Keresés

Ha jól csinálják, végre mindenkié lehet a csobánkai iskola

Ha jól csinálják, végre mindenkié lehet a csobánkai iskola

A harmadik első osztály kezdi meg a tanévet ősszel abban a csobánkai iskolában, aminek az indulásáról másfél évvel ezelőtt riportunkban írtunk. A legnagyobb kérdés az iskolaindítással kapcsolatban az volt: mitől nem fog olyan sorsra jutni majd ez az iskola is, mint az egy évvel korábban bezárt elődje, ahová a szegényebb, roma szülőkön kívül a végén már senki nem íratta a gyerekét. Mostanra úgy látszik, a dolog a jónevűnek számító szentendrei anyaintézmény szakértelmén, de annál is inkább az ügy iránt elkötelezett csobánkai szülőkön múlik, akik egy családias falusi iskolában, de városi színvonalon szeretnék taníttatni a gyereküket – együtt a hátrányos helyzetű roma gyerekekkel -, és mindezért tesznek is.

Én nem vagyok szakember, de a szívemben van

Én nem vagyok szakember, de a szívemben van

Egy kis békési faluban nem mindennapi kapcsolatra bukkanhatunk egy látássérült kisfiú és tanítónénije között. Zsóriné Hocz Anikó amikor meghallotta, hogy Balázs az osztályába érkezik, 30 éves tanítói pályával a háta mögött nekiállt megtanulni a Braille-írást, és felkutatta azokat a módszereket, amikkel képes lesz tanítani a vak fiút. Balázs nagyon jó tanuló, az osztály példaképe, és a tanítónő hatására író szeretne lenni, ha felnő. A tanítónő szerint egy csoda, ami vele történt és a későbbiekben szívesen foglalkozna látássérült gyerekekkel.