Kitti tizenöt évesen szülte az első gyerekét. Senki sem akarta befogadni, még a saját anyja is lemondott róla. Félő volt, hogy elveszik tőle a gyerekeket, ezért ő maga is nevelőszülőhöz költözött. Öt hónapig lakott Áginál, akitől megtanulta, hogyan kell tizenévesen gyereket nevelni és háztartást vezetni. Azóta megházasodott, albérletben él a családjával.
Szilvi börtönben született. Egyéves korában elszakították az édesanyjától, akit csak rabruhában látott. Mégis annyi szeretetet kapott, amennyit kevesen. Ismerje meg egy másfél éves kislány történetét, aki most egy lépésre van attól, hogy igazi családban nőhessen fel!
Egy hónappal a tizennyolcadik születésnapja előtt elvették az édesanyjától, és állami lakásotthonba került. Három év múlva nevelőszülőhöz költözött, aztán megpróbált saját lábra állni. Megjárta Battonyát, Szegedet, Győrt, Zürichet. most pedig Budapestre készül, mert megvilágosodott. Ismerje meg Zsolt történetét, akinél kevesen tudják jobban, milyen a családjukból kiemelt gyerekek élete.
Erzsébetnek amint el kell hagynia a kórházat, el kell hagynia a gyermekét is. A várandóssága alatt hajléktalanszállón élt, és hiába jelentkezett rengeteg anyaotthonba, és ment el felvételizni még a kórházból is egy otthonba, nem vették fel
Papírokat írogatnak, és hónapokon keresztül apróságokon vitatkoznak a gyerekvédelmi rendszer dolgozói, miközben a gyerekek járnak a legrosszabbul. Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak programfejlesztési igazgatója évtizedek óta dolgozik ezen a területen. Szerinte tragédia, ami a gyerekvédelemben történik. A bürokrácia és a tehetetlenség mindenkit kikészített, és generációk óta öröklődik a reménytelenség.
Valami nincs rendben a gyermekvédelmi rendszerrel. A családgondozók kiégettek és túlterheltek, a szüleiktől elválasztott gyerekekkel pedig az állam sem bánik kesztyűs kézzel. A kudarcosan működő rendszer épp azt a feladatát nem tudja ellátni, amiért létezik: a gyerekek védelmét.
Velkei István és élettársa, Jakab Rozália nem tökéletes szülők, sőt, sok hibát követnek el, István múltja sötét, történetükből mégis az derül ki, ha a gyermekvédelmi rendszer hatékonyabban működne, ha egy családgondozóra nem 40 család jutna, ha valaki segítené őket a munkájukban, akkor most nem kellett volna három kisgyereket elvenni a szüleiktől.
Anyaotthonról anyaotthonra vándorolnak azok a nők, akik segítség és lakás nélkül maradtak gyerekeikkel. Miközben a legtöbben valójában támogatásra szorulnának, mert hajléktalanok voltak, vagy bántalmazták őket, erőn felül kell küzdeniük, hogy a felszínen tudjanak maradni a 30-40 ezer forintos havi bevételükből, sőt, még félre is tudjanak tenni albérletre. Aki anyaotthonban köt ki, annak nincs senkije, akire számíthatna. […]
Nem szólhatnak a rendőrök arról, ha szexuális erőszak gyanújával nyomoznak óvodában, iskolában, egy gyermekotthonban pedig általban esély sincs rá, hogy elkülönítsék a veszélyeztetett gyerekeket. Leggyakrabban viszont családon belül történik a szexuális zaklatás, ami gyakran csak évek múltán tudatosul az áldozatban. Interjú Szilvási Timeával, aki a Pest megyei rendőrfőkapitányságon vezeti a kiskorúak ellen elkövetett nemi bűncselekmények felderítését.
Sok szegény családtól kell elvenni a gyerekét, pedig lenne más megoldás is. Szociális bérlakás-programmal és közvetlen segítséggel javítható lenne a helyzet, de így mindenképp a gyerekek járnak rosszul.