Miközben a PISA-eredmények alapján folyamatosan romlik a magyar oktatási rendszer állapota, vannak országok, amelyek rövid idő alatt is sokat tudnak lendíteni a diákok teljesítményén és az oktatási esélyegyenlőségen.
Négy hónappal az érettségi előtt derült ki, mit fognak pontosan számonkérni. A megoldáshoz viszont össze kellene hívni a parlamentet.
Helyette a lexikális ismeretek csökkentésével, a digitális oktatási technikák bevezetésével és pedagógus kávéházak létrehozásával készülnek.
Az oktatási államtitkárság az iskolaszerkezeten, a tanterven és a pedagógusok bérezésén is változtatna a tragikus PISA-eredmények után.
Januártól már állami alkalmazásban álltak, de ez sok helyen még nincs lepapírozva, így késhet a bérük is.
Felnőtt emberek, de életükben nem volt még a kezükben térkép, és volt, aki a nevét sem tudta leírni. Bagon pár hátrányos helyzetű felnőtt elhatározta, hogy befejezi az általános iskolát, pedig van, aki negyven éve hagyta ott a tanulást. A gyereknevelés és a munkába járás is nehezíti a dolgukat, ráadásul hamarosan itt az osztályozó vizsga, és izgulnak, nehogy butának gondolják őket.
A magyar oktatásban nincs egységes integrációs elv a sajátos nevelési igényű gyerekekre, minden iskola úgy integrál, ahogy tud és, ahogy akar. A valamilyen szempontból sérült gyereket nevelő szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik az integrált iskolákban minél több motivációt kapjanak, de az intézmények nem minden esetben tudják ezt biztosítani. Igaz, nem is nagyon próbálkoznak vele.
Egyre inkább az alapján döntik el a szülők, hogy megfelelő oktatási színvonalúnak tartanak-e egy iskolát, hogy hány roma diák jár az osztályba. A lélektani határ ma valahol 40 és 50 százalék között mozog. Ha ezt eléri egy intézmény, aki teheti, viszi is máshova a gyerekét. Ez a döntés, bár racionálisnak tekinthető, a társadalom számára nagyon káros következményekkel jár. Pont azok a gyerekek maradnak ugyanis magukra, akiknek a leginkább szükségük lenne a minőségi tanári munkára, az integrált közösségre.
A kormány is elismerte, hogy sosem költött annyit oktatásra GDP-arányosan, mint a szocialisták 1995-ben. Akkor a GDP 5,3 százalékát szánták erre a területre, míg 2013-ban például csak 3,9-et.
Benedek jövő májusban érettségizik egy budapesti elitgimnáziumban, ahonnan jogra szeretne tovább menni. Évfolyamtársa, Évi orvosnak készül, a csepeli Norbi viszont hang- és fénytechnikával szeretne foglalkozni. Dávid autószerelőnek tanul egy székesfehérvári szakközépben, utána Győr felé venné az irányt. Ők négyen sok mindenben különböznek, de egy valamiben egyetértenek: kapcsolatok nélkül semmire sem mennek az életben.