Bemutatjuk olvasóinknak azokat, akik a legtöbbet teszik azért, hogy a Torontóban élő magyar romák menekült státuszt kapjanak, legyen hol lakniuk, mit dolgozniuk, és eligazodjanak a hivatalos ügyeikben. Rendőr, szociális munkás, kutató, lelkész, színes a paletta.
A szociális munka egyre kevésbé a segítésről, inkább az adminisztrációról és a rendfenntartásról szól. A rászorulók sokszor félnek azoktól, akiktől elvileg segítségre számíthatnának. Krémer Balázs szociológus szerint ebben benne van a képzés felhígulása, a lepapírozások mániája és az elmúlt nyolc év kormányzása is, amelynek semmilyen víziója nincs arról, hogyan kellene segíteni a szegényeknek.
Lassan lasszóval kell összefogdosni a szociális munkásokat Magyarországon. Azoknak, akiknek elegük van abból, hogy éhbérért dolgoznak, csábító lehet, hogy elég csak egy áthidaló képzést elvégezniük, és máris külföldön folytathatják a munkájukat. A lehetőséget kihasználó szociális munkás riportalanyaink között van, aki külföldi munkahelyén az előrelépési lehetőségeket díjazza leginkább, van, aki azt, hogy a munka közben felmerülő dilemmáit, problémáit nem önszorgalomból, munkaidőn kívül, hanem a munkahét részeként beszélheti meg a kollégáival.
A tiszavasvári bűdi cigánytelep egyetlen nem-roma lakója egy 45 éves látássérült férfi, aki, miután a szeme tönkrement, abban találta meg magát, hogy a helyi szegények pártfogója lett. Ismerjék meg Kiss Zsoltot!
Tizenhárom éve a hajléktalan emberek ügyeit intézi Matlári Ferenc, aki munkájáért idén elnyerte az év szociális munkása címet. De erőn felül teljesít Mester Gyöngyi is, aki reményt és önbecsülést vesztett ötvenes munkanélkülieknek szervez csoportos foglalkozásokat, hogy végül munkához segítse őket. Egy nagykanizsai patikusnő pedig közösségi teret varázsolt a gyógyszertárából, két recept kiadása között vércukrot mér, és beszélget, mert szerinte az odafigyelés hiányzik a legjobban az egészségügyből. Portrék azokról, akik erejükön felül veszik ki részüket mások megsegítéséből.
Újra lenne az iskolákban szociális munkás. Kiírtak egy pályázatot, adnának is rá 1,7 milliárd forintot, a jó szándék ellenére azonban a megvalósítás több ponton hibádzik. Egyetlen segítő jut majd 1500 gyerekre, a szociális munkás ráadásul nagy eséllyel pont annak a központnak a munkatársa lesz, ami a gyerekkiemeléseket végzi.
Ádám Éva Berlinben dolgozik szociális munkásként, a Kurfürstenstrassén strichelő magyar prostituáltakat segíti nap mint nap. A berlini türelmi zóna ugyanis tele van magyar lányokkal, akik pár hónapra utaztak ki azért, hogy az otthonmaradt gyerekeiket segítsék, de aztán évekre ottragadtak. A kuncsaftok gyakran becsapják őket, a lenge ruhák miatt állandóan fel vannak fázva, a stricikről pedig sokszor nem is lehet eldönteni, hogy épp a szeretőjük, a gyerekeik apja vagy munkáltatójuk.
Háromszor kevesebb szociális munkás dolgozik ma az iskolákban, mint ahány iskolarendőr van. Az igazgatók nem vehetnek fel szociális munkásokat, így jobb híján az osztályfőnök vagy valamelyik lelkes tanár próbál segíteni a bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekeknek.