A Baranya megyei Ágon két éve alakult egy csoport, hogy közös erővel gyűjtsék össze a házaik felújításához szükséges pénzt; azóta többen is a közösségi kassza segítségével tudták befejezni a régóta húzódó tetőfelújítást. Emellett saját vállalkozásba fogtak, a szociális szövetkez formájában működtetett emufarmtól és kenderültetvénytől azt remélik, hogy idővel kiválthatja a közmunkát.
Sosem látott mértékben költjük az uniós pénzeket a szegénytelepek megsegítésére, de vajon van-e értelme? Ha az ember beteszi a lábát egy szegregátumba, kétségei támadnak: a házak romosak, víz és áram nincs, az emberek élete kilátástalan.
Lekvárt főznek és kézműveskednek a bordányi asszonyok, hogy a befolyt összegből a szegényeknek buszjegyet, élelmiszert, gázpalackot vegyenek. A Csongrád megyei faluban mindenki tudja, hogy ha egy kis segítség kell, akkor a többnyire nagymamákból álló csoporthoz kell fordulni, akik ugyan kis összegű, de gyors segítséget nyújtanak. Egy halmozottan sérült gyereket nevelő nőnek még a házát is felújították.
Ingyen jutnak ételhez, ruhához és gyógyszerhez is. Télen nem kell megfagyniuk, kéregetésből pedig annyi pénz összejön, hogy néhányan még az otthon élőknek is tudnak utalni. Úgy tűnik, ha az ember utcára kerül, jobban megéri Bécsben hajléktalannak lennie, mint Budapesten.
Az önkormányzathoz nem vagy csak nehezen lehet pályázni, a többi szülő csak szánakozik, de más gyerekét nem üdülteti. A pedagógusoknak nincs energiájuk pályázati lehetőségeket kutatni, a szülők pedig annyira szégyellik, hogy inkább hazugságokat találnak ki, miért nem tud a gyerek kirándulni menni.
A Heves megyei Szúcs-Bányatelepen egy maroknyi roma összefogott, hogy egy kicsit jobb legyen az élet a külvilágtól elzárt faluban. Az Autonómia Alapítvány támogatásával felújították a buszmegállót, klubhelyiséget alakítottak ki maguknak, ahol a felnőttek kikapcsolódhatnak. Megoldást kerestek és találtak a munkanélküliségre: sütödét indítottak, ahol azok a falubeli nők dolgozhatnak, akik korábban a gyereknevelés mellett nem jutottak biztos jövedelemhez.
Pár év alatt szinte az összes szociális lakásától megválna az MSZP-s vezetésű önkormányzat. Cserelakást csak az kap, akinek nincs tartozása, a legszerencsétlenebb lakók pedig könnyen a környező településekre szorulhatnak.
Milyen lehet cigánynak lenni a mindennapokban? Hogyan lehet túlélni egy cigánytelepen, miért olyan fontos a rokonság, és miken lehet ott viccelődni? Ezekkel a kérdésekkel eddig alig foglalkozott a magyar tudományos élet, de Kovai Cecília antropológus új könyve most megpróbálkozott vele.
A mélyszegénységben felnövő lányoknál nem ritka, hogy már nagyon fiatalon, 14-15 évesen megszülik első gyereküket, számukra sokszor a családalapítás jelenti számukra az egyetlen alternatívát, ha nincs nagyon munkalehetőség.
Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox módszerekhez nyúlni: árokparton vagy a gátoldalon tart rendelést, ha úgy hozza a szükség.