Míg a magyar iskolákban jellemzően a tanár jóindulatán múlik, hogyan bünteti meg a rossz magatartású diákot, addig Angliában ez a legapróbb részletekig szabályozva van. Ha valaki megbontja a rendet, a tanárok ugyanúgy reagálnak, nincs kegyelemkettes, meg koki a fejre. Neumann Eszter kutató hónapokat töltött angliai és magyar iskolákban, azt figyelve, hogyan kezelik a pedagógusok magatartási problémákat.
Egyre többen szorulnak ki az oktatásból, és egyre jobban zavarja őket a létbizonytalanság. Összefoglaltuk a 2016-os ifjúságkutatás legfontosabb eredményeit.
Egyre inkább az alapján döntik el a szülők, hogy megfelelő oktatási színvonalúnak tartanak-e egy iskolát, hogy hány roma diák jár az osztályba. A lélektani határ ma valahol 40 és 50 százalék között mozog. Ha ezt eléri egy intézmény, aki teheti, viszi is máshova a gyerekét. Ez a döntés, bár racionálisnak tekinthető, a társadalom számára nagyon káros következményekkel jár. Pont azok a gyerekek maradnak ugyanis magukra, akiknek a leginkább szükségük lenne a minőségi tanári munkára, az integrált közösségre.
Anyuka vigye inkább másik iskolába a gyerekét, mert náluk úgysem bírná a tempót, meg különben is, sok a fizetős program, amit nem tudnak kifizetni. A cigány, hátrányos helyzetű diákokat nem ritkán ilyen finom utalásokkal szorítják ki a saját körzetükbe tartozó, jobb iskolákból. Marad a gyengébb és még messzebb is levő suli, ahonnan meg a jobb módú szülők menekítik el a gyereküket, ahogy egyre több cigány osztálytársuk lesz. A tanulói ingázás mára jobban erősíti a szegregációt, mint ha valaki szegénytelepen lakik.
Bíróság előtt kellett részletes vallomást tenniük homoszexuális kapcsolatukról, ha szerencséjük volt, megúszták pénzbüntetéssel, de ha valaki tartós párkapcsolatban élt egy másik férfival, visszaesőnek minősült, és akár el is zárhatták. Vonzó álruhás rendőrök próbálták csőbe húzni, akiről azt gyanították, hogy a saját neméhez vonzódik, később pedig ezzel zsarolták, aki nem akart a rendszer besúgója lenni. Egy kutató évek óta vizsgálja, hogyan bánt az állam 1990 előtt a homoszexuális férfiakkal.
A tananyagot soknak tartják, a lexikális tudásanyagot még inkább a magyar középiskolások. Sokkal inkább tanulnának arról, hogyan kell főzni, egy csekket befizetni, vagy egy adóbevallást elkészíteni, mint a különböző háborúkról. Egy nemrég készült felmérés szerint a diákok negyede külföldön szeretne továbbtanulni, mert több fizetést és jobb karriert remélnek, mintha itthon járnának egyetemre.
Havonta több tízezer forintot költ az állam arra, hogy egy hajléktalan lepukkant szállókon vagy az utcán éljen. Drága az orvosi ellátás, és még a gyakori rendőri igazoltatások is pénzbe kerülnek. Egy friss kutatás szerint ezeknek az embereknek egy részét párosával lakásba lehetne költöztetni, kevesebb pénzért. Ott pedig nagyobb eséllyel találhatnának munkát, és az egészségük is javulna.
Egyre több negyven feletti magyar nőnek nincs gyereke. Valaki tudatosan választja ezt az életformát, de a gyerek nélkül élők többségét még mindig valamilyen külső körülmény akadályoz abban, hogy anyává váljon. A van még időm hiú reménye csak az egyik a sok ok közül: rossz vagy nem létező párkapcsolat, az egészségügyi és anyagi gondok szinte mindig előkerülnek, amikor indokolni kell a gyerektelenséget.
Hogyan terjedt el a magyar közbeszédben napok alatt egy korábban sosem használt fogalom, a megélhetési bevándorló? Mitől lett hirtelen az ország lekeresettebb migrációs szakértője Nógrádi György? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni egy most megjelent tanulmány, amiből az is kiderül, hogy a menekülteket bűnözőként beállító rendőrségi fotók, a járványtól való rettegés miatt maszkban intézkedő rendőrök képe, és a civilek totális háttérbe szorítása mind hozzájárultak a menekültellenes kampány sikeréhez.
Átfogó kutatás jelent meg a vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásairól, arról, hogy mit éreznek több évvel a tragédia után a helyiek. A három elöntött településen azóta sem állt helyre teljesen a rend: probléma a munkanélküliség, nincsenek rendszeres szűrővizsgálatok, és a többség azt mondta: rosszabbul él a katasztrófa óta.