Elmaradott módszerekkel oktatják a siket gyerekeket a speciális iskolákban. Jelnyelv helyett beszéltetik őket, és sok tanár még mindig fogyatékosokként kezeli őket, pedig nem betegekről, hanem nyelvi kisebbségről van szó. Két év múlva elvileg már kötelező lesz jelnyelven oktatni, de nem biztos, hogy ez a gyakorlatban is működni fog.
Akadályozott meg telefonon keresztül öngyilkosságot, vágott el köldökzsinórt, segített rabok esküvőjén és tolmácsolta egy haldokló utolsó szavait. Halász Éva több, mint húsz éve dolgozik siketek és nagyothallók jeltolmácsaként, gyakran éjszakába és hétvégébe nyúlóan. A munkája állandó kihívás, sosem tudhatja, hogy éppen mikor lesz rá szükség, és ki akarja vele megosztani válása történetét az éjszaka közepén.
Az orvosok ugyan nem szóltak bántóan hozzá, az anyósának azonban nem tetszett, hogy Ildikó siketen vállal gyereket. Az édesanya csak egy erős szemüveget és a hallókészülékét vitte magával a szülőszobára, tolmácsot nem kért. Egyre elterjedtebb, hogy a hallássérült embereket tolmács kíséri a kórházba, és szükség is van rájuk, az orvosok és nővérek között ugyanis még mindig nem ritka a „a süket jöjjön később, ő úgysem hall” mentalitás.