Jól jött a szokatlanul napsütéses november a monori nyomortelep lakóinak, télikabátra ugyanis nem csak akkor van szükségük, ha a hidegben ki kell mozdulniuk a lakásból. Sokuknak odabent is több rétegnyi meleg ruhát kell hordani majd. A téli ruházat beszerzése még javában tart, és többféle stratégia létezik rá – kukázástól a ruhaadományon és a cserebere piacon át az olcsó kínaiig.
Két órára egy szegény borsodi család helyzetébe képzelhetjük magunkat, ha részt veszünk a Szociopoly társasjáték alapján rendezett színházi darabban. A feladat nagyon egyszerű: úgy kell gazdálkodni a családi kasszával, hogy a hónap végére ne haljunk éhen, és ne halmozzunk fel adósságot. A mindennapokat a szűkös költségvetésen kívül tovább nehezíti a falu polgármestere, aki ahol tud, visszaél a hatalmával, a szegényeket zsaroló uzsorás, és a kicsinyes bosszúból hitelt többé nem adó boltos.
Hiába dolgoznak megfeszítetten, a pénzük jó része már a hónap elején elfogy, kiürül a hűtő, a lukas kazánt pedig képtelenek megjavítatni. Hajnalkának kabátban kell mosogatnia a saját konyhájában, Szilágyiné pénze minden hónap 10-éig tart ki, Marika pedig mindig pontosan számon tartja, hány tojás van a hűtőjében. Besencén jártunk utána, mire elég a szegények pénze.
Frissen gyűjtött gomba, pörköltnek való máj, otthon termett paprika és fagyasztott répa. A Baranya megyei Besencén jártunk utána, mire elég egy szegény család pénze, néhányan pedig azt is megmutatták, mi található a hűtőjükben a hónap végén.
Kesznyétenen feltűnően sok gyereket emeltek ki családokból, így jártak Barbaráék is. Mit ronthattak el?
Mikor kiderült, hogy egyetemen folytatják, egyértelmű volt, hogy a szüleik nem tudják majd anyagilag támogatni őket – sőt, az is valószínű volt, hogy lehet majd olyan alkalom, amikor nekik kell kisegíteni a szüleiket. Sokaknak ösztöndíjak, szociális támogatás és diákmunka mellett is muszáj felvenniük a diákhitelt – így van, aki milliós adóssággal lép majd ki a munkaerőpiacra. Bemutatjuk, milyen kihívások előtt állnak az első generációs egyetemisták a felsőoktatásban.
Nagy baj, hogy nincs pénz, nagy baj, hogy nincs munka, de a legnagyobb baj, hogy igazi kerítések és gettók épülnek a legszegényebb köré. Már nem megy ki hozzájuk a mentő, a védőnő első reakciója a családlátogatáskor, hogy ki kell emelni a gyereket, de egy idő után a szolgáltató sem szól már rájuk, hogy ne lopják az áramot. Pontos számok nincsenek róla, hogy hányan lehetnek a legalul levők, de az biztos, hogy évről-évre többen vannak, és egyre inkább törvényen kívülivé válnak.
Az OECD jóléttel foglalkozó kiadványa szerint 2007 és 2012 között 7 százalékról 17 százalékra nőtt Magyarországon a relatív szegénységben élő gyerekek száma.
Kinyújtja a kezét az autó ablakán, egy köteg pénz szorongat, és szívélyesen megkínálja vele az utcán sétáló családanyát – ez csak egy az uzsorások leggyakoribb ügyfélszerző módszerei közül. Bár aki egyszer pénzt fogad el tőlük, örökre a rabjuk lesz, a szegények mégis a segítőt és nem az ellenséget látják bennük. A legszegényebb településeken az uzsora a mindennapok része.
Felsőgagyon már tíz éve nincs háziorvos pedig a szegénység és a kemény telek miatt rengeteg a beteg gyerek. A helyettes orvosra van, hogy napokat kell várni, néha pedig akkora a tumultus a rendelőben, hogy késő estig kell maradnia. Van, aki inkább elbuszozik ötven kilométert, ha ellátást akar.