A családsegítők nem ismerik eléggé a pszichiátriai betegségek természetét, ezért sokszor óvatosságból túl szigorúan járnak el, ha a családnál kiderül, hogy az egyik szülőnek mentális problémái vannak. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek is osztják a társadalomban élő előítéleteket a pszichés betegekkel szemben; a skizofrénekről hajlamosak azt gondolni, hogy veszélyesek és kettős személyiséggel rendelkeznek
Mizsur Andrást azért díjazták, mert érzékenyen és korrekten írt a mentális betegek problémáiról.
A skizofréniával élők veszélyesek, képtelenek dolgozni, nem is valódi betegség az övék – csak néhány példa azon sztereotípiák közül, amelyekkel nap mint nap szembesülnek a skizofrén betegek. Nemcsak a társadalom, hanem maga az egészségügy és a család is hajlamos megbélyegezni őket.
Súlyosabb formáiban a skizofrénia nemcsak a beteg életére ró hatalmas terhet, hanem az egészséges családtagokéra is: sokszor maguk is depresszióval vagy szorongásos panaszokkal küzdenek. A szegedi Pszichiátriai Klinikán felismerték a problémát, és két éve egy kifejezetten családtagoknak szóló csoportot indítottak.
Magdit évekkel ezelőtt skizofréniával diagnosztizálták, gondnok alá utalták, és intézetbe küldték. Ő azonban pert indított, és nyert: azóta Istvánnal él egy jászberényi tanyán.
Nemcsak az önállóságát, de a pénzét, lakását, autóját is elveszítheti az, aki gondnokság alá kerül. Ma több mint ötvenezer pszichiátriai beteg, értelmi fogyatékos, idős ember él jogfosztott állapotban. Paranoid skizofréniával pedig szinte bárkit gondnokság alá helyezhetnek – és akkor már arról sem dönthet, akar-e több százezer forintot szánni a saját temetésére.
Milyenek egy fiatal, skizofrén srác mindennapjai? A TASZ fiktív blogot indított, amely valós történeteket alapul véve próbál leszámolni az előítéletekkel.