Most épp nincsenek kilakoltatások, de a így is akadnak vitatható ügyek a lakáspolitikája miatt sokat kritizált Józsefvárosban. A gyermekjóléti szolgálat dohos krízislakást ad ki, aminek a plafonja kis híján a gyerekre szakad, és olcsón szabadulna a Corvin-projekt miatt lebontásra ítélt ház bérlőitől.
Dombóváron maximum 10 évig lakhatnának a szociális lakásokban élő szegény bérlők. A polgármester szerint csak így juthatnak többen lakáshoz, az ellenzők kizártnak tartják, hogy a mélyszegénységben élő bérlők annyit tudnának félre tenni, hogy abból később piaci alapon tudjanak lakást bérelni vagy venni.
Úgy tűnik mintha direkt a számozott utcák lakóinak ellehetetlenítése lett volna a célja a helyi szociális ellátások újraszabályozásval Miskolcnak. A még februárban elfogadott rendeletben már nincs lakbértámogatás, és szűkítették azoknak a körét is, akik lakásfenntartási támogatáshoz juthatnak.
Életük legboldogabb időszakának tartják a kanadai hónapokat azok a cigány családok, akik egyszer már kint éltek. Visszamennének, de nincs pénzük az útra, és abban sem biztosak, hogy megkapnák a letelepedési engedélyt. Az egyik apuka németországi mosogatásból szedné össze a repülőjegyre a pénzt, más eladná a bútorokat. Ha egyszer újra kijutnának, soha többet nem tennék be a lábukat Magyarországra.
Eddig havi nyolcezer forintot fizettek, mostantól már tizennégyet kell a miskolci Számozott utca lakóinak. Az önkormányzat tulajdonában levő házak bérleti díját egyik hónapról a másikra megemelte az önkormányzat, de erről a lakóknak elfelejtettek szólni.