Az önkormányzatoknak nagyon limitált a jogkörük a lakhatási szegénység enyhítésében, ráadásul ehhez sem anyagi forrással, sem elegendő bérlakással nem rendelkeznek. A Habitat for Humanity bemutatta a lakhatási jelentésének az önkormányzatok lehetőségeivel foglalkozó fejezetét. Ötletekből nincs hiány, hogy az önkormányzatok hogy használhatnák ki a maradék mozgásterüket, mindehhez csak a megfelelő politikai akarat szükséges.
Első lépésként legalább azt ki kellene mondani, hogy gyermekes családokat nem szabad utcára tenni – mondja Misetics Bálint szociálpolitikus a Város Mindenkié törvényjavaslat-csomagjáról. Szernte hazai lakáspolitika minden elemében elhibázott, a kormány nem bővíti a szociális bérlakásszekort, csak a lakásépítést és a tulajdonszerzést, amiből tömegek maradnak ki. Nem foglalkoznak az elszabaduló albérleti díjakkal sem, pedig lenne rá megoldás.
Évek óta üresen álló családi házakat vásárol meg a hajdúdorogi önkormányzat, hogy aztán olyan helyiek használhassák azokat, akik eddig – saját tulajdon híján – piaci alapon béreltek ingatlant. A lassan három éve működő otthonteremtési programban most négy család vesz részt, akik öt év takarékoskodás után megvehetik az ingatlant, amiben laknak. Az önkormányzat pedig az így visszakapott vételárat újabb házak vásárlására fordítaná. Csige Tamás polgármester szerint a Hajdúdoroghoz hasonló kisvárosokban ez használható modell lehet a szociális bérlakások kiváltására, és a lakhatási szegénység mérséklésére.
Budapest most már látványosan küszködik az egekbe szökő ingatlanárak problémájával. A szinte nem létező szociális bérlakásállomány mellett majdhogynem lehetetlen a fővárosban úgy lakást találni, hogy a bérleti díjra ne menjen el a háztartás jövedelmének 40 százaléka. A problémával nem vagyunk egyedül Európában, de a budapestivel ellentétben a tőlünk nyugatra lévő városok vezetése legalább próbál valamit kezdeni vele. A bécsi önkormányzati lakásállományt Budapesté soha nem érheti utol, de a meglévő lakásállományát a magyar főváros is kezelhetné bölcsebben, az albérletpiacon a leginkább kitett bérlők segítésébe pedig akár rendszerszintű változtatások nélkül, már holnap is bele lehetne kezdeni.
Inkább választják a rosszabb lakókörülményeket, minthogy távol kerüljenek a munkalehetőségektől, ami sokszor továbbra is Budapesthez köti őket, a város pezsgése után viszont nagyon nehezen szoknak hozzá a hétvégi házas övezet vagy a homoki dűlők csendjéhez és – úgy érzik – ingerszegénységéhez. Újpest, a hetedik kerület, vagy a külvárosi Budapest vetette ki őket magából, de ha már így alakult, megpróbálnak a lehető legélhetőbb otthont teremteni maguknak. A szomszédaik tehetősebb telektulajdonosok, vendégmunkások, vagy az első saját otthonukat építgető fiatal házaspárok. Így élnek az agglomerációban a Budapestről kiszoruló szegények.
Az elszabadult albérletárak és a fizetésképtelenné váló kisgyerekes albérlőktől rettegő tulajdonosok korában egy átlagos munkás-család alól is bármikor kicsúszhat a talaj, ha hirtelen új albérlet után kell néznie. Erre példa János és Irén története, akiknek senki nem volt hajlandó kiadni a lakását, mihelyt megtudták, hogy két gyerek is költözne bele. A családok átmeneti otthonában meghúzódó család hamarosan a Habitat for Humanity jóvoltából egy felújított szociális bérlakásba költözhet Budapest egyik külső kerületében, de egyértelmű, hogy az övék egy szerencsés eset: mindegyik szülőnek van munkája, és a válság nem zilálta szét őket.
Miközben a tehetősebbeknek kedvező lakástámogatási formákat és az azokra fordított állami forrásokat folyamatosan bővíti a kormány, a szegényebb, igazi lakhatási problémákkal küzdőkön szinte egyáltalán nem segít. A Habitat for Humanity Magyarország bemutatta a hazai lakhatási szegénységről szóló éves jelentését.
Tudta, hogy ha jövedelmének 10 százalékánál többet kell rezsire költenie, ön már energiaszegénynek számít? Magyarországon közel egymillió ember nem tudja rendesen felfűteni a lakását, és további 2,5 millióan laknak rosszul szigetelt, beázó és a nyirkosság miatt penészesedő otthonokban, amelyek energiaköltségei ráadásul jóval magasabbak, mint a korszerű energetikájú házaknak. A megoldás a meglehetősen öreg magyarországi lakásállomány korszerűsítése lenne, de a valós igényekhez képest kevés a mostani kormányzati szerepvállalás.
Rendőröknek és mentősöknek kellett elvinniük egyik nőt, akit annak ellenére raktak ki önkormányzati lakásából Székesfehérváron, hogy nem volt tartozása. A pszichiátriára került, majd az utcára.
Sorra mondja fel a szociális bérlakásban élő régi berlők szerződéseit a Székesfehérvári Önkormányzat, pedig nincs is tartozásuk és jogosultak lennének még ott élni. Hosszú évek óta rászoruló, lakhatásukat piaci viszonyok között megoldani nem képes emberek kerülhetnek utcára. Az önkormányzat széttárja a karját: sok a rászoruló, kevés a szociális lakás, ezért kipörgetik a régi lakókat, hogy másnak is jusson hely.