Keresés

Zoltán Ágoston és édesanyja a Tobii szemvezértelt eszköz és a hozzá tartozó kommunikációs szoftvert használják budapesti otthonukban | Fotó: Magócsi Márton

Előbb állítsuk lábra a gyereket, a többi ráér!

A társadalombiztosító csak a halló- és látásjavító készülékeket tartja államilag finanszírozható kommunikációs eszköznek, ezeken túl nem jár támogatás. Pedig számtalan más, korszerűbb módja létezik már annak, hogy a sérült gyerekek ki tudják magukat fejezni. Ezek azonban nagyon drágák ahhoz, hogy az ápolási díjból élő családok megvegyék őket. Az egészségügy hozzáállása jól tükrözi az egész rendszer szemléletét: a fogyatékossággal élőket előbb lábra kell valahogy állítani, pedig ennél sokkal fontosabb lenne, hogy a kommunikációjukat fejlesszük. Az azonban sokszor csak az iskolában kezdődik el, amikor már túl késő.

Forrás: flickr.com/Matthew Perkins CC-BY-NC https://www.flickr.com/photos/mattyp/25998114085

Van, akire százmilliókat költ a magyar egészségügy

Négymillió emberre szinte semmit, 22-re viszont több százmillió forintot költött tavaly a társadalombiztosító. Több mint egymillióan egyáltalán nem jártak orvosnál, de volt olyan is, akinek ötven különböző betegsége volt egyidőben. A cukorbetegség rengeteg pénzt visz el, minden harmadik magyarnak pedig magas a vérnyomása. Íme, erre költi a pénzét az OEP.

Mire megműtenék, már kár belé

A legszegényebbeknek egyre elérhetetlenebb a magyar egészségügy, kevés a háziorvos, hosszúak a várólisták, az egész mégis rengeteg pénzbe kerül. Eközben azonban alig van olyan, aki tényleg rendesen fizeti a tb-t, a tehetősebbek meg öntik a pénzt a magánszektorba. A politikusoknak pedig a reform szó már régóta tabunak számít.