A tévénézés Magyarországon is a legjellemzőbb kulturális időtöltés, állapítja meg a KSH egy korábbi tanulmánya. Ezt fotóriportereink is nap mint nap tapasztalják, miközben az ország kevésbé szerencsés régióiban bepillantást nyernek egy-egy család életébe.
A hazai munkaerőpiacon különösen nagy hátránnyal indulnak a magyarul nem beszélő, a társadalomban még javában a helyüket kereső frissen befogadott menekültek, az óriási munkaerőhiány miatt viszont most éppen nagyon könnyű munkát találni még nekik is. A Menedék Egyesület főleg építőipari és vendéglátóipari cégeknek közvetít menekült munkavállalókat, és azt mondják, aki most megkeresi őket, annak majdnem biztosan tudnak valami munkát ajánlani.
Szociális szövetkezetekbe terelné a kormány azokat a közmunkásokat, akiket a következő évben szeretne leépíteni a mára hatalmasra duzzadt rendszerből. Egy jól működő szociális szövetkezetben a tagok egyenragúak, elosztják egymás között a profitot, és közösen döntenek, ha kell. A magyar modellben azonban ugyanúgy a polgármester a főnök, és hiába hívják ezentúl a közmunkást szövetkezeti tagnak: a munkája ugyanaz lesz, de még a fizetése is.
Míg a magyar iskolákban jellemzően a tanár jóindulatán múlik, hogyan bünteti meg a rossz magatartású diákot, addig Angliában ez a legapróbb részletekig szabályozva van. Ha valaki megbontja a rendet, a tanárok ugyanúgy reagálnak, nincs kegyelemkettes, meg koki a fejre. Neumann Eszter kutató hónapokat töltött angliai és magyar iskolákban, azt figyelve, hogyan kezelik a pedagógusok magatartási problémákat.
A nyári szünetben tele vannak a nagyvárosi plázák lézengő tizenévesekkel, pedig nem ők a legvonzóbb tömeg, amit a bevásárlóközpontok és a bennük működő boltok látni szeretnének. Nincs pénzük arra, amit birtokolni szeretnének, de már egy párszáz forintos kávé mellett szelfizgetve is megvan az az élmény, amiért jöttek. Baj akkor van, amikor a pénztelenséget lopással próbálják orvosolni.
Az ormánsági Kémes egy pici falu, ami szépen lassan lekerül a térképről: fejlesztés, beruházás, ha érkezik is ide, abból munkahely nem lesz. Valamit azonban mégiscsak kezdeni kell azokkal a nagyon szegény gyerekekkel, akik pont ide születnek – ezt gondolja legalábbis egy alapítvány és a helyi iskolavezetés. Pontosan tudják, hogy csodát ilyen körülmények között nem lehet várni, mégis húsz éve rendületlenül pályázatokat írnak.
Sok bölcsődében a bölcsőde vezetője próbálja arra sarkallni a régóta ott dolgozó kisgyermeknevelőket, hogy végezzék el a főiskolát, mert nem bírják elviselni, hogy a legjobb alkalmazottaik keresnek a legkevesebbet. Ők egy régi rendszer áldozatai, akiknek még nem járt diploma a szakmájukhoz, most mégis megkövetelik tőlük, amennyiben nem létminimumon szeretnének élni.
Főleg a kisebb településeken népszerű a védőnőnél letudni a méhnyakszűrést, mert nagyobb a bizalom, és jóval egyszerűbb, mint órákat buszozni a legközelebbi városba a nőgyógyászhoz. A védőnők faluhíradóban hirdetik a szolgáltatást, vagy egyesével keresnek fel mindenkit, hogy rávegyék őket a vizsgálatra. Van, aki húsz év után nézette meg magát.
Egy szolnoki temetkezési vállalkozó szerint gyakran előfordul, hogy az üzletben esnek össze a hozzátartozók, amikor meghallják, mibe kerül a temetés. Sokszor nem is tudják kifizetni, ezért a hamvakat otthagyják a temetkezési vállalkozónál, majd 1-2 év múlva visszamennek.
Egy 11 éves fiú három nap alatt háromszáz ezer forintot költött el egy webáruházban és egy elektronikai üzletben. Az eladóknak fogalmuk sem volt, hogy törvénytelenséget csinálnak.