A kormány rabokkal építtetne új börtönöket, ami a területen dolgozó civilek szerint nem lenne rossz ötlet, ha nem a spórolás lenne a célja. Az elítéltek ugyanis másodrendű dolgozóknak számítanak, akik nem kapnak nyugdíjat, és fizetést is alig. Az sem világos, honnan lesz elég hozzáértő munkáskéz, és mit csinálnak majd, ha nem találnak ilyet. Egy trükkös rendeletmódosítás viszont miatt máris csökkent a zsúfoltság.
Az elmúlt másfél évben börtönökben, pszichiátriákon és gyermekotthonokban tartott véletlenszerű ellenőrzéseket az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, és alig találtak olyan helyet, ahol minden rendben lett volna. A gyermekotthonban prostitucióval találkoztak, a fiatalkorúak börténében szexuális zaklatással, a kórházban radiátorcsőhöz kötözött betegekkel. Tizenegy feltárt esetből azonban csak háromnak lett látható következménye, és azok többsége is csupán épületfelújítás.
Edinának a saját kistestvéreit kellett felnevelnie, mert az édesanyjuk börtönbe jutott, közben a saját élete szétesett. Imre GYES-re ment, hogy el tudja látni a gyerekeit, Attila pedig még azután is csak havonta tud az édesanyjával találkozni, hogy a nő már kiszabadult a börtönből. A fogvatartás sokszor ugyanúgy bünteti az elkövetők családtagjait, mint azokat, akiknek börtönbe kell vonulniuk, és a szabadulás sem hoz mindig megnyugvást.
Magyarországon több menekültet tartanak őrizetben, mint nyílt táborokban.