Állítólag megszűnne az állami fenntartás, piaci alapokra helyeznék az egyetemek működését. Ez önmagában nem ördögtől való, de ha úgy hajták végre, hogy az elmúlt évek alapján sejteni lehet, csökkenni fog a hallgatók száma, és még nehezebb lesz bekerülni a felsőoktatásba.
Az óvodai és iskolai pedagógusok egy része nem hajlandó vállalni a cukorbeteg gyerekek oktatását. Ennek oka legtöbbször a félelem: a tűtől, a napi többszöri vércukorméréstől, és a felelősségtől. Pedig a szülők együttműködőek lennének, telefonon elérhetőek, táblázatot gyártanak, viszik az ebédet reggelente.
Sok tankerületben utazó tanárokkal próbálják kezelni a gyerek- és tanárhiányt. Ez tűnik a leggyorsabb megoldásnak, de a tanárok és a gyerekek is rosszul járnak vele. Hosszú távon csak az segítene, ha valahogy vonzóbbá tennék a tanári pályát.
Akármennyien mondják, hogy a fiatalok jobban tennék, ha az iskolapadban való ücsörgés helyett inkább szakmát tanulnának, ez nem igaz. Az OECD kedden megjelent kötete szerint Magyarországon különösen nagyot dob az ember fizetésén, ha felsőfokú végzettsége van.
Világszerte azzal szenvednek a különböző kormányok, hogy a legjobb diákok nem akarnak tanárnak menni, vagy ha mégis, eszük ágában sincs hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni. Hogyan képzik a tanárokat a legjobb oktatási rendszerekben,és hogyan lehetne a pályára csábítani a tehetséges fiatalokat?
Egyéb pszichés zavar – ez a szakértői bizottságok jolly joker diagnózisa, ha egy magatartási problémával küzdő diák ül velük szemben. Ezzel a bélyeggel pedig a normál iskolarendszer sokszor nem tud mit kezdeni. Az elkeseredett szülők gyakran a pedagógusokat okolják, akik szerintük nem közelítenek kellő figyelemmel SNI-s gyerekük felé. De hogyan látják a helyzetet azok a tanárok, akik hosszú évek óta tanítanak ilyen gyerekeket? Cikkünkben két olyan fiút mutatunk be, akik a szokásosnál nagyobb odafigyelést és biztatást igényelnének, de szüleik úgy érzik, mindenki csak szabadulni akar tőlük, és megszólal két pedagógus is, hogy elmondják: nekik mit jelent SNI-seket oktatni.
Donát egy súlyos betegségből épült fel, épértelmű kisfiú. Az iskolák mégsem vállalják, mert félnek, hogy túl sok gond lenne vele. Ahol pedig mégis fogadnák, ott nem kapna valódi fejlesztést. Ha szeptemberig nem találnak neki iskolát, magántanuló lesz, és az édesanyjának fel kell adnia az állását.
Volt olyan óra, amikor Dani négy egyest kapott, máskor az egész osztály előtt gúnyolták ki. Kettesekkel volt tele az ellenőrzője, az érettségije mégis nagyon jól sikerült. Mióta átvette a földrajz szakos diplomáját, aggódó anyukák százai kérik a tanácsát: mihez kezdjenek sajátos nevelési igényű gyerekükkel?
Az önkormányzathoz nem vagy csak nehezen lehet pályázni, a többi szülő csak szánakozik, de más gyerekét nem üdülteti. A pedagógusoknak nincs energiájuk pályázati lehetőségeket kutatni, a szülők pedig annyira szégyellik, hogy inkább hazugságokat találnak ki, miért nem tud a gyerek kirándulni menni.
Ne üzenjük azt a roma fiataloknak, hogy nekik diplomát szerezni csak emberfeletti képességekkel lehet, mert az sokakat eltéríthet a tanulás útjáról – vallja az a két roma fiatal, akik évek óta a YouTube-on poénkodnak saját cigányságukon. Videóikkal azokat a romákat képviselik, akikről már nem lehet azt mondani, hogy fel kell zárkózniuk. És, bár ahhoz azért kellett idő, hogy a nézőik megértsék: ők nem gúnyolódnak a roma embereken, inkább nevetve gondolkodtatnak, mára mégis ott tartanak, hogy középiskolába járnak segíteni, és tőlük kér nevelési tanácsot a roma kisgyereket örökbefogadó család.