Aki ma Magyarországon szegénynek születik, az jó eséllyel az is marad, aki pedig gazdagnak, annak nem nagyon kell félnie a lecsúszástól. Vagyis: ragadós a padló, és ragadós a plafon is. Ráadásul a leggazdagabb tíz százalék a pénzek egyre nagyobb részét birtokolja, becslések szerint az összes háztartási jövedelem harminc százalékát. Mitől van ez, és mi lesz ebből?
A magyarok leggazdagabb tíz százaléka legalább százmilliós vagyont és növekvő értékű ingatlanokat birtokol. Egyre nehezebb bekerülni ebbe az elitklubba, ahogy onnan kiesni is. De nemcsak a plafon, hanem a padló is ragadós: aki szegény, az jó eséllyel az is marad.
A magyar kisvállalkozások elsöprő többségét családi vállalkozások adják, mégis alig tudunk valamit a működésükről, a kihívásaikról és az őket működtető emberekről. A kilencvenes években indult családi vállalkozások tömegei néznek szembe mostanában az utódlás kérdésével, azonban egy, a Tárki Társadalmi Riportjában frissen megjelent kutatás szerint nem az utód kiválasztása, hanem a cégvezetés elengedése a legnehezebb a leköszönő főnököknek. Közben azok a családi vállalkozások lehetnek sikeresebbek, amelyek a családtagok mellett vagy helyett képesek külső szakembereket is bevonni az operatív munkába.
Mióta a kormány átszabta a segélyezési rendszert, sokkal kevesebb jut a lakhatási és egészségügyi gondokkal küzdőknek, főleg a kistelepüléseken. Közben elterjedtek az „egyéb” támogatási formák, ami bármit jelenthet. Ezek nem rendszeres, hanem eseti segélyek, így a szociális biztonságot is kevésbé segítik.