Egy időre mindhárman elvesztették az önbizalmukat, mikor kerekesszékbe kerültek – ki azért, mert a rendszeres mozgás hiánya miatt kicsit meghízott, ki pedig azért, mert úgy érezte, máshogy néznek rá az emberek. A mozgássérültek önbizalom-növelésével foglalkozó Kerekesszékesekért Alapítvány szervezte esküvői ruhás divatbemutatón modellként felvonuló kerekesszékes férfiakkal, nőkkel beszélgettünk.
Gábor évtizedekig állt gondnokság alatt, pedig a mentális állapota teljesen rendben van. Évekig pereskedett, míg a bíróság kimondta, hogy nem értelmi fogyatékos, és maga is el tudja dönteni, mire költse a pénzét.
Kerekesszékben ülők meséltek arról, mivel néznek szembe nap, mint nap, amikor megpróbálnak úgy élni, ahogy a többség. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak szeretnének aláírni egy hivatalos papírt a bankban, elmenni a nőgyógyászhoz méhnyakszűrésre, vagy a lakóotthonban tartott szentestén nem már délben megenni a halászlevelet.
Kata egyből megtalálta a közös hangot Bencével, Edit görcsölt rajta, hogyan kellene hozzáérnie Ciaranhoz, de végül kiderült, hogy felesleges volt. Dániel pedig viccelődni szokott, így később már a közös vécézés is oldottan megy. Ismerkedjenek meg azokkal az önkéntesekkel, akik a Szigeten mozgássérült fiatalokat segítenek!
Csilla Majkát szereti, Ágoston a Belgát, Dániel pedig a Szigetre jár ki. Mindhárman mozgássérültek, segítség nélkül egy métert sem tudnak megtenni, mégis állandó vendégei a pesti éjszakának. Ez nem volt mindig így, mi veszi rá a mozgássérült fiatalokat, hogy elmenjenek bulizni?
Egy folyamatos segítést igénylő mozgássérültnek nem opció az önálló élet. Két lehetősége van: vagy intézetbe megy, vagy a szülei gondozzák, ameddig bírják, esetleg támogató szolgálatot vesz igénybe. Muntág Vincének és Kiss Csabának megadatott az a lehetőség, hogy egy aktív és önálló életet éljenek. Szerintük ez egy valóságos csoda.
Bár egyre több vonalon futnak akadálymentes vonatok, az ország legkorszerűbb vasútvonalán több helyen is csak kerekesszékkel járhatatlan, kétemelet magas vasúti gyalogoshidakon, azaz repülőhidakon lehet átjutni az állomásépülettől távolabb eső vágányokra.
Hiába van szakképesítésük vagy akár felsőfokú végzettségük, a mozgássérülteknek mégis minimális esélyeik vannak, hogy elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon. A védett munkahelyek csak az állami támogatásra hajtanak, de nem foglalkoznak a mozgássérült dolgozóikkal, a nyílt munkaerőpiacra pedig csak az jut be, akinek óriási szerencséje van.
Ha egy egészségügyi intézmény lakója le akar feküdni egy másik lakóval, számítania kell rá, hogy erről mindenki beszélni fog az intézményben. Sok intézményben ugyan van intimszoba, de a kulcsot a főnővértől kell elkérni, de van, ahol a szobatársakat kell kipaterolni, ha valaki közösülni akar.
Hiába a sok akadálymentesített megálló és alacsonypadlós jármű, még mindig rémálom egy mozgássérülteknek eljutnia A-ból B-be tömegközlekedéssel. A sofőrök legszívesebben a megállóban hagynák őket, a számukra fenntartott járatok túlzsúfoltak, és még ha normálisan is bánnak velük, simán benne van a pakliban, hogy egyszerűen a peronon felejtik őket. Az egyre népszerűbb mopedről pedig már a bíróság is kimondta, hogy nem a buszra valók.