Az elmúlt egy évben sosem látott feszültség költözött a magyar bíróságokra. Sorra hagyják ott a pályát karrierük csúcsán levő, középkorú bírók, de a legtöbben bezárkóznak a tárgyalóterembe, és hallgatnak, amíg nem esik személyes bántódásuk. Közben vannak, akik sosem látott módon szembeszálltak a törvénytelenségeken kapott Handó Tündével. Hova vezet ez, és mi járhat manapság a bírók fejében?
Egy év múlva állnak fel az új közigazgatási bíróságok, amelyektől sokan az igazságszolgáltatás függetlenségét féltik. Ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy az új rendszer az egészen hétköznapi pereket is átrajzolhatja. Féljenek-e azok, akik szembeszállnának az adóhatósággal, a gyámüggyel vagy a földhivatallal?
Várhatóan elfogadják szerdán a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, amelyek az állampolgárok és az állam vitás ügyeiben hozhatnak döntéseket. Aligha érthető, hogy miért van szükség erre, hiszen első fokon már most is közigazgatási ügyekre specializálódott bírók döntenek az ilyen ügyekben. A Magyar Helsinki Bizottság szerint azért, hogy a kormánynak meglegyen a lehetősége, hogy a számára kényes ügyekben neki kedvező döntéseket hozzanak a bírák, akik kinevezéséről maga az igazságügyi miniszter gondoskodik. A Kúria nem aggódik ennyire.
A nem-önkéntes pszichiátriai kezelés alá vont személyeknek túl későn kapják kézhez a kezelés elrendeléséről szóló határozatot.
Ide tartoznának a közérdekű adatigénylések, valamint a Nemzeti Bank, a Médiatanács és más állami szervek döntéseinek jogszerűségéről szóló perek is.
Jó, ha évente egy-két jogerős bírósági ítélet születik uzsorások ellen, pedig a jelenség virágzik. Legtöbbször még nyomozás sem indul, pedig a falu összes lakója, köztük a helyi rendőr is pontosan tudja, hogy kiről van szó, és hogy húzza le a kiszolgáltatott embereket. Tanúvallomások nélkül szinte remény sincs bíróságig vinni az ügyet, a sértettek azonban nagyon ritkán beszélnek. De hogyan is várhatnánk, hogy feljelentsék azt az embert, akit nem ellenségnek, hanem a megmentőjüknek tekintenek?