Öt éve még úgy volt, ledózerolják őket, most mégis felújítják a Salgótarján két szegregátumában, az egykor bányász-kolóniaként működő Salgó úti és Forgách-telepeken álló leromlott állapotú, komfort nélküli önkormányzati bérlakásokat. A beruházáshoz szociális program is társul. Az Abcúg helyszíni riportja.
A rossz szociális helyzetben lévő drogfüggők nehezen jutnak ellátáshoz, az olcsó és könnyen beszerezhető dizájner szerek térnyerése óta még nagyobb szükségük lenne segítségre. A ritka sikertörténetek közé tartozik Béci és Béla: nekik sikerült a leállás, pedig mindketten nehéz körülmények között nőttek fel, családjuk majdnem elhagyta őket, egyikük a börtönt is megjárta.
A 2014 májusa óta felszámolás alatt álló szegregált lakótelep egyelőre meghagyott utcáiban fontos munkát végez a Máltai Szeretetszolgálat: a Szociális Lakásügynökségük közel harminc családnak ad felújított otthonokat. A lakhatásra koncentráló, de sok más szociális elemet tartalmazó program előremutató, a Miskolci Önkormányzatot azonban jóval többre kötelezte 2015-ben az Egyenlő Bánásmód Hatóság: annak a 75-80 családnak a lakhatásával is foglalkoznia kellett volna, akiknek még a jogsértés megállapítása előtt kellett elhagyniuk a számozott utcákat.
Magyarországon több százezer embernek nincs pénze arra, hogy télen melegen tartsa az otthonát. A külföldről hazatérő Feldmár Nóra és kollégái olyan téglakályhákat építenek rászorulóknak, amelyek környezet- és egészségkímélő módon, feleannyi fűtésköltséggel működnek, és a vékony vaskályhákkal szemben tartós meleget adnak.
Nagyon nehéz ésszel felérni, mi motiválhatta a Heves megyei Kerecsend képviselő-testületének felét, mikor úgy döntöttek, kidobnak az ablakon egy, a falunak összesen 480 millió forintos pluszforrást hozó pályázatot, amiből Kerecsend leginkább leszakadó lakossága juthatott volna hozzá mindenféle szociális és egészségügyi szolgáltatáshoz. 5-6 roma családot kellett volna kiválasztani, akik kiköltözhettek volna a Dankó utcai szegregátumból, de az önkormányzat, félve a lakosság reakcióitól, nem merte ezt meglépni.
Garmadában áll a szemét a legtöbb magyarországi szegregátumban, a nyomában pedig megjelennek a patkányok és a bűz. A telepi kóborkutyák csak tovább rontanak a helyzeten azzal, hogy amint kikerül a szemét az udvarra vagy az utcára – kukában vagy zsákban, esetleg csak kupacokba hordva -, azonnal széttúrják azt élelem után kutatva. A legtöbb helyen szándék sincs, hogy megküzdjenek a szeméttel, ahol mégis van, ott meg rendre kudarcba fulladnak a kísérletek.
Két éve fejezték be Budapest leghírhedtebb nyomortelepének, a Dzsumbujnak a bontását, ahonnan tíz év alatt összesen 182 mélyszegénységben élő családot lakoltattak ki. A többségük új lakást kapott az önkormányzattól, az viszont már senkit sem érdekelt, mi lesz velük utána. Van, akinek azóta szerencsésen alakult az élete, de sokan a nyomortelephez hasonló, kicsi lakásba kerültek, amit aztán fenntartani sem tudtak. Hogyan élték meg a Dzsumbuj-lakók az otthonuk elvesztését, és mi lett velük utána?