a börtönzárka ajtóit is megnyitja

Felnőtt férfiak sírnak, ölelkeznek, egymás kezét szorítják. Van közöttük, aki 16 évig tartó fegyházbüntetését tölti, de több mint három nyelven beszélő nigériai férfi is. Egy különleges részleg lakói ők a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben: a reggeli áhítat és a Biblia értelmezése ugyanúgy a mindennapjaik része, mint más raboknak a testépítés. Szabadulásuk után viszont megdöbbentően kisebb arányban kerülnek vissza a börtönbe, mint a többiek. A tiszalöki APAC-részleg 15 rabjánál jártunk.