Lassan egy éve tart küzdelem a Magyar Tudományos Akadémia és a kormány között az akadémiai kutatóhálózat ellenőrzéséért. Már látszódnak a harc a negatív következményei: az MTA elleni támadás óta több kutató döntött úgy, hogy a kialakult bizonytalan helyzetben nem érdemes tovább Magyarországon dolgoznia, és inkább külföldön folytatja pályafutását, ők meséltek az Abcúgnak döntésük okairól.
A törvényjavaslat újabb verziója valamelyest finomodott, de a lényeg változatlan: az Akadémia elveszíti az intézeteit, amitől sokan a tudomány szabadságát féltik.
Elegük van az Akadémia kutatóinak a kormánnyal vívott egyéves háborúból. Néhányan azt remélik, az Európai Néppárt még segíthet, de közben a folyosókon arról beszélgetnek, meddig érdemes az MTA-nál maradni. A legjobbak könnyen külföldön kutathatnak tovább, van, aki már elhagyta az országot, de várják őket az egyetemek és az üzleti szféra is.
Magyarországon szinte mindent meghatároz az ember származása: a foglalkozását, a fizetését, a gondolkozását. Különösen nehéz egy alsóbb társadalmi csoportból feljebb lépni, pláne felülről leesni. Az emberek mégsem érzik ezeket a merev határokat, sőt többségében úgy látják, előreléptek a szüleikhez képest. Hogy lehet ez?
A szegényebbek inkább demokráciapártiak, a gazdagabbak egyre nyitottabbak a diktatúrára. A szegényebbek elégedetlenek a mostani demokráciával, a gazdagabbaknak viszont nagyon tetszik. Egy frissen megjelent kutatásból úgy látszik, mintha két párhuzamos ország létezne egymás mellett, annyira eltérően ítélik meg kormánypártiak és ellenzékiek az ország helyzetét. Egy valami mégis összeköti őket: imádják a Kádár-rendszert.
Szinte borítékolható, hogy az MTA elvesztette a kutatóintézeteit, ami ideológiai és anyagi hasznot is hozhat a kormánynak. A radikálisabb bölcsészek és társadalomtudósok tovább küzdenének az alulról szerveződő Akadémiai Dolgozók Fórumában, a természettudósok viszont csendesebbek. Egy intézetvezető be is vállalta: ő inkább meghunyászkodik, mielőtt kivégezné a kormány.
A miniszter pénteken világossá tette, hogy ha kell, törvénymódosítással veszik el az akadémiai kutatóintézeteket. Erről Lovász László akadémiai elnök írt egy hétfő esti körlevélben. Azt ígérte, továbbra is azon lesznek, hogy garanciákat kapjanak a független és magas színvonalú tudományos kutatómunkára.
Ha gyereket vállalnak, annyira lemaradnak a férfiak bérszintjétől, hogy egész életükben nem tudják behozni. Ez akkor javulhatna, ha a nők könnyebben összehangolhatnák a munkahelyi és otthoni teendőiket. Vagyis segíteni kellene a munkaerőpiaci helyzetüket. De hogyan?
Nem tudják nem a független tudományos élet vesztét látni az Abcúgnak nyilatkozó akadémiai kutatók abban a törvényjavaslatban, ami a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium költségvetése alá rendelné a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatásainak finanszírozását. Az Abcúg birtokába került levél azt is jól mutatja, mennyire előkészített döntésről van szó: nem egész egy órát kapott az MTA jogi főosztálya, hogy véleményezze az intézmény működését alapjaiban befolyásoló törvénymódosítási javaslatot.
Az egyetemeken többen vannak, még a doktori programban sincs nagy baj, utána viszont mintha elvágnák a nők tudományos pályáját. Az MTA-n rádöbbentek, hogy a 354 akadémikusból csak 24 nő, ezért összehívtak egy bizottságot, ami kidolgozott pár javaslatot. Ha minden jól megy, két év múlva már nagyobb eséllyel lehet egy nőből akadémikus.