Magyarországon a nők harminc százalékát érintheti a menstruációs szegénység, és egyáltalán nem csak szegény falvakban fordul elő. Arról kérdeztük érintett nőket, hogyan vészelik át a havi vérzést. Van, aki vattát használ, de olyan is, aki erősebb napokon nem tud bemenni az egyetemi óráira, emellett folyamatosan retteg, hogy átázik és ezzel kikerül valamelyik közösségi oldalra.
A 2014 májusa óta felszámolás alatt álló szegregált lakótelep egyelőre meghagyott utcáiban fontos munkát végez a Máltai Szeretetszolgálat: a Szociális Lakásügynökségük közel harminc családnak ad felújított otthonokat. A lakhatásra koncentráló, de sok más szociális elemet tartalmazó program előremutató, a Miskolci Önkormányzatot azonban jóval többre kötelezte 2015-ben az Egyenlő Bánásmód Hatóság: annak a 75-80 családnak a lakhatásával is foglalkoznia kellett volna, akiknek még a jogsértés megállapítása előtt kellett elhagyniuk a számozott utcákat.
Kadarkúton havonta rendeznek erősember-versenyt, ami annyira népszerű a telepiek között, hogy a telefonfüggő fiatalok is megfeledkeznek a Facebookról. A Máltai Szeretetszolgálat tanodájában verítékben fürödve szkanderoznak és kocsit húznak, hogy felülkerekedjenek a többieken. Hajdú D. András képriportja.
Joli és Angéla pont olyan szegények, mint a monori és a toldi cigánytelepeken bárki más, de büszkén kalauzoltak minket virágokkal vagy zöldségekkel teleültetett kertjeikben, ahol azért is szeretnek időzni, mert minden szögletét a magukénak érzik.
Hiába a hideg és a szemerkélő eső, az ország keleti felében lévő Lácacsékén akkor is odasereglik a rétre a falu összes gyereke, amikor megjelenik a Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Játszótere. A szülők nem tudnak mit kezdeni velük, hiszen a legközelebbi fagyizó is Szlovákiában van, kirándulni pedig nincs pénzük elvinni őket. Az ugrálóvárat viszont percek alatt megtöltik, a focikaput alig akarják elengedni, és a versenyeket is nagyon élvezik. Mi történik a szegény faluban, ha egy délelőttre odaköltözik egy játszótér?
Sütővel fűtik fel a lakást, ronggyal gyújtják be a kályhát és majd minden nap tüzet raknak a közkutak alatt Miskolc legnagyobb szegénytelepének lakói. Lyukóvölgyet szinte megbénította a januári havazás, elmaradt a postás, a betegszállító és korcsolyapálya vált az utcákból, amelyeket főleg a helyiek takarítanak. Hogyan vészelik át a szegények a rekordhideget?
A nagyszatyros hajléktalanok mellett náluk kissé jobban öltözött kisnyugdíjasok is sorban állnak a segélyszervezetek ételosztásainál. Nekik ugyan van otthonuk, de szegénységük miatt rákényszerüének az ingyenebédre. Elsősorban a segélyszervezetek telephelyein szervezett ételosztásokra mennek.
Hívogatóan feketéllik a Tolna megyei Gyulaj termőföldje, még sincs benne egy árva mag sem. A világtól elzárt és elszegényedett falu utolsó esélye lehetne a túlélésre, ha a helyiek elkezdenének növényt termeszteni és állatot tartani. Csinálnák is, de nincs rá pénz. Ami kicsiben nagyon jól működik, az nagyban egyelőre csak egy álom.
Akinek adóssága van, azon már attól is rettegés lesz úrrá, ha egy idegen megjelenik a ház környékén, ha csenget a postás, de az is elég a paranoiához, hogy ismeretlen számról hívja őket valaki. Az eladósódás súlyos lelki terhekkel jár: felnőtt emberek nem mernek felbontani egy levelet, vagy annyi elég nekik az idegösszeomláshoz, ha a gyerek kér egy pohár vizet.
A kormány öt éve próbál mentőövet dobni az adósoknak, de eddig a végtörlesztés, az ócsai lakópark és a forintosítás sem tudta megoldani a családok eladósodását. Van, aki öt árverést is túlélt már ugyanabban az eladhatatlan kis házban, más katonának állt, hogy letudhassa a hitelét. A tartozással járó idegeskedés pedig hosszú időre meghatározhatja egy család életét.