A nevelők nincsenek felkészítve a drogfogyasztásból fakadó problémák kezelésére, keveset tudnak arról, mik azok a dizájner szerek és milyen veszélyeik vannak. Ritkán van pszichológus, addiktológus vagy szociális munkás az intézményekben, akihez segítségért fordulhatnának, jobb híján azonnal mentőt hívnak a gyerekekhez, ha droghasználatra gyanakodnak.
Az unalmas iskolai droghasználatról szóló előadások után végre itt a drogprevenciós szabadulószoba. A Tudat-törő szabadulószobában 14-18 év közötti diákoknak különböző feladványokon keresztül kell kitalálniuk, hogy hogyan juthatnak ki a szobából, miközben megismerkednek különböző drogfajtákkal és végighallgatják egy droghasználó fiú élettörténetét. Ha sikerül megszerezniük az összes kódot, amivel ki tudják nyitni az ajtót, akkor a szabadulás után egy beszélgetés várja őket a szakemberekkel a kábítószerhasználatról.
Ha a tankönyvszerző jónak látja, beleírja, ha nem, akkor kimarad az alsós évfolyamok tananyagából a szenvedélybetegségek témája. Pedig egy tízéves gyerekkel már kellene erről beszélgetni, sőt, minden tanórán szóba kéne valahogyan kerülnie.
A sikeres drogprevenció ma már jóval többről szól, mint a tábla előtt álló rendőrbácsiról, aki elmondja, hogy melyik drog miért rossz. A hosszútávú programoknak lehet csak sikere, ezeknek azonban ára van, amire az iskoláknak nincsen pénzük, a civilek pedig tartanák ingyen, de alig kapnak állami támogatást. A kormány ráadásul egy szinte teljesíthetetlen szakmai feltételhez köti az iskolai drogprevenciót, de valójában senki sem ellenőrzi, hogy ezt betartják -e. Az igazgatók inkább hívják a szomszéd szobából a védőnőt, az legalább ingyen van.
A XIII. kerület csak azzal a feltétellel hagyta meg a kerületi drogambulanciát, hogy beszüntetik a tűcserét. A lakosokra hivatkoznak.
A drogprevenció álarca mögé bújva népszerűsítik a szcientológiát az iskolákban – derül ki a Társaság a Szabadságjogokért egyik jelentéséből. Az elmúlt években a szcientológiához köthető szervezetek és az iskolák fenntartója között több megállapodás is létrejött, az iskolák pedig sokszor nem is tudják: kik tartják valójában a gyerekeknek az előadásokat.