Pont azokra a településekre jut kevés, ahol a leginkább szükség lenne rá. Ezért a Habitat for Humanity szerint át kellene alakítani a tűzifaosztás kritériumait, de a legjobb persze az lenne, ha a kormány még többet tenne a lakhatási szegénység felszámolásáért.
Hiba nélkül működött a szegény falvakban a kormány migránsellenes kampánya. A félelem felülírta a hétköznapi megélhetési gondokat, tömegek rettegtek attól, hogy ha bejönnek az idegenek, az a kevés is elvész, ami eddig megvolt. Szegény községekben működő civilekkel beszéltük át, hogyan húzta be a Fidesz a leginkább elesetteket.
Egy faluban mindig nagy szám, ha új étterem nyílik. A Borsod megyei Ricsére ez különösen igaz, ahol nemcsak a vendéglátás lendült fel a tavaly indult csárdának köszönhetően, hanem a falu közmunkásai hatalmas lehetőséget kaptak.
A választásokat érzik az egyetlen beleszólási lehetőségnek a politikába, ezért mennek majd el nagy számban szavazni a Nógrád megyei Pásztó és Szirák szegényebb lakosai. Vannak, akik kivándorolni kényszerült gyerekeik miatt bánkódnak, vannak, akik az egyetlen munkalehetőségüket: a közmunkát féltik. De abban egyetértenek, hogy valamiféle állampolgári kötelességük voksolni két hét múlva vasárnap. Szirákon közös eredményvárás várható a falu központjában lévő vegyesbolt előtt.
Polgármester-váltó hangulatban van a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatak lakossága, ahol vasárnap tartanak időközi önkormányzati választást, mert gyakorlatilag működésképtelenné vált a 2014-ben megválasztott önkormányzat. Sokan kínosnak érzik már, hogy mindenki Orosz Mihály Zoltánnal és provokatív-exhibicionista megnyilvánulásaival köti össze a települést.
A tiszavasvári bűdi cigánytelep egyetlen nem-roma lakója egy 45 éves látássérült férfi, aki, miután a szeme tönkrement, abban találta meg magát, hogy a helyi szegények pártfogója lett. Ismerjék meg Kiss Zsoltot!
Angolt és programozást is tanítanak a gyöngyöspatai Napsukár tanodában a helyi roma gyerekeknek. Céljuk, hogy a foglalkozások többről szóljanak, mint a felzárkóztatás, és a szülők szívesen viszik a tanodába a gyerekeiket, mert ott legalább nincs megkülönböztetés.
Garmadában áll a szemét a legtöbb magyarországi szegregátumban, a nyomában pedig megjelennek a patkányok és a bűz. A telepi kóborkutyák csak tovább rontanak a helyzeten azzal, hogy amint kikerül a szemét az udvarra vagy az utcára – kukában vagy zsákban, esetleg csak kupacokba hordva -, azonnal széttúrják azt élelem után kutatva. A legtöbb helyen szándék sincs, hogy megküzdjenek a szeméttel, ahol mégis van, ott meg rendre kudarcba fulladnak a kísérletek.
Nőtt a minimálbér és az átlagbér, hurrá! A szegényeket viszont továbbra is inkább büntetik: pénzt alig adnak nekik, és a családpolitika is a jobb helyzetűeknek kedvez. Közben elkezdték leépíteni a közmunkásokat, de kérdés, ez vajon rendes munkához vezet-e.
Hátrányos helyzetű roma gyerekek Carlo, a telepi focista történetén keresztül kaptak útmutatást, hogyan boldogulhatnak önerőből és törthetnek ki a szegénységből.