Néhányan egyáltalán nem találnak munkát odahaza, de akik igen, azok is szívesebben mennek Arad környékére. Kényelmesebb, mert busszal viszik őket, és a munka sem túl megterhelő. Bárki el tudja végezni, egész jó a fizetés, nem nyomasztják őket percre kiszámított szünetekkel, és még légkondi is van.
Mostanra Magyarországon is mindennaposan érzékelhetők lettek az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás hatásai – elég csak a szakképzett munkaerő égető hiányára gondolni -, olyat azonban még nem láttunk, amit most a jelenséget szintén jól ismerő szomszédos Románia, ahol a külföldön élő és dolgozó állampolgárok tömegei jöttek haza, hogy a kormányuk távozását követeljék a legutóbbi, százezreket az utcára vivő bukaresti tüntetésen. A diaszpórában is rendszeresek ugyan a román ügyekben szervezett megmozdulások, sokan azonban úgy érzik, nincs sok értelme a nagykövetségek előtti, kisebb léptékű demonstrációknak.
Az embercsempészek arra alapoznak, hogy a magyar hatóságok nem ellenőrzik azokat a román rendszámú gépkocsikat, amelyek cigány népviseletbe öltözött embereket szállítanak.
A botlódrótos szerb-román határzárat, és az 1956-os szökéseket juttatja a romániai Óbéba lakosainak eszébe, a szerb határra tervezett magyar kerítés. Ha az Európai Unió felé igyekvők elé felhúzzák a drótakadályt, több mint valószínű, hogy erről, Románia legnyugatibb csücske felől próbálkoznak majd. A helyiek nem tartanak a rohamtól, legfeljebb bezárják a ma mág nyitva hagyott kapukat, de a határnyitásos falunapoknak alighanem lőttek.