Keresés

Hiába a csatorna, soha nem lesz víz az ózdi romák házaiban

Ózd összes, vezetékes ivóvíz nélküli háztartásának gondjait ugyan nem oldhatta volna meg, de jóval több ember életminőségén javíthatott volna az 1,72 milliárd forintos, 2013-2015 között, jórészt svájci támogatásból megvalósult ivóvízhálózat-fejlesztés. Két évvel a megvalósítás után, miközben már ott fut a cső a házuk előtt, sokan továbbra sem tudják beköttetni otthonaikba a vizet. A korábban vízdíj-tartozás miatt lecsatlakoztatott háztartások lakóinak pedig esélyük sem volt, hogy támogatást kapjanak az újbóli ivóvízbekötésre.

Se ágyuk, se íróasztaluk nincs a cigány gyerekeknek

Az ország legszegényebb térségeiben élő cigány gyerekek alig harmada él elfogadható lakásban, a többségnek nincs íróasztala, de sokan vannak, akiknek még saját ágy sem jut. A szegénység és a szülők munkanélkülisége mellett a rossz lakáskörülmények is tovább rontják ezeknek a gyerekeknek az esélyit. A zsúfoltság és a penészes falak ráadásul meg is betegítik őket.

Fölösleges házit adni, ha otthon fűtés sincs

A Tolna megyei apró település, Gyulaj iskolájában tudják a tanárok, hogy ahol összesen egy szoba fűtésére van pénz, ott nem lehet elvárni, hogy a gyerek délután házit írjon. A zömében cigány iskolában nem az alternatív oktatási módszerekkel próbálnak segíteni, inkább azzal, hogy a tanárok munkája nem ér véget a tananyag leadásával. Ha a kollégiumba készülő lányoknak kell divatos ruhát válogatni, vagy a cseten meghallgatni őket, rájuk akkor is számíthatnak.

Egymaga ment meg családokat, iskolákat a miskolci ápolónő

Sinka Eszter elvégzi az adminisztrációs feladatokat, ellátja a betegeket, és közben meghallgatja őket. Körzeti nővérként az összes páciensét jól ismeri, már-már szülői-nagyszülői kapcsolat van köztük. Szabadidejében rászorulóknak gyűjt, és gondoskodik róla, hogy az adományok eljussanak a hátrányos helyzetű családokhoz.

Azért vannak, hogy ne a nyolcadikos ballagás legyen a népünnepély

Nem egy szokványos alaphelyzet, ha egy zömmel hátrányos helyzetű romák lakta kis faluban működik egy gimnázium, és sok jó sem szokott kisülni abból, ha szegregált környezetben tanul együtt 80, általános iskolás korából komoly tanulási nehézségeket magával cipelő diák. Az alsószentmártoni A Tan Kapuja Buddhista Gimnázium azonban másképp látja saját szerepét a település és környéke életében: olyan fiatalokért működnek, akik nélkülük gondolni sem mernének az érettségire.

A mosolyhoz tartozó arc alaposan megöregedett

Alsószentmárton a 70-es évek végén, mint az ország első “cigányfaluja” került a szociológusok és néprajztudósok figyelmének középpontjába, de gazdagon dokumentálták képben és írásban a falubeliek életét, társadalmi-gazdasági környezetét még a 90-es években is. A horvát-magyar határ mentén fekvő településen megtaláltuk egy 1977-ben készült képriport néhány szereplőjét: azt mondják, sosem hagyták, és már sosem fogják elhagyni Alsószentmártont, de gyerekeiknek azért nem ezt kívánják. Közben visszasírják az időt, amikor még volt munka, és nem kellett szívgyógyszerekre vagyont költeni, vagy háromnaponta dialízisre járni. “Akkor és most” riport egy 70-es évek végi alsószentmártoni fotóriport szereplőivel.

A tolltartó mellé hipót is vinni kell

A szegény gyereknek se tolltartója, se iskolatáskája, de gyakran még egy ceruzája sincsen, az ő egyetlen esélyük, ha valamelyik civil szervezet adományából jut nekik is.

Lengyel aprósüteménnyel hálózzák be áldozataikat az uzsorások

Kinyújtja a kezét az autó ablakán, egy köteg pénz szorongat, és szívélyesen megkínálja vele az utcán sétáló családanyát – ez csak egy az uzsorások leggyakoribb ügyfélszerző módszerei közül. Bár aki egyszer pénzt fogad el tőlük, örökre a rabjuk lesz, a szegények mégis a segítőt és nem az ellenséget látják bennük. A legszegényebb településeken az uzsora a mindennapok része.

Pokollá teszik a kisebbségek életét Magyarországon

A magyarországi romák ördögi körbe kerültek, egyre lejjebb csúsznak, sokan még a származásukat is letagadják. Szinte minden harmadik magyar ember elképzelt már homoszexuális nemi aktust, a melegeknek mégis rejtőzködniük kell még a családjuk előtt is. Hogyan élnek közöttünk a hátrányos helyzetű emberek?