Mezei Ádám kilenc éve fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozik, segít nekik munkát szerezni, felkészülni az állásinterjúra, és kezelni a munkahelyi konfliktusaikat. A körülötte levők igazi példaképnek tekintik, ezért is kaphatott 2018-ban Jószolgálat-díjat „hivatásszerűen végzett szociális munka” kategóriában.
A fogyatékos emberek sokszor csak visszautasítással találkoznak, amikor párt keresnek. Hiába próbálkoznak éveken át a társkeresőkön, és beszélgetnek jókat, amint kiderül a fogyatékosságuk, a másik fél szinte azonnal felszívódik. Még úgy is nehéz párt találni, ha az ember csak minimálisan mozgáskorlátozott, hát még ha intézetben él. Vannak olyan ép emberek, akik el sem tudják képzelni, hogy fogyatékos emberrel, mozgáskorlátozottal járjanak, pedig erre is van sikeres példa.
Stadler Tamás nyitott gerinccel és vízfejűséggel született. Az orvosok lemondtak róla, édesanyja azonban nem. Kórházban töltött évek, dühkitörések, az öngyilkosság gondolata – egészen addig ez jellemezte a most 27 éves sárbogárdi fiatalember mindennapjait, amíg be nem lépett az életébe a sport, ami aztán mindent megváltoztatott. Immár négyszeres magyar bajnok, 160 kilogrammal nyom fekve, álma, hogy kijusson a paralimpiára. Szerinte akarattal, kitartással egy mozgássérült ember akár felül is múlhatja az épeket. Hogyan jutott el idáig? Videó.
Miskolcon sikeresen működik egy szociális farm, ahol fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereket vonnak be a gazdálkodásba, a megtermelt árut pedig értékesítik. Ez egyrészt terápia, másrészt megoldja a fiatalok lakhatási problémáit, és saját fizetést biztosít számukra. De ahhoz, hogy sok ilyen legyen, jogszabályi változások kellenek.
A bíróságok egyre inkább az európai sztenderdek szerint döntenek, de még minig tízezrek élnek gondnokság alatt, választójog nélkül. Az érdekvédők jogszabályi változásokat szeretnének.
Semmi sem bizonyítja, hogy ők könnyebben felülnének a manipulációnak, mint bárki más. Köztük is vannak, akiket érdekel a politika, és szívesen beleszólnának az ország sorsába. Kampány indult azért, hogy őket se rekesszék ki a választásokból.
Egy folyamatos segítést igénylő mozgássérültnek nem opció az önálló élet. Két lehetősége van: vagy intézetbe megy, vagy a szülei gondozzák, ameddig bírják, esetleg támogató szolgálatot vesz igénybe. Muntág Vincének és Kiss Csabának megadatott az a lehetőség, hogy egy aktív és önálló életet éljenek. Szerintük ez egy valóságos csoda.
A borzalmas állapotokról szerintük engedély nélkül készítettek fotókat.
Egy újpesti nyugdíjas házaspár 36 év után döntött úgy, hogy súlyosan halmozottan fogyatékos fiúkat egy bentlakásos otthonba adják, másik, középsúlyosan fogyatékos fiúk mellé. Ha tehették volna, még évekig maguk nevelik Balázst, de gondolniuk kellett arra, hogy nem élhetik túl a gyerekeiket. Szűcsné Csató Judit úgy látja, szülőként úgy tehet a legtöbbet, ha még életében saját maga keresi meg fiainak a lehető legjobb otthont, és végigkíséri, ahogyan beilleszkednek. Szerinte felelőtlenség az utolsó pillanatig várni, hogy aztán ha a szülők már nem tudják ellátni őket, szükséghelyzetek döntsenek a fogyatékos gyerekek elhelyezéséről.
Ápolónő, diagnosztizáló orvos, gyógytornász, fejlesztő pedagógus, dietetikus és mellette még édesanya is. A sérült gyereket nevelő szülőnek legalább ennyi szerepkörnek kell nap mint nap megfelelnie. Munkáról, pihenésről éveken keresztül szó sem lehet, ugyanis a gyereküket szinte senkire sem tudják rábízni. Van, akinek fél évtizedbe telt, mire elmehetett otthonról egy kétnapos kirándulásra, másnak pedig még a hivatalba is magával kellett hordania a teljesen mozgásképtelen gyermekét. Néhány alapítvány igyekszik segíteni, de nagyon túlterheltek.