Különböző utak vezették a budapesti vagy környéki erdőkbe azokat a hajléktalan embereket, akik saját maguk építette kunyhóba költöztek életük egy pontján. Huszonhárman közülük az Utcáról Lakásba Egyesület egy frissen megjelent interjúkötetében beszélik el élettörténeteiket, minden eddiginél közelebbi képet mutatva a városi erdőkben tengődő emberek valóságáról.
Első lépésként legalább azt ki kellene mondani, hogy gyermekes családokat nem szabad utcára tenni – mondja Misetics Bálint szociálpolitikus a Város Mindenkié törvényjavaslat-csomagjáról. Szernte hazai lakáspolitika minden elemében elhibázott, a kormány nem bővíti a szociális bérlakásszekort, csak a lakásépítést és a tulajdonszerzést, amiből tömegek maradnak ki. Nem foglalkoznak az elszabaduló albérleti díjakkal sem, pedig lenne rá megoldás.
Bár tavaly október óta elvileg tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni, ezen a télen kevesebb hajléktalan ember ment be éjjeli menedékhelyekre, mint az elmúlt három évben bármikor. A Február Harmadika Munkacsoport éves hajléktalanfelmérése szerint akik mégis bent aludtak, azok a hideg miatt tették, de a büntetéstől való félelemből sokan magántelkekre húzódtak.
Hihetetlen összefogással mentettek meg egy pécsi férfit az utcán éléstől. Bár a hajléktalan férfi viskóját lerombolták, a helyiek segítségével hozzájutott egy pici házikóhoz, amihez még tűzifát is kapott, mostanra pedig már munkát is találtak Jánosnak.
Attól, hogy valakinek nincs pénze, és sosem jut el színházba vagy koncertre, még érdekelheti a kultúra. Tóth Simon Ferenc színész ezért többször szervezett már előadásokat hajléktalan emberek számára. Kedden a magyar kultúra napján a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Vonat nevű menedékhelyén léptek fel József Attila, Márai Sándor, Kodály Zoltán és Bartók Béla műveivel.
A hajléktalanságot kriminalizáló törvénymódosítás életbe lépése óta a közvélemény rengeteget foglalkozott a hajléktalan emberek helyzetével és az ellátórendszer hiányosságaival. Viszont semmit nem tudunk azokról, akik azért dolgoznak, hogy senki se fagyjon halálra az utcán és a szállókon mindenki emberhez méltó ellátást kapjon. Eleve kevesen tudják, mivel foglalkozik egy szociális munkás, és hogy munkája korántsem abból áll, hogy ételt oszt a rászorulóknak.
Az adományozás ideális esetben mindkét félnek hasznos. Az adományozási kultúránk sokat fejlődött az utóbbi években, de sokan még mindig így álcázzák a lomtalanítást, és nincsenek tisztában azzal, hogy leginkább mikre is van szükség. Sőt, előfordul, hogy penészes vagy éppen egérürülékes adományokat rejtenek a csomagok.
Az országos statisztikák szerint november eleje óta mindössze 27 hajléktalan embert figyelmeztettek a rendőrök “életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése” miatt. Korábban három hét alatt több mint 130 esetben intézkedtek.
Hiába próbálja a kormány erővel szállóra terelni a hajléktalanokat, egyelőre ez nem nagyon sikerült. Egyrészt azért, mert a szállók még az ott dolgozók szerint is embertelenek, zsúfoltság, veszekedések és bogarak nehezítik az elalvást. Másrészt a hajléktalanok többsége pletykák alapján próbálja eldönteni, hol töltse az éjszakát, és sokszor az utcán találják meg az áhított biztonságot.
Hogyan működik a párkapcsolat, ha nincs fedél az ember feje fölött? Miért ragaszkodik valaki az erdei kunyhójához, mikor lenne helye a szállón? Van-e kiút a hajléktalanságból? Mária és László betekintést engedett a mindennapjaiba.