Bonyolult, nehezen értelmezhető előírásokkal és bürokratikus akadályokkal szivatják a rászorulókat az önkormányzatok – állapította meg az Utcajogász Egyesület a fővárosi kerületek lakás- és szociális rendeleteinek elemzése után.
A „Lakhatást mindenkinek” kampányt elindító Karin Zauner-Lohmeyer az Abcúgnak azt mondta, az EU nagyon konkrét lépésekkel tudná ösztönözni, segíteni a tagállamokat és a megfizethető lakások hiányával leginkább küzdő városokat, hogy szerepet vállaljanak ennek a hiánynak a mérséklésében. Például azzal, hogy segít nekik pénzhez jutni a saját, szociális lakáscélú befektetéseikhez, vagy uniós szintű ösztönzőkkel járul hozzá, hogy a rövidtávú, turizmussal összefüggő lakáskiadás ne legyen vonzóbb, mint a hosszútávú bérbeadás az ingatlantulajdonosok számára.
Első lépésként legalább azt ki kellene mondani, hogy gyermekes családokat nem szabad utcára tenni – mondja Misetics Bálint szociálpolitikus a Város Mindenkié törvényjavaslat-csomagjáról. Szernte hazai lakáspolitika minden elemében elhibázott, a kormány nem bővíti a szociális bérlakásszekort, csak a lakásépítést és a tulajdonszerzést, amiből tömegek maradnak ki. Nem foglalkoznak az elszabaduló albérleti díjakkal sem, pedig lenne rá megoldás.
Annának nyárig kell kiköltöznie az albérletből, ahol eddig lakott két mozgássérült lányával. Nem tudják mi lesz velük, mert alig találni olyan lakást, ami kerekesszékkel is megközelíthető: vagy nincs lift a házban vagy már a földszinten is lépcsőzni kell. Mivel egyedül neveli a gyerekeket, anyagilag is korlátozottak a lehetőségei. Fontos, hogy közel legyen az iskola, ahol a lányok tanulnak, csakhogy a környéken másfélszer annyit kérnek egy lakásért, mint amennyit Anna ki tudna fizetni. Annáék története nem egyedi; sok sérült gyereket ápoló család költözik vidékre, mert nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat.
Budapest most már látványosan küszködik az egekbe szökő ingatlanárak problémájával. A szinte nem létező szociális bérlakásállomány mellett majdhogynem lehetetlen a fővárosban úgy lakást találni, hogy a bérleti díjra ne menjen el a háztartás jövedelmének 40 százaléka. A problémával nem vagyunk egyedül Európában, de a budapestivel ellentétben a tőlünk nyugatra lévő városok vezetése legalább próbál valamit kezdeni vele. A bécsi önkormányzati lakásállományt Budapesté soha nem érheti utol, de a meglévő lakásállományát a magyar főváros is kezelhetné bölcsebben, az albérletpiacon a leginkább kitett bérlők segítésébe pedig akár rendszerszintű változtatások nélkül, már holnap is bele lehetne kezdeni.
Tavalyhoz képest is két és félszeresére növekedett a kilakoltatások száma március óta, amikor lejárt a kilakoltatási moratórium. Jövére még több embert rakhatnak ki az utcára.
Van köztük tanár, nyugdíjazott gyámügyes, luxusszállodai szobaasszony. Egy civil társaság tagjai ők, akik szabadidejükben a kilakoltatás árnyékában élő nyolcadik kerületi lakosoknak segítenek. Ha kell, leveleznek a végrehajtóval, bemennek az önkormányzathoz, sokszor buldózerként viszik végig az ügyeket. Szükség is van rájuk: olyanokat képviselnek, akikkel talán szóba sem állnának a hivatalok.
A költségvetési tervezet számos szociális területen csak tovább növeli az egyenlőtlenségeket – állítják civil szervezetek, akik a számokat átnézve arra jutottak, hogy a gyerekszegénység felszámolására, a családi pótlék emelésére vagy a lakhatási problémák megoldására nem jut több pénz jövőre sem.