Az álláshirdetés körüli médiafelhajtásnak köszönhetően – egy időre legalábbis – megoldódni látszik a tornanádaskai krónikus óvónőhiány, az intézmény legfőbb problémája, mint az ottjártunkkor kiderült, mégsem ez volt. Ha lesz is elég óvónő, akkor sincs ugyanis esély azoknak a gyerekeknek a sikeres óvodai fejlesztésére, akiket rögtön az ebéd után hazavisznek a szüleik.
Bogdán László és a cserdiek örömmel látnák az Őcsényből kitiltott menekülteket. A szomszédos falvakban viszont úgy látják, ez csak a polgármester médiacirkusza, és ha éppen utálná a menekülteket, a falu népe azzal is egyetértene.
Egyre több cég nyitott a szegénységben élő, elsőre problémásnak tűnő dolgozókra is. Ők viszont sokszor azt sem tudják, mi fán terem a havibér, táppénzről szinte nem is hallottak még. A két fél találkozását próbálja segíteni az Utcáról Lakásba Egyesület projektje.
Miközben a tehetősebbeknek kedvező lakástámogatási formákat és az azokra fordított állami forrásokat folyamatosan bővíti a kormány, a szegényebb, igazi lakhatási problémákkal küzdőkön szinte egyáltalán nem segít. A Habitat for Humanity Magyarország bemutatta a hazai lakhatási szegénységről szóló éves jelentését.
A Belügyminisztérium közfoglalkoztatásról és a szociális gazdaságról szóló nemzetközi konferenciájának slusszpoénja volt, amikor a Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal vezetője magyarázta, miért nem ér semmit a közmunka, ha nincs mellette képzés, átképzés, tanácsadás.
Egymásnak adják a kilincset a nyugdíjas szövetkezetekben. A többség a pénz miatt megy, de sokan örülnek, hogy kiszabadulhatnak a négy fal közül. Az iskolák és a kórházak pedig alig várják, hogy végre elég emberük legyen.
Egy szolnoki temetkezési vállalkozó szerint gyakran előfordul, hogy az üzletben esnek össze a hozzátartozók, amikor meghallják, mibe kerül a temetés. Sokszor nem is tudják kifizetni, ezért a hamvakat otthagyják a temetkezési vállalkozónál, majd 1-2 év múlva visszamennek.
Értelmetlen pénzköltés, felszínes megoldások a valódi problémakezelés helyett. Ez az egyik olvasata a több éven keresztül tartó, és többmilliárd forint uniós pénzbe kerülő Gyerekesély programnak. Kicsit közelebbről nézve azonban látszanak azok az eredmények, amiket helyi szinten fontosnak tartanak. Ami a szakemberek szerint kudarc, azt a polgármesterek és gyerekházvezetők egészen másképp gondolják.
Nem elég, hogy dobozszám szívják a cigit, a szintetikus szerek is jól futnak a szabolcsi romatelepeken. Az állami gondozottaknál sem jó a helyzet, az egyik lakásotthonban a gyerekek fele kábítószerezik. Kutatók négy szabolcsi faluban nézték meg, hogyan drogoznak a fiatalok.
Joli és Angéla pont olyan szegények, mint a monori és a toldi cigánytelepeken bárki más, de büszkén kalauzoltak minket virágokkal vagy zöldségekkel teleültetett kertjeikben, ahol azért is szeretnek időzni, mert minden szögletét a magukénak érzik.