Hetente összegyűlik pár Huszár-telepi roma édesanya, hogy mesét olvassanak. Néha csak egymás között, de van, hogy a gyerekeik is köztük ülnek. Van, aki folyékonyan olvas, szépen hangsúlyoz, más többször is elakad a szövegben, és ettől zavarba jön. De nem is az a fontos, kinek, hogy megy. Inkább az, amikor délután úgy mennek haza, hogy már tudják: a gólya is egy madár.
Joli és Angéla pont olyan szegények, mint a monori és a toldi cigánytelepeken bárki más, de büszkén kalauzoltak minket virágokkal vagy zöldségekkel teleültetett kertjeikben, ahol azért is szeretnek időzni, mert minden szögletét a magukénak érzik.
Egy folyamatos segítést igénylő mozgássérültnek nem opció az önálló élet. Két lehetősége van: vagy intézetbe megy, vagy a szülei gondozzák, ameddig bírják, esetleg támogató szolgálatot vesz igénybe. Muntág Vincének és Kiss Csabának megadatott az a lehetőség, hogy egy aktív és önálló életet éljenek. Szerintük ez egy valóságos csoda.
Hiába a jó szándék, sok falu vezetője nem látja szívesen azokat a civileket, akik a helyi szegényeknek akarnak segíteni. De ha a polgármester is beszáll kosarazni, már lehet bizakodni.
A társadalomban továbbra is a klasszikus családmodell az uralkodó, ciki ha a férfi marad otthon a gyerekkel és a kormány semmit nem tesz azért, hogy ez ne így legyen. Sok apa csak papíron vagy anyagi okokból megy GYES-re, de elvi meggyőződésből kevesen.
Bár egyre több vonalon futnak akadálymentes vonatok, az ország legkorszerűbb vasútvonalán több helyen is csak kerekesszékkel járhatatlan, kétemelet magas vasúti gyalogoshidakon, azaz repülőhidakon lehet átjutni az állomásépülettől távolabb eső vágányokra.
Kezdetben boldog volt a perei polgármester, hogy budapesti önkéntesek jöttek segíteni a helyi gyerekeknek. Mostanra viszont úgy érzi, rátelepedtek a falura.
Milyen érzés ötvenhét évesen csupa fiatal lengyel lány között egy csirkeüzemben dolgozni, és három unokát csak Skype-ról ismerni? Éva és Ildikó ötvenévesen döntöttek úgy, hogy külföldön kezdenek új életet.
Akár a továbbtanulás is múlhat rajta, a szegény gyerekek mégis alig jutnak szemüveghez. Civil szervezetek fogtak össze, hogy ne kelljen fájó fejjel az első padsorban ülniük.
Egy negyvenéves, heteroházasságban élő, egyébként leszbikus nőnek vagy homoszexuális férfinak szinte esélye sincs az előbújásra, pláne ha vidéken él.