Néhányan egyáltalán nem találnak munkát odahaza, de akik igen, azok is szívesebben mennek Arad környékére. Kényelmesebb, mert busszal viszik őket, és a munka sem túl megterhelő. Bárki el tudja végezni, egész jó a fizetés, nem nyomasztják őket percre kiszámított szünetekkel, és még légkondi is van.
A munkaerő-hiány ellenére a nyugdíj előtt álló munkavállalóknak egyáltalán nem javult a helyzetük. A kormány mégis kivezeti az őket segítő járulékkedvezményt, és inkább az idősebb, nyugdíjas munkavállalókat hozza helyzetbe.
A Heves megyei Szúcs-Bányatelepen egy maroknyi roma összefogott, hogy egy kicsit jobb legyen az élet a külvilágtól elzárt faluban. Az Autonómia Alapítvány támogatásával felújították a buszmegállót, klubhelyiséget alakítottak ki maguknak, ahol a felnőttek kikapcsolódhatnak. Megoldást kerestek és találtak a munkanélküliségre: sütödét indítottak, ahol azok a falubeli nők dolgozhatnak, akik korábban a gyereknevelés mellett nem jutottak biztos jövedelemhez.
Az ország egyik leggyorsabban elnéptelenedő járásában jártunk, hogy megnézzük, milyen elvándorlási mintázatok rajzolódnak ki a statisztikai adatok mögött. Olyanokkal is beszéltünk, akik minden erejükkel azon vannak, hogy dobbanthassanak arról a vidékről, ahonnan nézve még Nyíregyháza is metropolisz, mégsem jutnak egyről a kettőre egy sor akadály miatt.
A Belügyminisztérium közfoglalkoztatásról és a szociális gazdaságról szóló nemzetközi konferenciájának slusszpoénja volt, amikor a Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal vezetője magyarázta, miért nem ér semmit a közmunka, ha nincs mellette képzés, átképzés, tanácsadás.
Mást se nagyon éri meg vidéken csinálni, de legalább nincs akkora bűnözés. Íme pár érdekes grafikon népesedésről, fizetésekről, oktatásról és egészségügyről.
Állástalan szakikból karbantartó brigádot szervezett, hogy szegény családok élhetetlen lakásai megújulhassanak, közben pedig a szakembereknek se kelljen valami tőlük teljesen idegen feladatot végezniük közmunka címén. Reményt és önbecsülést vesztett ötvenes munkanélkülieknek szervez csoportos foglalkozásokat, hogy végül munkához segítse őket. Harminc éve a szociális ágazatban dolgozik, és úgy tűnik, nem fáradt még el. Ő Mester Gyöngyi, a Richter Aranyanyu egyik idei díjazottja.
A diploma, két beszélt idegen nyelv és a kellő ambicíó sem tud távol tartani a közmunka csapdájától, ha egy Budapesttől távoli kis faluban élsz, és a szüleid nem tudnak anyagilag támogatni. Nóra egyetemre ment, mert úgy érezte többre hivatott annál, minthogy árkot tisztogasson, de kezdi úgy érezni, hogy nem sok értelme volt. Hónapok óta pályázza az álláslehetőségeket, de vidékről lehetetlennek tűnik munkát találni a fővárosban.
Nincs benne a közbeszédben, sokan egész egyszerűen tudomást sem vesznek róla, hogy vannak olyan családok, ahol a szülő egyedül neveli a gyerekét. Pedig már minden ötödik magyar család így él, és számuk egyre csak nő. Az állam havonta ezerötszáz forinttal honorálja az egyedülálló szülők harcait, de a szolgáltatók sem törik össze magukat, hogy segítsék ezt a réteget.
Egy tanulmány szerint a korábban közfoglalkoztatottként dolgozók közel fele a közmunkából való kilépés utáni 180. napon még mindig regisztrált munkanélküli volt.