Egy volt szakápoló magánvállalkozást indított, hogy a házi segítségnyújtással betömje azokat a lyukakat és hiányosságokat, amiket az állami gondozószolgálatok hagynak. Egy maréknyi lánycsapattal járnak a szegény telepekre gyógytornásztatni, a kórházba felfekvéseket kezelni, vagy csak bevásárolni egy-egy idősnek. Náluk nincs olyan, hogy valamit nem vállalnak, vagy több hónapot kell várakoznia a betegnek, a segítség pár órán belül megérkezik.
Györfi Mihály lázadó, antikommunista hippiként kezdte az életét, most pedig a Filadelfia Evangélikus Egyházközség lelkészeként egy egész szociális hálót épített ki a helyi rászorulóknak. Alkoholistáknak és drogfüggőknek szenvedélybeteg ellátást alakítottak ki, a fogyatékossággal élőknek támogató szolgálatot, a Görögszálláson lévő szegregációban pedig házi segítségnyújtással, korai fejlesztéssel, tanyagondoksággal és organikus farmgazdálkodással próbálják felzárkóztatni a szegényeket.
Nagyjából évi negyvenhárom milliárd forintból oldhatná meg az állam, hogy az önállóságukban súlyosan akadályozott fogyatékossággal élők és idősek elegendő és szakszerű segítséget kapjanak az otthonápolásban. A bővítés az államnak is megérné, mert a gondozás miatt otthon ragadt családtagok visszatérhetnének a munkaerőpiacra, adót fizetnének, és még az ápolási díjat sem kellene fizetni, így a rendszer költségei jelentősen csökkennének.
Pedig a törvény szerint nem is fogadhatnak mást, csak őket. Nem találnak szakápolókat, vagy akiket mégis, azokat elcsábítják a kórházak. Így előfordul, hogy képzetlen ápolók dolgoznak súlyos beteg idősekkel, miközben az állami támogatás változatlan. Pedig hamarosan csinálni kell valamit, mert egyre több az idős, nagybeteg magyar.