A fóti otthon bezárásáról szóló kormányhatározat titkos, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF), az intézmény fenntartója pedig azt állítja, hogy nincs birtkokában az átszervezés részletei tartalmazó szakmai tervnek. Egy most nyilvánosságra került levelézés tanúsága szerint mégiscsak létezik az SZGY által korábban letagadott dokumentum.
A fóti gyermekotthon egyik fiatal lakója úgy döntött, hogy kiáll magáért és a társaiért, és a Facebookon kér segítséget. Közel háromezer megosztásnál jár a hétfő délutáni poszt, amiben a hozzászólók a lány bátorságát díjazzák, és a támogatásukról biztosítják őt. Karolina, a 18 éves mozgássérült lány a posztjában arra kéri az embereket, hogy segítsenek nekik, hogy együtt maradhassanak, és felteszi a kérdést, hogy „Ti tudnátok a családotok nélkül boldogok lenni?”
A Magyar Hírlapban üzente meg a kormány, hogy még idén bezáratja a fóti gyermekotthont, ahol 50-60 súlyos pszichés problémával küzdő és különleges ellátást igénylő, tartósan beteg és sérült gyereket gondoznak, illetve itt történik a Magyarországra kísérő nélkül érkező kiskorú menekültek ellátása is. Azt is megnevezte a kormány, hogy hová helyeznék át a gyerekeket, de erről mintha az érintett intézményeket elfelejtette volna értesíteni. Két speciális gyermekotthonban, Zalaegerszegen és Kalocsán lassan befejeződik a férőhelybővítés, azt azonban nem tudják, hogy a fótiak vagy mások költöznek be. Nagyobb rejtély, hogy mi lesz a menekültek és a sérült gyerekek sorsa: a számukra kijelölt helyszínen nem történt semmiféle fejlesztés és a jelek szerint nem is fog.
Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) tavaly novemberben még arra szólította fel a kormányt, állítsa le és gondolja át az értelmi és testi fogyatékkal élő embereknek otthont adó nagy intézmények kitagolását, mert az abban a formájában nem segít a probléma megoldásán. Most, úgy látszik, mégis inkább partnerségre törekszenek a kormánnyal: hétfőn megnyitották a szervezet 850 milliós uniós forrásból kialakított „Önálló életvitel centrum”-hálózatának első darabját.
A 32 éves Gábor születése óta mozgássérült. Sok intézményt megjárt már, most egy észak-alföldi kis faluban működő, viszonylag kis létszámú otthonban lakik – ahonnan legszívesebben már holnap elköltözne, annyira sivárnak és eseménytelennek érzi ott az életét. A cél Budapest lenne, ahol több mint 15 évet élt már, és barátai is ott vannak. A főváros egyetlen mozgássérült otthonába bekerülni azonban jelenleg csak kihalásos alapon lehet. Gábor történetén keresztül kirajzolódnak a hazai fogyatékos-ellátás legégetőbb problémái.
A különleges ellátást igénylő gyerekek Hatvan városába, a speciális gondozást igénylők Zalaegerszegre és Kalocsára kerülnek.