Facebook-csoportokba szerveződve támogatják egymást azok, akik otthon ápolják idős vagy demens hozzátartozójukat. Itt beszélik meg, hogyan lehet ápolási díjat igényelni, mik az a tapasztalatok az egyes gyógyszerekről, hogyan kezeljék, ha a nagyi már nem emlékszik dolgokra. Mivel az idősek gondozása 0-24 órás készenléttel jár, az interneten kívül szinte nem is marad más kapcsolatuk a külvilággal
Becslések szerint Magyarországon 200-250 ezer demenciával élő beteg él, de mindössze 5500-an szednek gyógyszert. Kázár Ágnes háziorvos szerint ez azt jelenti, hogy már csak akkor jutnak gyógyszerhez, amikor késő, és nem lassítható a betegség súlyosbodása. Vagy eleve keveseknél ismerik fel a betegséget, így el sem kezdődik a gondozásuk. A családok kevés segítségre számíthatnak ebben a helyzetben, a szociális elláttás leterhelt, az idősotthonokban több éves várólisták vannak.
Átlagosan két évet kell várniuk azoknak az időseknek, akik már nem tudnak magukról gondoskodni, hogy bekerülhessenek egy otthonba. A várakozók fele meg sem éri ezt, előbb meghalnak, minthogy ellátáshoz jutnának. Idén februárban már 24 ezren szerepeltek az idősotthonok várólistáin.
Pedig a törvény szerint nem is fogadhatnak mást, csak őket. Nem találnak szakápolókat, vagy akiket mégis, azokat elcsábítják a kórházak. Így előfordul, hogy képzetlen ápolók dolgoznak súlyos beteg idősekkel, miközben az állami támogatás változatlan. Pedig hamarosan csinálni kell valamit, mert egyre több az idős, nagybeteg magyar.
Gyilkossági kísérlet, járvány, vagy az intézményből rendszeresen megszökő beteg – csak néhány eset azok közül, amelyek az előző években történtek a Péceli Idősek Otthonában. A visszásságokról az ombudman jelentése számol be.