Magyarországon ma még kevés szó esik arról, hogy mennyire fontos a szülő jelenléte a gyermeke életének legfontosabb pillanataiban – legyen ez rögtön a születés, vagy a betegség miatti kórházi tartózkodás. A jelenlegi kórházi gyakorlat csak ritkán engedi meg, hogy a szülő a beteg gyereke mellett tölthesse az éjszakát. Ennek javításáért kezd kampányba a TASZ.
A legszegényebbeknek nincs pénzük egészséges ételeket venni, szűrővizsgálatokra és rendelésekre járni, nem sportolnak, sokszor inkább nem is akarnak tudni róla, ha valamilyen súlyos betegségük van. Amíg sokan azért nem alszanak éjszaka, mert azon jár az agyuk, hogy mit adnak másnap a gyereknek adni, addig nem várható el, hogy érdekelje őket az ételük minősége.
Mintegy nyolc-tízezer ember elbocsátásával számol a kormányzat a kórházi kapacitások újraosztásának eredményeként – írja a nol.hu. Az elbocsátás egyaránt érinthet műszakiakat, adminisztratív dolgozókat, ápolókat és orvosokat is.
Sokat kell várni a kórházi folyosón vagy a rendelő várótermében, bántó hangnemet használt az ápolónő, az asszisztens, baj van a receptfelírásokkal – csak néhány azokból a panaszokból, amikkel a betegjogi képviselőket felkeresik. De vajon mit tehet a szakember, ha egy pszichiátriai beteg állításai alapján kellene eljárnia, vagy amikor a beteg gyerek ágya felett veszekednek a válófélben lévő szülők?
Egy falusi háziorvos kipakolt: az állami egészségügyi rendszer leghátrányosabban a falusiakat érinti, akiknek még gyógyszerre sincs pénzük, nemhogy hálapénzre. Arra is kevés az esélyük, hogy városi kórházakba kerüljenek.
A pénzhiány, a félelem és a tudatlanság miatt sem járnak a magyarok egészségügyi szűrésekre. A kormány most úgy változtatna a helyzeten, hogy kötelezővé tenne néhány vizsgálatot, aki pedig nem megy el rájuk, elesne az ingyenes egészségügyi ellátástól. Sokan vannak azonban, akik nem lustaságból hagyják ki a szűréseket, hanem nincs pénzük még buszjegyre sem.
150 embertől fog megszabadulni a tárca, közben több háttérintézményt is összevonnak. A legtöbb embert a GYEMSZI-től küldik el.
Magyarország egyre rosszabbul teljesít a HIV-fertőzés megelőzésében, miközben a betegellátásban nagy előrelépések történtek, többek között a vidéki központok megnyitásával.
Visszaküldtek a háziorvoshoz egy gyereket a budapesti János kórházban, mivel az intézményben mindössze két gyermekradiológus szakorvos dolgozik, és éppen akkor egyik sem tartózkodott a kórházban.
Az orvosok ugyan nem szóltak bántóan hozzá, az anyósának azonban nem tetszett, hogy Ildikó siketen vállal gyereket. Az édesanya csak egy erős szemüveget és a hallókészülékét vitte magával a szülőszobára, tolmácsot nem kért. Egyre elterjedtebb, hogy a hallássérült embereket tolmács kíséri a kórházba, és szükség is van rájuk, az orvosok és nővérek között ugyanis még mindig nem ritka a „a süket jöjjön később, ő úgysem hall” mentalitás.